2011.10.17
Évnyitó a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán
Szemináriumi szabályzatunk III. fejezete beszél a szellemi életről az Egyházi Törvénykönyvre hivatkozva: „Az elméleti oktatásnak arra kell törekednie, hogy a növendékek az illető terület és kor szükségleteivel összhangban álló általános műveltséggel együtt bőséges és alapos felkészültséget szerezzenek a szent tudományokban, hogy saját hitüket erre alapozva és ebből táplálva, az evangélium tanítását a kor emberének megfelelően, szellemiségéhez mért módon tudják hirdetni” (248. k.).
Azt is hangsúlyozza, hogy a papnövendékek tekintsék lelkiismereti ügyüknek képességeik teljesebb kifejlesztését. Szabályzat nélkül is minden kispap tudja és magáévá teszi a papságra való felkészülés szükségességének elvét, és azt igyekszik gyakorlatba ültetni. Krisztus követségében járó elkötelezett papok akartok lenni. Hisszük, hogy az apostoli küldetéssel együtt járó követelményeknek meg akartok felelni. Mindenekelőtt Jézusra, a küldőre kell tekintenetek, az ő életstílusát kell megvalósítanotok. Az evangéliumok kezdetén olvassuk, hogy Keresztelő Szent János a Jordán folyóban megkereszteli Jézust. E keresztségben az Úr Jézus tudatosan is elfogadta a küldetését. Viszont ezt megelőzően 30 rejtetten eltöltött évre volt szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a keresztségre, átvegye küldetését. Életét az Atya akarata határozta meg, mert küldetéstudatát az Atyával való egyesülés jellemezte.
Akik a krisztusi küldetésben akarnak részesülni, mint a szőlővessző a szőlőtőn, állandó kapcsolatot kell tartaniuk Krisztussal, küldetésüket minden nap újra és újra el kell fogadniuk. A kispapnak is életben kell tartania és táplálnia a küldetéstudatot. Mert fennáll a veszély, hogy a küldetés és a küldetéstudat könnyen elhalványulhat vagy egészen ki is aludhat. Carlo M. Martini bíboros a küldetéstudat gyengülésére négy okot sorol fel. Az első ok: az imádság hiánya. A bíboros szerint különbséget kell tenni a minőségi és mennyiségi hiány között. Az is baj, ha valaki nagyon kevés időt szakít az imádságra, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy elég sokat imádkozik, de nem elég tartalmasan, nem megy a mélyre. A második ok a test szükségleteinek és igényeinek elhanyagolása, figyelmen kívül hagyása. Harmadikként az elhibázott lelki képzést említi: amikor valaki elmulasztja annak lehetőségét, hogy az intellektuális továbbképzését, az érzelmi életét és minden tevékenységét beépítse a lelki életébe. A negyediket rafinált élethazugságnak nevezi: amikor valakinek már az élete sem igaz és nem hiteles, akkor törvényszerű, hogy a küldetése meg fog halni. Magyarán szólva: legyünk először becsületes emberek, és hagyjuk, hogy a kegyelem erre a becsületes életformára építsen.
Nem kívánok mind a négy pontra kitérni; röviden, egy gondolat erejéig a harmadik okra szeretnék reflektálni (amelyben Martini az elhibázott lelki képzést emeli ki). Aki elhanyagolja az intellektuális képzést, az a lelki képzésben is eltorzul. A múlt tanév kezdetén is hangsúlyoztam, hogy a teológia tudományos művelése nincs és nem is lehet hátrányára a kispap lelki fejlődésének. De lelkileg kiegyensúlyozott kispap csak az intellektuális, értelmi képzésével egységben képzelhető el.
A krisztusi küldetés kötelez mindannyiatokat, hogy hamisítatlanul és egészében elsajátítsátok egyházunk tanítását és a lelkek kormányzásának művészetét. Ebben kívánunk segíteni benneteket, ezt szolgálja a napirend, s ezt kell hogy akarjátok ti is! A szabályzat és a tanárok részéről támasztott követelmények nem fölösleges terhet akarnak rátok rakni, hanem a papi élethez szükséges tudnivalókat. A jövőre szeretnének felkészíteni!
(Elhangzott 2011. szeptember 29-én Gyulafehérváron, a papnevelő intézet évnyitóján.)
Marton József, Vasárnap