2011.08.01
Elmélyülés – Mindenben Istent keresik a Márton Áron-imatúra résztvevői
Hegyi túra és lelkigyakorlat egy időben. Talán ez lehetne az „imatúra” legegyszerűbb meghatározása. A hegy szó szoros és átvitt értelemben is az Istennel való találkozás helye, a Márton Áron-imatúra szervezői (jezsuiták, ignáci lelkiségű nővérek és laikusok, illetve a szentegyházai Szent Gellért Alapítvány) Loyolai Szent Ignác lelkiségének egyik központi elemére alapozva azonban ennél tovább próbálják vezetni a résztvevőket. Az ignáci lelkiség nagy hangsúlyt fektet ugyanis arra, hogy Isten jelenléte mindenben megtapasztalható: nemcsak a szűken értelmezett imában, hanem a természet szemlélésében, a közösségben, a fizikai fáradságban is felfedezhető.
Az immár 16 éves múltra visszatekintő imatúrára idén július 23–31. között kerül sor. Jakabos Barnabás jezsuita szerzetestől, a túra egyik szervezőjétől megtudtuk, hogy a 16 résztvevő Erdélyből, Délvidékről és Magyarországról érkezett, hogy egy héten keresztül a csendben elmélyülve, a természet közelségét megtapasztalva betekintést nyerjenek az ignáci lelkiségbe, különböző imamódokat tanuljanak, és próbáljanak ki, illetve segítséget kapjanak életük rendezéséhez. Szentegyházáról indulva Szelterszen keresztül, az Almási-barlang, Farkasmező, Szentimrei-büdös útvonalon haladnak Csíksomlyó felé, ahol a nyeregben egy hálaadó szentmisével zárul majd az imatúra. Jakabos Barnabás elmondása szerint az első napon a zarándokoknak már része volt esőben, sárban, megáradt patakon való átkelésben, ám másnapra már a ragyogó napfényben a füves rétek közt haladva próbálták mindezekben Isten jelenlétét keresni.
Ami az imatúrát megkülönbözteti más, hasonló zarándoklatoktól, az a lelkigyakorlatos jelleg kiemelése. A szilencium, a csend megtartása különösen fontos, így a gyaloglás is az elmélyülés, az Istenre figyelés helyévé válik. Ezt szakítja meg a napi négy imaalkalom, amikor kis csoportokban vezetett elmélkedésre kerül sor. Mindez azt szolgálja, hogy a lelkigyakorlatozók az életükben, a jelen-létben felfedezzék Isten közelségét. Természetesen a kísérőkkel történő beszélgetés, az imában tapasztaltak megosztása és elmélyítése is fontos, ez által válik egyénileg vezetetté a csoportos lelkigyakorlat. A szervezők fontosnak tartják különböző, lelki élettel és imaélettel kapcsolatos kérdések megbeszélését: hogyan tervezzem meg és értékeljem ki az imámat, hogyan találjam meg a vigaszt és vigasztalanságot, hogyan készüljek fel a szentgyónásra, szentáldozásra, hogyan és kit válasszak lelkivezetőmnek. Ezekre a délutáni ún. „fórumbeszélgetések” alkalmával kerül sor, tudtuk meg a szervezőtől.
A Márton Áron-imatúra története a magyarországi Pannonia Sacra zarándoklattal kezdődött, amelyen néhány szentegyházasfalvi fiatal is részt vett. Hazatérve úgy gondolták, hogy hasonló rendezvényekre itthon is igény van. Portik-Bakai Sándor plébános és a jezsuita rend segítségével 1995-ben került sor az első erdélyi imatúrára. Hosszú ideig Gyurás István, Németországban szolgáló magyar jezsuita volt az, aki anyagilag is támogatta a lelkigyakorlatot, ma már elsősorban pályázatokból próbálják finanszírozni azt.
Szent Ignác öröksége a 21. században
Jezsuitának lenni benső lényegét tekintve nem más, mint Jézus társának lenni és életmódját folytatni. A jezsuiták életének középpontja a Jézussal való személyes kapcsolat, amelyet nemcsak az imában, hanem minden más tevékenységben megtalálnak. Az alapító Loyolai Szent Ignác és első társai szerint küldetésük a keresztény hit védelme és terjesztése, az emberek segítése a keresztény életben való növekedésben. Szent Ignác szerint a Társaság célja, hogy „embertársainkat Isten ismeretéhez és szeretetéhez és lelkük üdvösségéhez” segítsük. Ennek érdekében a jezsuiták nem korlátozzák magukat egyetlen országra vagy egyetlen tevékenységre, hanem az egyetemes egyház szolgálatát tűzték ki célul. A jezsuita rend ezért „a szeretetnek és szolgálatnak igen különös kötelékével fonódik a római pápához”, amit egy külön, negyedik fogadalom is kifejez. Magyarországon 1561-ben telepedtek le, Nagyszombaton 2009-ben ünnepelték az önálló magyar rendtartomány 100 éves fennállását. (Forrás: jezsuita.hu)
Robu Magda, Keresztalja.ro, 2011. augusztus 1.