2010.08.16
Erdélyben több mint négyszáz éve nincs bencés szerzetes
Létesítésének 950. évfordulójához érkezett a kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátsági templom. Ebből az alkalomból augusztus 14-én, szombat délután hat órától ünnepi búcsús főpásztori szentmisét tartottak a Kálvária-templomban, amely ez alkalommal szűknek bizonyult a hívek és érdeklődők számára. A mise főcelebránsa Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát volt, társcelebránsa pedig Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Kádár István esperes-plébános pedig a házigazda tisztjét töltötte be.
A liturgikus zenei szolgálatot a monostori plébánia kórusa végezte Palocsai György kántor vezetésével. A mise után a templomban Jakabffy Tamás nyilvános tévébeszélgetést kezdeményezett Várszegi Asztrik főapáttal Szent Benedek-rendjéről, a rend életformájáról és szemléletéről. A jelenlévők is feltehettek kérdéseket a magas rangú egyházi tisztségviselőnek, majd a templom előtti téren szeretetvendégséggel zárult az ünnepség.
Kádár István esperes-plébános köszöntötte a jelenlévőket szombaton, a zsúfolásig megtelt Kálvária-templomban megtartott ünnepi szentmisén, mellyel nem csak a közelgő Nagyboldogasszony napja előtt kívántak tisztelegni, hanem a kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátság létesítésének 950. évfordulója előtt is. Kádár rövid beszédének alapgondolata múlt, jelen és jövő összefonódása volt. „Minden jubileum súlypontja a jelenben és a jövőben keresendő”, hangsúlyozta az esperes.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek a bencések jelmondatáról – Ora et labora, azaz „imádkozzál és dolgozzál” – értekezett. „A mostani híveket is kötelezi a bencések jelmondatának tartalma” – hangsúlyozta az érsek, majd kifejtette: jó gondolat volt az, hogy a kolozsmonostori bencések letelepedése 950. évfordulójának megünneplésére Várszegi Asztrik püspököt, pannonhalmi főapátot hívták meg. Ezt követően az érsek nyilvánosan köszönetet mondott a főapátnak, hogy mindig kiállt az erdélyi magyar katolikus papság mellett.
Istent őszinte örömmel kell szeretnünk – hirdette a főapát
„Őszinte örömmel jöttem most ide, hogy együtt ünnepeljünk” – kezdte beszédét a főapát, majd egy idézettel folytatta: „Boldog az a nép, amely ünnepelni tud”. A jelenlévők figyelmét arra hívta fel, hogy „múltra és jelenre való emlékezés mellett jövőt is kell terveznünk”, továbbá, hogy „Istent még bensőségesebben kell szeretnünk”.
A bencés rendről a főapát elmondta: eme rend tagjai Isten üzenetének őrzése közepette a környék tanítómestereivé váltak, és egyfajta lelkipásztori modellt alakítottak ki Magyarországon már a XI. században. „Életmódjukkal kultúrát és egységes közösséget teremtettek, és nagy hangsúlyt fektettek az ifjúsággal való foglalkozásra is”, magyarázta a főapát.
Mivel augusztus 15-én ünneplik a római katolikusok Nagyboldogasszony napját, a főapátnak ezzel kapcsolatosan is volt mondanivalója: „Mária egész életét Istennek szentelte, és a ma emberének is ezt kell tennie, továbbá olvasni kell Isten szavát ebben a rideg, magányos világban. Boldog az a nép, aki Máriát tiszteli, és ebből a tiszteletből életformát valósít meg” – közölte a főapát, majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy maradjanak meg élő közösségnek. A főapáti áldás után az énekkar lépett fel, a hívek imádkoztak a Szűzanya tiszteletére, majd a Himnusz eléneklésével zárult a mise.
A bencés életformában mindig előtérben álltak a szellemi értékek
Jakabffy Tamás a kolozsvári közszolgálati televízió magyar nyelvű szerkesztősége technikai stábjának segítségével nyilvános tévébeszélgetést folytatott Várszegi Asztrik főapáttal, aki szerint a jól strukturált bencés szerzetesrend létrejötte azzal magyarázható, hogy a bencés életformában mindig előtérben álltak a lelki és szellemi értékek. Erről nem csak eme szerzetesrend tagjai értekeztek, hanem világiak is ezt vizsgálták meg doktori tézisükben. Megélhetésük érdekében a bencések nem csak fizikai munkát végeztek, hanem a szellemi munkának is naponta legalább két órát biztosítottak – s így váltak szellemileg pallérozott közösséggé. „Bárhol létrejött egy bencés kolostor, az a helyi kultúra bölcsőjévé is vált. A 996-ban létesített pannonhalmi apátságban működött az első magyar kolostori iskola” – magyarázta a főapát, majd kitért arra is, hogy a bencés rend a katolikus egyház sokszínűségét bizonyítja. Habár Erdélyben hozzávetőlegesen 450 éve nincs bencés szerzetes, Várszegi Asztrik bizakodóan néz a bencés rend jövője felé, mivel ez a rend – kis létszáma ellenére – mindig maradandót alkotott a közösségre nézve. A riporter és interjúalanya közvetlen hangú párbeszéde során a jelenlévők megismerkedhettek a főapát lényegretörő kifejezésmódjával, valamint lelki nagyságról és emberszeretetről tanúskodó személyiségével. Végeztül a beszélgetésen résztvevők is kérdéseket intéztek a főapáthoz. Zárszóként a templom előtti téren szeretetvendégségre került sor.
NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság, 2010. augusztus 16.