2011.09.08
Az Erdélyi Madrid tábort a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség, a Keresztirány, valamint a KFT – Katolikus Fiatalok Találkozója szervezte augusztus 28–szeptember 1. között Gyergyószentmiklós határában. Ahogyan a neve is sugallja, célja az volt, hogy a szentatya madridi üzenetét átadja azoknak is, akiknek nem sikerült eljutniuk a Madridi Ifjúsági Világtalálkozóra. A tábor idején Tamás Barna ifjúsági főlelkésszel beszélgettünk madridi és itthoni élményeiről:
Először voltam ilyen találkozón. Ahogy máskor is, meghirdettük az egész egyházmegyében. A Renovabis és a Laikusok Pápai Tanácsa országos szinten támogatta a fiatalok részvételét. Az idén megpróbáltuk a négy erdélyi egyházmegyét összefogni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egyszerűbb a szervezés, ha minden egyházmegye külön szervezi meg a fiatalok útját. Végül a váradi egyházmegyével együtt indultunk el összesen száz fiatallal. Nagyváradon Böcskei László püspök várt minket, és áldásával indulhattunk tovább. Oda-vissza kb. 7000 km-t tettünk meg autóbusszal – természetesen megállókat is beiktatva. Menet Salzburgban álltunk meg, majd Taizében. A fiataljaink 90 százaléka nem járt még ott. Már ezen a helyszínen megtapasztalhatták a nemzetköziséget, az egységet, amelyben a nagy tömeg együtt tud imádkozni – ez mély lelki élmény marad. Felkértek, hogy magyarul mutassuk be a szentmisét.
Valóban jó előkészület lehetett ez, hiszen a videók, a tévéadások alapján hatalmas tömeggel kellett megküzdenetek…
Valóban. Madrid 3 millió lakosa 2 millió fiatalt látott vendégül. Mi Alcala de Henaresben voltunk elszállásolva, Cervantes szülővárosában. Arról is híres ez a település, hogy itt működött Spanyolország első egyeteme, innen költözött be Madridba. A zsúfoltsághoz próbára tevő időjárás is társult. Ennek ellenére öröm volt látni a várost tele fiatallal, színes, hangos csoportok követték egymást, bemutatták „csatakiáltásaikat”.
Mi székely zászlót vittünk, nem magyart és nem románt… Amikor a székesegyházat megnéztük, rájöttünk, hogy 50 ember nem tud együtt mozogni, kisebb csoportokban kellett ezért megoldani a látogatást, különösen az alternatív kulturális programok idején.
Hogyan találtatok mégis „otthonra” a sokféle idegen nyelv között?
Többször is magyarul hallgathattuk a katekéziseket. Hálásak vagyunk a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának, hogy ránk is gondoltak, beleértve a zarándokcsomagokat is, amelyekben a mi fiataljaink is részesültek. Külön öröm volt számunkra a nagyváradi püspök atya jelenléte. Augusztus 20-án külön kegyelem volt számunkra, hogy a 2000 magyar fiatallal együtt mutathattuk be a szentmisét.
Milyen volt számotokra a szentatyával való találkozás?
Próbáltunk mindenütt ott lenni, ahol a szentatyával találkozni lehetett, persze a sokaság miatt csak messziről láthattuk. Külön élmény volt a repülőtéri találkozó. Hatalmas hőségben értünk oda, de a szentatya érkezésekor nagy vihar kerekedett… Mi felkészültünk, ahogy lehetett, azt mondtuk, székelyek vagyunk, lábon állva is kibírunk egy éjszakát! A moderátor kérte, hogy imádkozzunk csodáért, hogy szűnjön meg a vihar. Meg is történt. A szentségimádáson megdöbbentő erő volt a 2 millió fiatal néma csendje. Isten jelenléte érezhető volt. Dicséret és elismerés az önkénteseknek, a szervezőknek – ők tették lehetővé, hogy az egész találkozó minden külső körülmény ellenére zavartalanul folyhasson le, és eljuthasson hozzánk a szentatya és Isten üzenete.
Az élményeken, tanításokon kívül mit hoztatok még magatokkal?
A közösség élményét. A kis csapat az utazás során valódi közösséggé formálódott, pedig nagyon vegyes összetételű csoport voltunk. Hazafelé megálltunk Torino mellett, a tengerpart is nagy élmény volt a fiataloknak. Aznap este Veronában szálltunk meg, a Castel d’Azzanó-i plebánia mind a százunkat vendégül látott igen nagy testvéri szeretettel. Reggel kétnyelvű szentmisén vettünk részt, majd Páduát és Velencét érintve jöttünk haza.
Hogyan próbáljátok itt átadni a mintegy 700 résztvevőnek ezeket az élményeket?
