2011.10.18
A Romániai Magyar Pax Romana éves találkozója
A Fehér megyei Alvinc nevének hallatán van, akinek a Maros parti Martinuzzi kastélyrom jut eszébe, másnak a település híres szülöttei, Pongrácz István kassai vértanú vagy Kemény Zsigmond. A faluban az egykori ferences klastrom, a Pongrácz Istvánról elnevezett tanulmányi ház adott otthont a Romániai Magyar Pax Romana tanulmányi napjainak, amelyek az egészség, betegség, hit és gyógyítás téma köré szerveződtek. Az október 13–16. között lezajlott rendezvényre Erdély különböző pontjairól – Kovásznáról, Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Farkaslakáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Szatmárnémetiből –, és a határon túlról – Budapestről, Bécsből, Innsbruckból, Münchenből – érkeztek résztvevők.
Pénteken a találkozó elméletibb síkú fejtegetését Réti Tamás kolozsvári katekéta nyitotta Gyógyítás, gyógyítók bibliai kontextusban című előadásával, amelyben néhány alapvető terminus Jézus-korabeli és mai megközelítésének eltéréseire és ezek fényében a szentírási gyógyítástörténetek mai értelmezési lehetőségeire világított rá. Az első elméleti jellegű fejtegetést Vik János egyetemi adjunktus előadása követte. Ő az egészség–betegség kérdésében a test, lélek, szellem egységes szemléletéről értekezett, bemutatva a Viktor E. Frankl által kidolgozott logoterápia vonatkozó nézeteit, ismertetve az élet értelmessége felismerésének az egészségben betöltött fontos szerepét, hiszen „az értelemmel teli élet a legjobb védekezés a lelki betegségekkel szemben”. E két előadást délután jó hangulatú és mindenkit megmozgató kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen a másnapi előadók, Váradi Isván orvos és Bakó M. Hajnalka kórházi pasztorálasszisztens is részt vett. A pódiumbeszélgetés kiinduló kérdése az volt, vajon aki hisz, egészségesebb-e. Az alapos átbeszélés kimerítette az istenhit és abszolút, avagy valamibe (ez esetben a gyógyulásba) vetett hit közti különbségeket, de „hatásukban” való hasonlóságukat is. Mindezek után igenlő válasz született a felvetett kérdésre.
Szombaton a tanulmányi napok színtere átkerült Gyulafehérvárra, a papi szeminárium Aula Magnájába. Itt került sor a két gyakorlatibb jellegű előadásra. Váradi István gyakorló orvos a gyógyító kapcsolat hétköznapjairól értekezett, bemutatva az akadályokat, kihívásokat és lehetőségeket a háziorvosi praxis orvos–beteg kapcsolatában. Kitért arra is, hogy a hit hogyan lehet segítség, támasz, nem csupán egyéni síkon, hanem esetenként az orvos–beteg kommunikációban is. Őt követte Bakó M. Hajnalka prezentációja, aki saját kórházi pasztorációs munkájából merítve ismertette szakterülete szépségeit és nehézségeit. Esettanulmányai valóságos példákkal támasztották alá a tanulmányi napok alatt megállapítottakat: a test–lélek–szellem egészségéhez nem csupán az egyén mint individuum szükségeltetik, hanem a szűkebb és tágabb szociális környezet is.
A tanulmányi napok záró szentmiséjén Jakubinyi György érsek szentbeszédében nagyívű áttekintést nyújtott arról, hogyan helyezhető el orvoslás és gyógyítás a hívő katolikusok életében. Elsőként Rafaelt említette, akit azért emelt ki a főangyalok közül, mert ő közvetíti a gyógyulást Istentől az ember felé, amikor a bukott angyalok által megrontott földet indul meggyógyítani. Szent Kozma és Damián példájából kiindulva, akik szíriai származású orvosok voltak, eljutott Szent Lukácsig, akinek evangéliumából az orvosok máig merítenek gyógyító munkájuk során.
A tanulmányi napok résztvevői új gondolatokkal és élményekkel tértek haza. Az egész-ség és gyógyulás, gyógyítás, kezelés kapcsán a kívülállók számára új szempontú felismerések születtek. Az előadások az embert mint a társadalom, azaz szűkebb és tágabb környezetének változásaira szellemi-lelki-testi síkon reagáló tagját láttatták. Az idei tanulmányi napok résztvevői többek közt a felebarát meghallgatásának fontosságát is újból felismerhették, s e feladattal is tértek haza.
Dénes Gabriella, Vasárnap