Biztatás és köszönet a médiaszolgálatért

Biztatás és köszönet a médiaszolgálatért
Beszéljetek róla, akár alkalmas, akár alkalmatlan! (2Tim4,2) – e mottóval szerveztek médianapot június 23-án a nagyváradi püspökségen, amelyen az egyházi médiában dolgozók és a világi lapokban vallási témával foglalkozó tudósítók meghívásos alapon vettek részt. Kovács F. Zsolt irodaigazgató szervezőmunkájának köszönhetően zökkenőmentesen peregtek az események. Kiss Ulrich jezsuitát kérte fel a nap vezetésére: egy rendkívül sok újszerű szempontot, megfontolandó javaslatot tartalmazó előadás után csoportmunka következett, amelyre konkrét feladatokat kaptak a résztvevők. A katolikus kommunikációs világnap egyházmegyei megszervezését tervezte meg egyik csoport, a digitális etikettről beszélt a másik, végül a médiában dolgozók lelkitükrét szerkesztette meg a harmadik. A jó hangulatú, fejedelmi ebédet követően osztották meg gondolataikat egymással a csoportok, majd kerekasztal beszélgetés kezdődött, amit csak a rohanó idő miatt kellett megszakítani, de a résztvevők ígéretet kaptak arra, hogy a médiamegbeszélések sorozata folytatódik.

Böcskei László püspök, aki végig jelen volt és élénk érdeklődéssel kísérte a történéseket, azt mondta el a résztvevőknek: nemcsak szakmai találkozóra hívta a médiában dolgozókat, hanem elsősorban biztatni akart és köszönetet kívánt mondani mindazért, amit a média különböző területein dolgozó keresztény elkötelezettségű szakemberek a jóért és az egyházért tesznek.
Bodó Márta

Egyház és kommunikáció

Médianap Nagyváradon
Az erdélyi magyar nyelvű média munkatársait hívták találkozóra a nagyváradi Laikusképző Központba június 23-án. A főegyházmegye képviseletében alulírott mint a főegyházmegye sajtóirodájának képviselője, valamint dr. Bodó Márta főeszerkesztő és Dénes Gabriella gyakornok utaztunk Nagyváradra. A közös utazás egyben lehetőséget adott a gyulafehérvári főegyházmegye médiaügyeinek megtárgyalására is.

A 10 órakor kezdődő médianapon részt vettek a házigazdák részéről exc. és ft. Böcskei László püspök, ft. Fodor József vikárius, ft. dr. Kovács F. Zsolt  irodaigazgató, Vakon Zsolt püspöki titkár, az egyházmegye papjai közül Lőrincz Ottó nagyváradi esperes-plébános, Giosanu Leonard micskei plébános, az egyházmegyei ifjúsági központot Ertsey Melinda képviselte, a sajtó munkatársai közül ott volt Czoborczy Bence, a Keresztény Élet főszerkesztője, a Kolbe Kiadó részéről az Erdei házaspár és lányuk; a világi sajtót képviselte Szőke Mária és Ciucur Antonius, a Mária Rádió részéről Tarr Gábor technikus, megjelentek a partiumi Háló és a Duna TV képviselői is.

A találkozó mottója: „Beszéljetek róla, akár alkalmas, akár alkalmatlan”. A találkozó vendégelőadója Kiss Ulrich SJ volt. A menedzsment és média szakértő jezsuita a mottóból kiindulva azzal vezette fel előadását, hogy alkalmatlan idő nincs a médiában, ha lenne is, át kell alakítani alkalmassá. Sok újszerű gondolatából következzék néhány.

A közlés nem mindig kommunikáció is. Amikor a sajtóban közlünk, de azt az olvasónak/fogyasztónak még dekódolnia kell és esetleg nem érti meg, akkor a közlésünk nem ér el a célba. Ilyenkor nem  föltétlenül a vevőben van a hiba, ha nem érti az üzenetet. Ennek egyik jele, ha pl. raktáraknak gyártjuk a könyveket, mert vagy a téma, vagy az ár nem jól van megválasztva.

Részletesen kitért a „tömegtájékoztatás” megnevezés kérdésere: ez a magyar megnevezés rossz fordítás, helyes neve: társadalmi, szociális kommunikáció! Ennek megünneplése már hosszú múltra tekint vissza a világegyházban. Lehetne katolikus média világnapnak is nevezni. A tömegtájékoztatás jelentése: tömeges gyártása a híreknek, ez azonban olyan lenne, mint aminek segítségével a szappant eladjuk...

