Vedd ezeket az iratokat

Levéltári kiállítás Marosvásárhelyen

 A gyulafehérvári főegyházmegye írott emlékeinek újabb számbavételére került sor június 18-án a Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeumban. A kiállítás a gyulafehérvári, a szamosújvári, a sepsiszentgyörgyi és a gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltárak anyagából készült, ezek látványosabb darabjai tárulnak a látogatók elé.

A rendezvény a 2009 decemberében Gyergyószentmiklóson útjára indított kiállítássorozat folytatása, de ugyanakkor a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Napok nyitányát is jelentette, ahogy azt Oláh Dénes főesperes, marosvásárhelyi plébános köszöntő szavaiból is megtudhatták a résztvevők.

Az ünnepi alkalom a marosszentgyörgyi Szent Cecília kórus iskolásokat toborzó, vidám énekével kezdődött.
A Deus Providebit Tanulmányi Házban tartott kiállítás-megnyitó összekapcsolódott Bernád Rita legújabb könyvének, a Plébániai Levéltárak I. kötetének bemutatásával, amelynek első ismertetésére ez év májusában Gyergyószentmiklóson már sor került. A két rendezvény összetartozása akkor vált egyértelművé a hallgatóság számára, amikor kiderült: a kiállítás anyaga az ismertetésre kerülő repertórium válogatott anyagából állt össze. A kettős rendezvény házigazdájaként a marosvásárhelyi gyűjtőlevéltár munkatársa, az Egyházművészeti Múzeum muzeológusa, Barabás Kisanna üdvözölte a jelenlevőket. Elmondta: a kiállítás címe a repertórium mottójából származik: ,,Vedd ezeket az iratokat: a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát, és helyezd el őket cserépedényben, hogy sokáig megmaradjanak” (Jer 32,14). Ez nemcsak a levéltárosok feladatára hívja fel a figyelmet, hanem minden olyan érdeklődőhöz is szól, akinek fontos a katolikus írott örökség védelme, megőrzése és ezen tevékenységek támogatása.

Az eseményen jelen volt Szász János, a főegyházmegye gazdasági igazgatója, aki hangsúlyozta: az egyháznak van épített és írásos öröksége, melyeket fenntartani, az utókornak továbbadni nekünk is feladatunk. Beszédében értékelte a gyulafehérvári érsekség iratmentési programját, amely a Gyulafehérvári Érseki Levéltár mintaszerű kialakítása mellett kiterjedt az esperesi kerületekben kialakított gyűjtő-, ún. regionális levéltárak felállítására is. Ezek létrejöttét Küsmődi Attila jelenlegi szamosújvári plébánosnak, korábbi érseki levéltárosnak és Bernád Rita jelenlegi főegyházmegyei levéltárosnak, valamint dr. Szögi László professzornak, a rendezési munka elindítójának és irányítójának köszönheti a gyulafehérvári főegyházmegye. Szász János hangsúlyozta: fontos, hogy ezek a levéltárak ne csak őrizzék, hanem átláthatóvá és kutathatóvá tegyék ezeket a forrásokat. A feladat elvégzésére már vidéken, az esperesi kerületekben is vannak munkatársak, de szükség van további gyűjtőlevéltárak kialakítására is. 

