A család evangelizáló közösség

2011. szeptember 23-25. között immár kilencedik alkalommal került megszervezésre a főegyházmegyei családkonferencia. A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban megszervezett rendezvényen ez alkalommal több mint 40 házaspár vett részt az Főegyházmegye különböző részéből. A mottó, ami köré a hétvége eseményei tömörültek, szorosan kapcsolódik a misszió évéhez, „A család evangelizáló közösség”.

A hétvége fő előadója a pasztorális bizottság titkára, Portik-Hegyi Kelemen,gyergyószentmiklósi főesperes volt. Péntek délután ő tartotta meg a bevezető előadást Családok a misszió évében. A keresztény család, mint evangelizáló és evangelizált közösség címmel. Előadását a sepsiszentgyörgyi Mihály házaspár tanúságtétele egészítette ki. Arra buzdították a résztvevőket, hogy mindenekelőtt az Istennel való egységüket erősítsék meg. „E nélkül ugyanis nem lehet missziós lelkületről beszélni”- hangsúlyozta a főesperes. Szombat délelőtt Kelemen atya előadását a Mihály és a Nagy házaspár tanúságtétele követte. Ők arra hívták fel a résztvevők figyelmét, hogy a házasság az életszentség otthona kell hogy legyen. Azt is hangsúlyozták, hogy a szentté váláshoz elég, ha a házastársak szeretik egymást. A szombat délelőtti második előadásban Portik-Hegyi Kelemen főesperestől és a Mihály, illetve a Domokos házaspártól többek között arról hallhattunk, hogy melyek azok a területek, ahol házaspárként, családként szolgálnunk kell mások fele. Délután Szénégető István családreferens tartott előadást annak kapcsán, hogy hogyan tegyünk tanúságot.     Vasárnap délelőtt a Szent András evangelizációs iskola igazgatójának előadása következett Hogyan evangelizáljunk? címmel. Samaj Arnold arra hívta fel a jelenlevő házaspárok figyelmét, hogy a mai kor emberének nem tudósítókra, riporterekre van szüksége, hanem sokkal inkább tanúkra. Az elhangzott előadások után az esetleges kérdésekre az előadó válaszolt. A témák elmélyítése érdekében páros és csoportos beszélgetésekre is sor került. Ugyanakkor a szentségimádás és a napi szentmise ünneplése sem maradt el. A résztvevők eukarisztikus imádásukat és ünneplésüket az egyházmegye házaspárjaiért és családjaiért ajánlották fel.
(Kertész Marika családreferens)

„Számunkra, ezen a konferencián, a szentségi Jézus előtt eltöltött idő volt a legfontosabb. Neki adhattuk családi életünk nehézségeit, problémáit, azokért a családokért is imádkoztunk, akik valamilyen okból kifolyólag távol maradtak, hogy ők is megérezzék milyen csodálatos dolog együtt lenni az Ő nevében, egymástól tanulni, egymást erősíteni. Hála a sok szép tanításért, tanúságtételért, a szervezők munkájáért! Segíts Uram, hogy minden alkalmat kihasználhassunk, amikor hívsz, hogy közeledben megszentelődjünk, és jól ellássuk azt a feladatot, amelyre küldesz, hogy evangelizáljunk és tanúságot tegyünk.” (Sárosi Éva és Gábor, Csíkcsicsó)

„Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy első alkalommal részt vehettünk ezen a családos konferencián. Azt gondoltuk, hogy a rendezvény alatt a mi kapcsolatunk fog megerősödni, de már az első előadás alatt rádöbbentünk arra, hogy az Istennel való kapcsolatunknak kell megerősödnie. Ráébredtünk arra, hogy elsősorban Jézus Krisztusba kell belegyökereznünk, és ebben kell megmaradnunk, ha egy boldogabb, tiszta életet szeretnénk élni.
''Bejelentkezni Istennél minden reggel'' – hallottuk az egyik előadótól. Mi nagyon sokszor eddig csak este szántunk rá időt.  Mivel a hétvége témája az evangelizáció volt, számunkra az evangelizálás elsősorban a házastársunknál, gyermekeinknél fog kezdődni. Úgy gondoljuk, hogy nekünk ez az első lépés, amit meg kell tennünk, és ha mi Istennek tetsző életet élünk, akkor az mások számára is példaértékű lehet. Nagyon mélyreható élmény volt számunkra a szombat esti szentségimádás, amelyen lehetőségünk volt közvetlen közel kerülni Istenhez lelkipásztoraink közreműködésével. Megkönnyebbülés volt letenni Isten előtt bűneinket, félelmeinket. Másnap, a reggeli ima alatt Isten jelezte, hogy meghallgatta kéréseinket, és új szívet adott nekünk. A kőszívünk helyett alázatos, szerető szívet kaptunk, és a mi feladatunk az lesz, hogy az Ő segítségével ápolni tudjuk ezt a szívet. Köszönetet szeretnénk mondani az előadóknak, tanúságtevőknek, szervezőknek, barátainknak, akik által gazdagodhattunk ezen a hétvégén. (Lakatos Évike és Lóránd, Kézdivásárhely)

„Tanúságtevőként vettem részt a konferencián. Nagyon éreztem a Szentlélek erejét, ezáltal sikerült megnyílnom és a legbensőbb érzéseimről beszélnem, arról, hogy hogyan lett a fiam pap. Köszönöm az őszinte szeretetet, amit ebben a közösségben megéreztem, a lelki gazdagságot, amit kaptam”. (Száva Erzsike, Brassó)