A média azt állítja magáról, hogy tényekről szól, sokra tartja az objektivitást, de ez sokszor csak mítosz, illúzió, hogy a közlés tényekről szólna. Már a hírválogatás is szubjektív. Nem a hír közlése az elsődleges, hanem az értelmezése.

Ma már széles körben elterjedt a digitális közlés, ezért szükséges lenne a digitális etikett, a netikett. Itt fontos az önkéntes önkorlátozás. A csend, ahogyan a pápa legutóbbi kommunikációs világnapi üzenete is megfogalmazta, igen fontos: a hatásszünet lehetőséget ad a párbeszédre, aki folyton beszél, még a szavába vágni is nehéz.

Az egyház/egyházmegye világhálón való jelenlétének fontosságáról és lehetőségeiről is szó esett. A Facebook, blog fontos, mert gyors reagálásra ad lehetőséget, és mert személyesebb, interaktívabbá tehető, ezáltal lehet közelebb kerülni a „tömeghez”, azaz az egyes emberekhez.

Az előadást csoportmunka követte. Az egyház és internet kapcsolatáról, a netikettről az egyik, a katolikus kommunikációs világnap egyházmegyei megszervezéséről a másik beszélgetett, végül a médiában dolgozók lelkitükrét szerkesztette meg a harmadik. Mindhárom csoport az egyházmegye facebook oldala elindításának lehetőségét is mérlegelte, ezt kapta feladatul.

Az ebédet követően mindhárom csoport bemutatta a közös munka összegzését. Az első csoport következtetése, hogy az interneten való jelenlét szükséges, de bizonyos része sok időt és energiát igényel, illetve elég sok buktatóval is jár.

A második csoport a kommunikációs világnap megszervezésében a ünnepi jelleget tartotta legfontosabbnak. Az elképzelés szerint az egyházi médiában szereplők mutatnák be egy ilyen alkalomkor saját tevékenységüket, lehetőséget nyújtva a célközönség kérdéseinek elhangzására is. A közvetlenség megteremtése külön sátrak/standok létrehozásával jöhetne létre, hogy ott közelebbről megismerhessék az érdeklődők a médiában szereplőket. Az ünnepélyesség kulturális programok beékelésével valósulhatna meg. Lehetőségként olyan tárgyakból álló kiállítás létrehozását is javasolták, amelyen a sajtótermékek technikai felszereltségét mutatnák meg a nagyközönségnek.

A harmadik csoport összeállított egy lelkitükröt, lelkiismeretvizsgálatra alkamas kérdéscsomagot állított össze médiában dolgozóknak.

A Facebook témában elég változatosak és eltérőek voltak a vélemények, nem született közös álláspont, de végeredményben minden résztvevő egyházmegye és sajtóorgánum más-más lehetőségekkel rendelkezik, így ezt talán egyenként és a saját adottságokat figyelembe véve lehetne érdemben mérlegelni. Az ellenzők a visszaélésektől és a „netszeméttől” féltek, a támogatók viszont az előnyöket, az interatív jelleget emelték ki. A jelek arra mutatnak, hogy a nagyváradi püspökség tervez ilyen oldalt létrehozni.

Végül Kiss Ulrich a II. vatikáni zsinatra utalva biztatta a jelenlévőket, hogy „az ablakokat ki kell nyitni”.
A beszámolókat kerekasztal beszélgetés követte, amelynek témája a keresztény véleményformálók a médiában volt.

Böcskei László püspök jelenlétével aláhúzta a találkozó fontosságát, a médiában dolgozóknak köszönetét fejezte ki, mert az egyház küldetését munkájukkal kiteljesítik. Kiemelte, hogy ez a találkozó egy sorozat második állomása, s folytatást ígért. Hangsúlyozta az egyházi és világi médiában dolgozókkal való partnerség kialakítását, ennek egyik megnyilvánulása volt ez a találkozó is.

Végül értékelésként kiemelendő Kiss Ulrich jezsuita szakember jelenléte, sajátos szempontjai, amelyeket megosztott. A közös gondolkodásra a csoportmunka adott keretet, ahol több szemlélet megnyilvánulhatott, a kerekasztal során is nagyon sok értékes gondolat hangzott el, a szünet, a közös ebéd pedig a személyes ismerkedésre, tapasztalatcserére  adott lehetőséget.

Nyilvánvalóvá vált, hogy van igény az ilyenszerű találkozókra, elképzelhető és szükséges lenne hasonló szervezése a főegyházmegyében is, ahol a világi sajtóban egyházi témákkal foglalkozók és az egyházi sajtó szereplői is jelen lennének.

A mások példája,  munkája és az előadó által megfogalmazott gondolatok új lendületet jelentenek a saját munkában.
Zsebe Márta

képek Bodó Márta