A kötetet az erdélyi levéltárügy kiváló ismerője, az ELTE Egyetemi Levéltár és Könyvtár főigazgatója, dr. Szögi László méltatta, beszédében felelevenítette az erdélyi katolikus levéltárügy legfontosabb állomásait. Kiemelte: minden magyar történésznek kötelessége a hazai levéltárak mellett a környező országok olyan állami és egyházi levéltárait is ismerni, amelyekben magyarságra vonatkozó források vannak. A levéltárosok feladata, hogy ezeket megőrizzék és a szélesebb közönség rendelkezésére is bocsássák, akár forráskiadványok vagy az internet segítségével. A levéltárügy fejlődésében végbement változásokról elmondta: a szocializmus korában csak nehézségek árán lehetett az állami levéltárakba bejutni és a kívánt dokumentumokhoz hozzáférni, az egyházi levéltárak pedig rendkívül rossz helyzetben voltak. Erdélyben az egyházi levéltárak létrehozásának és működtetésének kiemelkedő szerepe van a hiteles múlt megismerésében, különösen ha a vallási és nemzeti sokszínűség közepette akarjuk a történelmet kutatni. A levéltárak kialakításában és működtetésében a gyulafehérvári főegyházmegye megelőzi az erdélyi történelmi egyházak hasonló intézményei mellett legtöbb magyarországi társát is. Miért és miben? Az elmúlt évszázadok alatt az írott anyag jelentős mennyiségben elpusztult, de még így is számottevő forráscsoport volt/van szórvány- és tömbkatolikus vidékeken. Az érsekség vezetőinek támogatásával, a megfelelő szakemberek bevonásával elkezdődött és jórészt megvalósult ezeknek a begyűjtése, rendezése és kutathatóvá tétele. A levéltár iratai egy példányban vannak meg, ezért nem csupán egyházi értékmentés, hanem a magyar történelmi múlt megmentése történik ezáltal. A levéltár szerepéről elmondta: meg kell értenünk, hogy a múzeumokhoz, könyvtárakhoz hasonlóan a levéltár is közgyűjtemény, amelyet nemcsak a tudományos munkát folytató kutató, hanem a hétköznapi ember is bátran felkereshet. Példaként említette a svédországi példát, ahol óriási levéltárakat hoztak létre, amelyekben digitalizálták az egyházi és iskolai anyakönyveket. Ezekbe a svédek nagy számmal látogatnak el, és családi programként kutatják őseiket. A levéltárat szabadidőközpontok, uszodák, szállodák veszik körül, amelyeket előszeretettel használnak kutatásaik során azok, akiket felmenőik életútja érdekel. Végezetül elmondta: szeretné, hogy a gyűjtőlevéltárak kialakítása tovább folytatódna. A gyulafehérvári levéltár példaértékű a romániai levéltárak számára, Bernád Rita személyében pedig szakmailag jól felkészült levéltárosa van az erdélyi katolikus levéltárügynek.

A könyvbemutató után a kötet szerzője és a kiállítás szervezője, Bernád Rita tartott vetített képes előadást a kiállítás dokumentumairól. Az írott források nemcsak értékközvetítő hasznosságuknál fogva, de látványukkal is megragadták az érdeklődők figyelmét. Néhány érdekesebb irat bemutatása, begyűjtésének körülménye, a restaurálás folyamatának érzékeltetése, a levéltár dologi feltételeinek kialakítása mind-mind érdekes színfoltját képezték az előadásnak. Úgy is fogalmazhatnánk: lehullt a lepel a hétköznapi ember számára ismeretlen forrásokról, és sikerült kicsit a levéltárat a titokzatos, ismeretlenség homályából a közszférába, a köztudatba emelni. Az előadás végeztével a jelenlevők a barokk Keresztelő Szent János-templom északi karzatán berendezett kiállítást tekintették meg, amely az építészeti lehetőségekhez igazodva öt egységre tagolta a négy gyűjtőlevéltár anyagát. A kiállított források közül kiemelkedik a kolozsmonostori anyakönyv restaurált, díszes kötéstáblával ellátott kötete, amely 1665-től kezdődő bejegyzéseivel a második legrégebbi anyakönyv a történelmi Magyarország területéről. De láthatunk 18. századi historia domust, 19. századi építkezési tervrajzot, lakbérszerződést, fényképet, iskolai naplót, zárdai emlékkönyvet, adományozási levelet és sok más, különféle egyházi tevékenységet igazoló dokumentumot.

A tárlókban elhelyezett anyagok és az elhangzott levéltár-ismertető kiselőadások révén a rendezvényre ellátogatók betekintést nyertek a több száz éves írott forrásokon keresztül egyházunk múltjába, amely sokrétű tevékenysége révén mindig a keresztény közösségek szolgálatára törekedett. A kiállítás június 18–augusztus 20. között ingyenesen látogatható 9–15 óra között a Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeumban, a Keresztelő Szent János plébánián. A tárlat augusztus 28–szeptember 18. között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban is látható lesz.
A szervezők mindkét helyszínre várják a katolikus múlt iránt érdeklődőket!

Pénzes Lóránd, Vasárnap, 2010. július 4.