Augusztus 29-én este a színpadra hívtam mindazokat, akikkel Madridban együtt voltunk, felöltöttük ott kapott öltözetünket, és együtt, képek, kisfilmek segítségével próbáltunk szemléltetni mindazt, amit átéltünk Madridban. Együtt kiáltottuk a csatakiáltásokat, a szentatyát éljenző szlogeneket, énekeltük a találkozó himnuszát. De természetesen ennyi nem elég a szentatya üzenetének átadásához. Az Erdélyi Madridon minden programunk a szentatya tanításra épül. Az Ifjúsági Főlelkészség részéről László Rezső ifjúsági lelkész, a Keresztiránytól Sidó Éva vezető, a KFT részéről pedig Majoros Tibor akolitus és Steve Thomashefski állandó diakónus segített a program kidolgozásában.
Hogyan alakult ki ez a láthatóan nagyon jó együttműködés köztetek?
Tavaly Rezső atyával körbejártuk az egyházmegyét, feltérképeztük, hogyan működnek az ifjúsági csoportok, és külön kerestük azokat, akik jól csinálják, akiknek közösségében élet van. A Keresztirány ifjúsági szervezet meghívott pálpataki táboraiba. Életteli közösséget, igényes ifjúsági vezetőket és Krisztus ügyének elkötelezett fiatalokat ismertünk meg ott, ehhez hasonlót nem találtunk egyházmegyénkben. Kiderült, hogy a papok jelenlétét nagyon fontosnak tartják, és mindannyian úgy gondoltuk, hogy erőnket megduplázva, együtt sokkal többet tehetünk. A mi jelenlétünk tekintélyt adhat az ő munkájuknak. Közös gondolkodásból pattant ki az EM ötlete. Először a madridi találkozóval egy időben szerettük volna, de ez megosztotta volna a fiatalokat. Próbáltuk beilleszteni az egyházmegye vérkeringésébe. Mivel vakáció van, és a papságnak is jobb, hétköznapokra terveztük, nem hétvégére. A helyszín gondviselésszerűen kínálkozott, az Erdélyi Magyar Ifjak már több nagy programot szerveztek ezen a helyen. A szervezők készségesen álltak segítségünkre, sok jó ötletet kaptunk tőlük logisztikai kérdésekben. A hirdetésre, a reklámra sok energiát fordítottunk, így sok fiatal fülébe eljutott ennek az új kezdeményezésnek a híre. Nagy volt a lelkesedés, sok önkéntes jelentkezett.
Hogyan épül fel a tábori program?
A szellemi üzenet átadása nem kis kihívás, hiszen itt 12-30 év közötti fiatalok vannak, és minden korosztályhoz másképpen kell szólni. Ezért alapjában véve három nagy korcsoportban zajlanak a katekézisek. Majoros Tibi nagycsaládos, a gyermekeivel egykorú gyerekekhez könnyedén megtalálja az utat. A gimisek számára az ő ajánlására hívtuk meg Steve Thomashefskit, aki már többször tartott sikeres tanításokat a KFT csíkszeredai találkozóin. Az egyetemistákat és munkás fiatalokat Takó István egyetemi lelkészre bíztuk, aki aztán további munkatársakat is meghívott, és csoportvezetők segítségével mélyítették el tanításaikat az előadásokat követő foglalkozáson. A fiatal papokat kértük, hogy jöjjenek, és segítsenek a gyóntatásban, a szentmiséken, a szentségimádásokon, tízen mindvégig itt vannak, a fiatalok között éjjel-nappal, többen a szentmisékre jönnek vagy a megbeszélt időben. 120 önkéntes vállalta, hogy a tábor ideje alatt, szabadidejét feláldozva segít a szervezésben, lebonyolításban. A szentmiséken mindig más egyházközség ifjúsági zenekara vezeti az éneket. De arra is volt példa, hogy a gyergyói, alfalvi és borzonti zenekar összefogott, és közösen oldották meg az egyik szentmise zenei részét. Csiszér László keresztény zenész testvérünk vállalta a hangosítást. Nagyon szép ez az összedolgozás. A holnap esti koncertre szándékosan többféle zenekart hívtunk: a világi zenétől (Role együttes) haladunk az egyre mélyebb, keresztényibb mondanivaló fele (Psallite, Új Remény–Csiszér László). A kápolnában állandó szentségimádás van, mert imaháttér nélkül lehetetlen működtetni egy ilyen tábort, ahol a kegyelemnek kell elsősorban dolgoznia…
Milyen nagyobb eseményeket emelnél ki az eddig történtek közül?
Tegnap meglátogatott minket az érsek úr, misézett is a fiataloknak. Értékelte azt a radikalitást, ami itt a táborban megnyilvánul: rend van, a fiatalok tiszteletben tartják a szabályokat, részt vesznek a programokon, nincs alkohol, drog, a lányok és a fiúk külön sátrakban alszanak. Fegyelem és igényesség jellemzi a tábort, a fiatalok pedig ezzel együtt jól érzik magukat, felszabadultak, vidámak. De a szentségimádást is kiemelném. A fiatalok maguk imádkoztak, énekeltek. Közben gyónási, lelki beszélgetési lehetőség volt, imát is kérhettek a fiatalok. Ezt egyébként a tábor egész ideje alatt tehetik.
