2012.07.17
Nagy Lajos magyar és lengyel király (1342–1382) és Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermekére, Hedvigre, Lengyelország és Litvánia királynőjére emlékezünk holnap, július 18-án.
Négyéves gyermek volt, amikor szülei házassági szerződést kötöttek a nevében Lipót ausztriai herceg Vilmos nevű nyolcéves fiával. Nagy Lajos magyar királyunk a magyar trónra szánta a két gyermeket, de a király halála után az özvegy Erzsébet anyakirályné és a nemesek választása az idősebb lányra, Máriára esett.
Hedvig (lengyel nevén Jadwiga) 1384 őszén érkezett Lengyelországba, és október 15-én – védőszentjének, Sziléziai Szent Hedvignek ünnepén – koronázták meg. A lengyelek azonban, akik Hedviget királynőjükké választották, Vilmost nem akarták a trónon látni. Ezért aztán választásuk Jagelló László litván hercegre esett, aki pogányságban nevelkedett, de ígéretett tett, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal.
Tudomást szerezve a lengyel tervről, az osztrákok Krakkóba küldték Vilmost, aki be akart törni Wawel várába. A Hedviggel kötött házassága ugyanis az akkori egyházjog szerint nem igényelt újabb házasságkötést, a jegyeseknek csupán meg kellett volna erősíteniük a korábban kötött házassági szerződést. A lengyelek azonban felfedezték, hogy mi készül, és kiűzték Vilmost az országból.
A Habsburgok trónkövetelési igényei miatt VI. Orbán pápának (1378–1389 között) kellett döntenie Hedvig és Jagelló László házasságának érvényességéről, s később is szívélyes kapcsolatot tartott fenn a királyi párral.
A művelt és bölcs lengyel királynőnek fiatal kora dacára sikerült megtérítenie a pogány litvánokat, s a két ország, Lengyelország és Litvánia így lett Kelet-Európa legnagyobb területű birodalma. Litvánia Istentől vezetett apostolaként gondoskodott megfelelő személyek felkészítéséről, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét és adottságait. Többek között 1397-ben kollégiumot alapított Prágában litván teológusok számára. Hedvig sokat fáradozott az ukrán (akkori elnevezésük szerint rutén) nép katolizálása érdekében is. Felismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaikat. 1399-ben a krakkói egyetemen teológiai fakultást alapított részükre.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények és elesettek sorsát. Gyakran kereste fel a kórházakat, ispotályokat és személyesen ápolta a betegeket. Ugyanakkor sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével is.
Életszentség hírében halt meg szülés közben gyermekével együtt, csupán huszonnégy éves korában a krakkói Wawel palotájában, 1399. július 19-én. Szerénységét igazolja az is, hogy saját kívánságára nem a Wawel katedrálisának királyi kriptáiba, hanem a főoltár alá temették.
A boldoggáavatási eljárás több évszázadig tartó megszakadása ellenére is a nép szívében elevenen élt és él Hedvig királynő tisztelete és emlékezete. Az eljárást a sok megpróbáltatást hozó második világháború után, 1950-ben újították fel, majd Boldog II. János Pál pápa tizenöt évvel ezelőtt, 1997. július 8-án avatta szentté Hedviget Krakkóban.
FODOR GYÖRGY, Szabadság, 2012. július 17.