A kiállított források:

Keresztelési anyakönyv, 1722–1776, Zalatna
Keresztelési, házassági és halotti anyakönyv, 1665–1699, Kolozsmonostor
Keresztelési, házassági és halotti anyakönyv, 1700–1761, Tövis
Keresztelési, házassági és halotti anyakönyv, 1769–1789, Sebeshely
Tag Katalin halotti igazolása, 1802. június 28., Vajdahunyad
Historia domus és anyakönyv, 1771–1820, Kiskapus
Kóruskönyv, 1785–1819, Gyulafehérvár
Templomtervrajzok, 1916. június, Petrozsény
A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. levele Buday János petrozsényi plébánoshoz a szocialista munkásszervezetek ügyében, 1907. január 9., Petrozsény
A hátszegi triviális iskola előmeneteli és mulasztási naplója, 1841–1921, Hátszeg
Elismervény egy érczúzó (stomp) átadásáról,  melyet Follinus Antal hagyatékozott a verespataki plébánia részére, 1768. szeptember 25., Verespatak
Lélekösszeírás, 1871, Hondol–Csertés
Szentmise-alapítvány alapító okirata, 1783. október 7., Hátszeg
Templom- és kolostortervrajz, 18. század utolsó évtizede–19. század első évtizede, Nagyenyed – minorita kolostor
Számadáskönyv, 1762–1770, Alvinc – bulgarita kolostor
Elhunyt ferencesek nyilvántartási könyve, /1698/ 1832–1906, Alvinc – bulgarita kolostor
Keresztelési,  házassági és halotti anyakönyv, 1740–1832, Szászsebes – ferences kolostor
Könyvkatalógus, 1888, Szászváros – ferences kolostor
Anyakönyv és historia domus, /1751/ 1754–1915, Türkös
Historia domus és számadáskönyv, 1815–1854, Mikóújfalu
Egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyv és számadáskönyv, 1842–1960, Árkos
Gróf Haller János főkormányzó adománylevele,  melyben egy cibóriumot adományoz a dobói kápolna részére, 1742. szeptember 30., Barót
Kötelezvény a baróti toronyóra kifizetésére kölcsönkért 140 forintról, 1800. november 30., Barót
Lakbérszerződés a brassói plébánia és Fábián Márton csizmadia között, melyben a plébánia bérbe adja Jerikó nevű épületét hat évig, 1813. augusztus 27., Brassó
Sepsibükszád és Zalánpatak filiák leltára, 1865. november 14., Mikóújfalu
Kápláni (kántori) épület tervrajza, 1899. január, Sepsiszentgyörgy
A toronyjavító bizottság fényképe, 1926, Barót
A baróti templom toronygömbjében elhelyezett iratok és pénzérmék fényképe, 1926, Barót
Huszár Ádám baróti plébános (1929–1960) fényképe, 20. század eleje, Barót
A sepiszentgyörgyi Mária Kongregáció zászlószentelési emlékkönyve, 1939. március 19., Sepsiszentgyörgy
A sepsiszentgyörgyi Sancta Maria Leányárvaház és Nevelőintézet historia domusa, 1915–1940, Sepsiszentgyörgy
A Radna-völgyi katonai körzet anyakönyve, 1764–1816, Naszód
Ereklyeigazolvány,  amelyben az Emmaus-i püspök átadja Dragoman Kristóf diáknak a Szent Kereszt töredékét, 1729. július 11., Szamosújvár
Névjegyzék az óradnai magyarokról és szászokról, 1763, Óradna
, , 1801. december 20., Kide
Egyháztanácsgyűlési- és iskolaszéki jegyzőkönyv, 1878–1888, Beszterce
A piarista gimnázium anyakönyve, 1814–1846, Beszterce
Piarista újoncok névtára (rulla), 1743–1837, Beszterce
Garabeth János doktori diplomája, 1914. október 3., Beszterce
 [I.] Rákóczi György fejedelem válaszlevele Bözödön lakó Bíró Péter könyörgő levele ügyében, 1637. július 16., Szárhegy
Bözödön lakó Bíró Péter levele az erdélyi fejedelemhez,  amelyben Pécsi (Peczÿ) Simon jobbágyságra való kényszerítése kapcsán panaszkodik, [1637], Szárhegy
Forgács István ditrói lakos testamentumlevele,  amelyben egy kaszálóhelyet és egy szántóföldet hagyatékoz Gáll János ditrói plébánosra, 1745. október 24., Ditró
A gyergyószentmiklósi szentszék peres ügyeinek végzési jegyzőkönyve, 1748–1781, Gyergyószentmiklós
Templomépítési tervrajz, 1874, Csomafalva
Gyergyói egyházi archontológia (Gyergyói esperesi kerület papságának gyűlési jegyzőkönyve), /1276/ 1814–1862, Gyergyószentmiklós
Sikó József gyergyói főesperes kanonoki kinevezése, 1760. augusztus 25., Gyergyószentmiklós