Milyen alternatív tevékenységek – műhelyek – adtak lehetőséget a fiataloknak a délután hasznos eltöltéséhez?
A délutáni alternatív programok megszervezése Majoros Tibor és Csortán Szabolcs testvéreinket dicséri. Közel harminc lehetőség kínálkozott, köztük a teljesség igénye nélkül sportvetélkedők, nemezelés, korongozás, néptánc, pályaválasztási tanácsadás, beszélgetések, imaműhely, gyöngyfűzés, quadozás, paintball (célba lövés festékgolyókkal), bábozás, könyvvásár stb.
Van a tábornak egy sajátos, egészen újszerű programja is, a Made by God…
Talán szokatlan név, a napjainkban divatos tehetségkutató versenyek ötletéből született. Nagyon sok fiatal ráharapott erre. Tehetségét, Isten adta adottságait megmutathatja a nagyközönség előtt. Nagyon népszerű programnak bizonyult. 29 egyéni és csoportos fellépő jelentkezett. Aki ott volt, elmondhatja, hogy a televíziós tehetségkutató műsorokkal vetekedett a felhozatal. Nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek. Éppen ezért nem egy rangsort állított fel, hanem minden műfajban azt próbálta díjazni, hogy ki mennyire kamatoztatja az Isten adta talentumait. Így hat alkotás került díjazásra, köztük a ferences testvérek, akik közös fellépésükkel elámították a fiatal közönséget. Nagyon hálásak vagyunk a ferences testvéreknek, hogy kis családjukkal mindvégig jelen voltak a táborban. Az ő sátraik körül mindig élet volt. A nap pontos óráiban zsolozsma imádságot végeztek, reggel-este ki nem fogyott fazekukból a tea. A tűzhely lehetne az ő szimbólumuk, hisz reggel-este a fiatalok köréje gyűltek. Így kell a megszentelt életről tanúságot tenni, a hivatás csíráit a fiatalokban elültetni.
Farmati Anna, Vasárnap
Madrid Erdélyben
Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom: szervezőknek és résztvevőknek egyaránt nagy élmény volt az Erdélyi Madrid névre keresztelt, augusztus utolsó napjaiban Gyergyószentmiklós közelében megszervezett ifjúsági találkozó és tábor. Az apropót a rendezvény neve is jelzi: a Madridi Ifjúsági Világtalálkozó itthoni, „kicsinyített” mását akarta a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség, a Keresztirány és a KFT lelkes csapata hazai keretek között megvalósítani, s ez sikerült is nekik.
A fiatalok megtapasztalhatták az alkoholmentes szórakozás és a tiszta, mégis teljes értékű öröm lehetőségét a természet ölelésében. Az imádság elmélyült percei és a már szinte latinos, de keresztényi mértéktartással jellemezhető fiesta ízlésesen váltották egymást a sokszor igencsak „friss” gyergyói levegőben. Voltak előadások, délutáni műhelyek, kézműves foglalkozások, sportolási lehetőségek, koncertek, lelki beszélgetésre várták a résztvevőket a szerzetesek és szerzetesnők. A változatos program szólt a szellemnek, léleknek és testnek egyaránt.
A mintegy százhúsz önkéntessel együtt, akik a szervezés feladatait látták el, közel hétszáz fiatalt mozgatott meg a program és ezáltal hiszem, hogy maga Jézus Krisztus, mert a vele való találkozást célozta minden. Ennek csúcspontja volt a fáklyás körmenettel indult szentségimádás, a kiengesztelődés szentségében való részesedés, a napról napra több szentáldozás és a növekvő lelki örömben megélt szentmisék. Jézusról és a vele való kapcsolatról, a belé való gyökerezésről, a döntésekről és a hitről beszélgettek a fiatalok a kiscsoportokban. Jelenlétével megtisztelte és ezzel a rendezvény súlyát is emelte Jakubinyi György érsek, akit viharos tapssal, nagy szeretettel köszöntött az ifjúság a tábori főpapi szentmise elején és végén.
Öröm volt látni a sok fiatalt, akik már teljesen más generáció, mint a mienk. Másképp fejezik ki magukat, másak a tapasztalataik, másképp keresik Istent és másképp fogalmazzák meg életük céljait. Más az egyházképük is, és másképp látják a világot, mint mi, alig kissé „régebbiek”. És öröm volt együtt lenni azokkal a fiatal papokkal, akikkel néhány éve még a szemináriumban, kispapként voltunk egy társaságban, együtt terveztünk vagy vitáztunk, készültünk az életre. Valami megfoghatatlan és valami igazi munkált közöttünk és bennünk e néhány gyergyói nyárvégi napon, s megkockáztatom, olyan élménnyel tarisznyált fel a jó Isten fiatalt, résztvevőt és szervezőt, papot, szerzetest és főpásztort, ami a nehezebb és hétköznapibb időkben egyaránt erőforrás.
Egyszóval: az Erdélyben is fiatal egyház mutatta meg arcát a gyergyói táborban.
Szőcs Csaba, Vasárnap
Kapcsolódó: