Február 11-étől kezdődően minden csütörtökön a kolozsvári Piarista templomban (Egyetem/Universităţii utca), közvetlenül a reggel 9 órakor kezdődő szentmise után, Casciai Szent Rita, a házassági gondoktól szenvedők, az anyaság és a kétségbeejtő helyzetbe került emberek pártfogójának közbenjárásáért imádkozunk, életútjáról elmélkedünk. Ima-koszorúnk a Megváltó Jézus Krisztus szenvedésével azonosult nagy női szent ünnepén, május 22-én, szentmisével zárul.

Rita az Appenninek hegyvidékén, az umbriai Cascia közelében lévő kis faluban, Roccaporenában született, idős szülők gyermekeként. Vallásos légkörben nevelkedett, és apácának készült, ugyanakkor igyekezett szülei kedvében járni.

Fájdalmas döbbenettel vette tudomásul szülei kívánságát, hogy mindössze tizenkét évesen menjen férjhez egy gazdag, de brutális, gonosz természetű fiatalemberhez. Rita azzal a szilárd elhatározással lépett vele házasságra, hogy igyekszik a jó útra téríteni. Bár durva lelkű férje még bántalmazta is, az ifjú asszonynak szelíd lényével és sok imádsággal végre sikerült férjét megnevelnie. Hős lelkű maradt házasságában is, alázatos jósággal követte Jézus példáját. Tizennyolc éven át élt férjével és két fiával boldog családi életet.

Ekkor azonban férjét haragosai vérbosszúból meggyilkolták. Fiai bosszút esküdtek, de Rita – aki legyőzve fájdalmát, megbocsátott a tetteseknek – azért imádkozott: fiai inkább fiatalon haljanak meg, semmint gyilkosok legyenek. Betegek is lettek, és bár anyjuk gondosan ápolta őket, hamarosan mindketten meghaltak.

Rita három alkalommal is jelentkezett a casciai Ágoston-rendi kolostorba, de özvegyi állapota miatt mindháromszor elutasították. 1407-ben azonban egy csoda következtében „becsempészték”. Harmincéves sem volt, amikor karnővérként fogadták be az ágostonos apácák közé. Szemlélődéssel és a jó cselekedetek gyakorlásával töltötte meg életét. Jóságát, segítőkészségét magasztalták mindazok, akik kapcsolatba kerültek vele. Méltán nevezték el „a lehetetlen ügyek pártfogójának”, mert a legkilátástalanabb esetekben is sokszor megmutatkozott hatékony segítsége.

Állandósult szenvedéseit példamutató türelemmel viselte, csak arra vágyott már, hogy együtt szenvedhessen a töviskoronás Krisztussal. Égi vőlegénye homloksebével jegyezte el hűséges arájának, ezt azután 66 éves korában bekövetkezett haláláig viselte. A homlokán lévő sebből olyan bűz áradt, hogy Ritát a nővérek elkülönítették. Valószínűleg tüdőbajban halt meg, 1457. május 22-én, Isten és embertársai szeretetében hamvadt el áldozatos élete.

Halála után azonnal megindult közbenjárására a csodák áradata. 1737-ben boldoggá, 1900-ban pedig szentté avatták. Bajainkban, bánatunkban, megpróbáltatásainkban és szenvedéseinkben egyaránt bizalommal fordulhatunk hozzá. Súlyos gyászai miatt a lehetetlen helyzetekbe kerültek, az anyaság, a meddőségben szenvedők védőszentje. Számos országban – így hazánkban is – a házassági gondoktól szenvedők patrónája, többek között Itália egyik leginkább elismert és tisztelt női szentje. Művészeti jelképei a rózsák – a homlokán sebet ejtő tövisre utalva –, amelyeket ünnepén, május 22-én megáldanak a templomokban, ahol képe vagy szobra van elhelyezve.

Fodor György, Szabadság, 2010. február 10.