 „Menjetek és töltekezzetek!”- mondta plébánosunk, amikor elindultunk a családkonferenciára. Ez a mondata és biztató mosolya sokat jelentett számunkra, mert az utóbbi időszakban a mindennapi nehézségek nagyon próbára tették mindkettőnk hitét. Bizony gyakrabban „laktunk” a Panasz utcában és egyre távolabb a Hála utcától. Ezen a konferencián gondviselő Istenünk nagyon sok értékes gondolattal ajándékozott meg minket az előadók és a tanúságtevők által. Megerősítést és bátorítást kaptunk. Azt, hogy családként is küldetésünk van, eddig is tudtuk. Megértettük, hogy ahhoz, hogy felismerjük a feladatunkat, hogy egyáltalán meghalljuk Istent, napi kapcsolatban kell lennünk Vele. Reggel be kell jelentkeznünk Nála és bele kell gyökereznünk. Akkor meglátszik majd rajtunk, hogy az Ő munkatársai vagyunk. Számunkra a konferencia legértékesebb része a közös szentségimádás volt a kegytemplomban. Együtt imádkoztunk ott családjainkért, egymásért, Isten áldásáért. A mindennapi próbatételek ezután sem fognak elkerülni minket, de az a szentségimádás újra és újra megerősít, hiszen Neki terve van velünk minden nap. Hálásak vagyunk Istennek, amiért meghívott minket erre a találkozóra. és azért is, hogy erőt adott nekünk, hogy igent mondjunk hívására”. (Joó Aniella és Levente, Székelykeresztúr)

„Öröm van a szívünkben, hogy ismét részt vehettünk a családkonferencián. Megerősödött bennünk, hogy a család kell, hogy legyen a legbensőségesebb evangelizáló közösség. Elsősorban a személyes példánkkal kell, hogy tanúbizonyságot tegyünk Krisztus szeretetéről. Különösen most, a misszió évében, nem hallgathatunk arról, amit megtapasztaltunk, és napról napra újra átélünk. Krisztusba gyökerezve, vele együtt kell teljesítenünk küldetésünket. Nagy élmény volt a házaspárok tanúságtétele, bátorított arra, hogy a jót cselekedjük minden körülmény között. Az Istenről való beszéd alapja az Istennel való beszélgetés. Fontos volt számunkra, hogy együtt vihettük Isten elé szívünk háláját, fájdalmát, vágyait a szentmisében és a szentségimádásban. Jó volt látni, hogy a mai rohanó világban, amikor egyre többen követik a divatos ‘trendeket’, és a házasság számukra csak papírforma, vannak családok, akik fontosnak tartják a házasság szentségét. Jó volt látni, hogy vannak családok, akik azt az utat választják, amelyet Krisztus mutat meg nekünk, ezzel is tanúságot téve. Mindketten eldöntöttük, hogy igyekszünk nem a Panasz-utcába költözni, hanem a Hála-utcába, és ott élni meg missziós küldetésünket a családban, a munkahelyen, a társadalomban.”  (Horváth Enikő és Szilveszter, Sepsiszentgyörgy)

„Első alkalommal vettünk részt a családkonferencián. Sok ismerőssel találkoztunk, és nagyon jó volt megtapasztalni azt, hogy a résztvevők mélyen a szívükben viselik a következő igét: „Elküldte őket kettesével!” Az élettapasztalatok, a Krisztusban gyökerezett családok látványa emlékeztettek minket arra, hogy ajándékok vagyunk egymás számára, hálásak lehetünk egymásért. Társunkon keresztül Jézus szeret minket, ő bocsájt meg nekünk. Olyan ez, mint egy tükör. Amikor egymás szemébe nézünk, igazából Jézust látjuk a másikban. Nem kell félnünk semmitől, mert Krisztus velünk van a párunkon keresztül, a családunkban.” ( Sinkó András és Izolda, Mezőbánd)

„Első alkalommal vettünk részt a családkonferencián és örömmel tölt el, hogy ez a misszió évében sikerült. Jó érzés volt ennyi Krisztusba belegyökerezni vágyó emberrel együtt gondolkodni, beszélgetni, imádkozni. Őszinte és mély tanúságtételeket hallottunk, hiteles keresztény tapasztalatokat hallgathattunk meg.  Megértettük, hogy a családi életünkkel is tudunk evangelizálni és, hogy úgy kell élnünk, hogy életünk lehessen örökségünk gyerekeink számára. Megindító volt István atya ajánlata, hogy gondoljunk szeretettel arra a személyre, aki valamikor elvetette egy mélyebb Istenkapcsolat magját a lelkünkbe. A csoportbeszélgetésen is megerősítést kaptunk, hogy kereszténységünket tudjuk megélni a munkahelyünkön is, mivel azt bemenetelkor nem akaszthatjuk szegre, mint a kalapot. Megszületett a vágy a lelkünkben, hogy minden embernek adjuk át azt a fontos üzenetet, hogy egyedi és értékes, hogy Isten szereti őt, hogy ő könyörületes és irgalmas Isten. Elgondolkodtató volt számunkra István atya párhuzama a mindenható és a szerető Istenről. Ezen a hétvégén mi sok szeretetet, bizalmat, bátorítást kaptunk és megerősítést abban, hogy hogyan tudunk evangelizáló közösség lenni családunkban, környezetünkben és talán a társadalomban  is. (Schrádi Magdika és Laci, Csíkszentmárton)
 

Kapcsolódó: IX. Főegyházmegyei Családkonferencia