2011.10.25
Jövő héten kezdődnek a tanúkihallgatások a Szoboszlay-per kártérítési ügyében
Noha a kolozsvári táblabíróság tavaly már felmentette a Szoboszlay-per elítéltjeit, az „erdélyi ötvenhatosok”, köztük Ferencz Ervin szárhegyi ferences atya, még mindig nem kaptak kártérítést az elszenvedett kínokért. A kártérítéssel kapcsolatos eljárásban október 25-én kezdődnek meg a tanúkihallgatások.
Nekem nem a pénz számít, én azt szeretném, hogy kérjenek bocsánatot – állítja Ferencz Ervin, a szárhegyi ferences kolostor 91 éves lakója. Ervin atya egyike volt annak az 57 személynek, akiket a Szoboszlay-per néven ismertté vált koncepciós eljárás során 1956 után bíróság elé állítottak. Az 1956-os forradalom szele nemcsak Magyarországon ébresztette fel az emberek szabadságvágyát, Erdélyben is próbáltak lépni. Az 57 vádlott közül tízet kivégeztek, a többieket börtönbe zárták; közülük ma már csak hárman élnek, Ervin atyán kívül Orbán Péter és Orbán Etelka.
A Szoboszlay-per fővádlottja egy katolikus pap, Szoboszlay Aladár (képünkön lent) pécskai plébános volt, aki meglepően széles körben szervezett földalatti mozgalmat a kommunista diktatúra megdöntésére. A mozgalomba több paptársát is bevonta, és világiakat, köztük egy caracali katonatisztet is az ügy mellé állított. A szervezkedést gyorsan leleplezte a kommunista titkosrendőrség, és valamennyiüket elítélték. A katolikus papok közül Szoboszlayn kívül Ábrahám Árpád torjai plébánost ítélték halálra, Ferencz Ervin OFM (képünkön jobbra) és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébános életfogytiglant kapott, a többieket szintén börtönbe zárták. Így Dénes Dávid hátszegi plébános (20 év börtön), Karácsony István OFMConv (22 év), Kosza József ozsdolai plébános (10 év), Kovács Balázs szentkatolnai plébános (4 év), Kovács Béla törcsvári plébános (7 év), Mezei Mór Levente OFM (20 év), Müller Jenő érszegi plébános (15 év), Ráduly István gelencei plébános (22 év) és Dan Aurél görög-keleti főesperes (18 év) tapasztalhatta meg az elnyomó hatalom kínzókamráit.
A Szoboszlay-perben elítélt személyek rehabilitációjára csak az 1989-es rendszerváltás után lehetett gondolni, de így is húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, amíg a bíróság végre 2010 májusában kimondta: jogtalan volt az 1958-ban hozott ítélet. Kincses Előd ügyvéd (képünkön), az érintettek jogi képviselője fontosnak tartja kiemelni, a tavalyi ítélet több mint rehabilitáció, hiszen a kommunizmus idején elindított pert teljes egészében semmissé nyilvánították. Ennek ellenére a kártérítésre még várni kell, főként azért, mert nem egyetlen peres eljárás keretében tárgyalják az ügyet, hanem külön-külön minden érintett (elítélt, illetve örökös) lakhelye szerint. Így Aradon, Marosvásárhelyen, Bukarestben, Sepsiszentgyörgyön és Temesváron indítottak kártérítési pereket, amelyek éppen hogy elkezdődtek. „Október 25-én lesznek az első tanúkihallgatások az ügyben, ez alkalommal az aradi törvényszék megbízásából Csíkszeredában hallgatják ki Ferencz Ervint és Orbán Pétert” – mondta el kérdésünkre Kincses Előd.
Az ügyvéd nem kívánt részleteket elárulni arra vonatkozóan, hogy pontosan mekkora összegű kártérítést követel védencei nevében, azt viszont sejtetni engedte: jelentős tételről van szó. „Nem könnyű megállapítani, mennyit ér egy ember élete” – tette hozzá a jogász, aki pillanatnyilag nem tudott arra válaszolni, hogy egyáltalán mikorra várható az eljárás vége.
Ervin atyának a pénznél sokkal fontosabb az erkölcsi jóvátétel. Kérdésünkre elmondta, a kártérítés összegét – ha egyáltalán megkapja – Böjte Csaba árváinak szeretné felajánlani. „Azt szeretném, hogy bocsánatot kérjenek, de éppen ettől óvakodnak” – állítja Ervin atya, aki Szoboszlay Aladárral együtt a pápai enciklikák alapján állította össze 1956 környékén a Kereszténydemokrata Párt programját. „Én egy keresztényszociális alapokon nyugvó, új rendben reménykedtem, amely a többpártrendszer alapján jött volna létre” – magyarázta az idős szerzetes, aki hozzátette: ma is ugyanazokat az elveket vallja, mint fiatalkorában.
Főbenjáró bűn volt a Szabad Európa Rádió hallgatása
Az 1956-os forradalom a magyar népnek a sztálinista diktatúra elleni szabadságharca volt, amelyet véres megtorlás követett. A forradalom a budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 11-én. Míg Budapesten a szovjet tankok fenyegető jelenléte ellenére új, forradalmi kormány alakult, Erdélyben ennél jóval szerényebb kezdeményezéseket torolt meg a legvéresebb erőszakkal a kommunista hatalom. A magyarországi forradalommal való szimpátia jele volt, ha valaki a Szabad Európa Rádiót hallgatta – ez a tény 1956 táján már önmagában elég volt az elhurcoláshoz. A katolikus papok csoportja köré szerveződő, Szoboszlay-féle összeesküvés kiemelkedő szervezettségével tűnt ki a többi közül, a legszigorúbb konspirációs szabályok betartásával. A terv szerint a székelyeket kellett volna fegyverrel ellátni, és egy regáti katonatiszt is Bukarestbe irányította volna páncélosezredét, hogy a fontosabb csomópontokat elfoglalja. A kezdeményezőket végül egy Iosif fedőnevű ügynök feljelentése alapján tartóztatták le, és 1958 májusában valamennyiüket elítélték. Ennél jóval szerényebb próbálkozás volt az érmihályfalvi csoporté, amelyet a Szekuritáté vádirata szerint Sass Kálmán református lelkész vezetett. Ők titokban kommunistaellenes röpcédulákat készítettek, majd szétszórták a magyar határ melletti Érmihályfalván. A kolozsvári bíróság három református lelkészt ítélt halálra az ügyben, kettejüket 1958-ban ki is végezték. Mai napig nem lehet tudni, hol nyugszanak Erdélyben azok, akiket az 1956-os forradalom kapcsán végeztek ki a hatalom emberei.
Lukács János István, Keresztalja, 2011. október 24.