Önként, Isten iránti szeretetből

Az új gyulafehérvári szemináriumi rektor nevelői hitvallása
Kezdődik az új egyetemi év is, újraindul a gyulafehérvári szeminárium élete is. Az intézmény élén dr. Nagy-György Attila személyében új rektor áll, aki Brassóból érkezett Gyulafehérvárra, az ifjúság pasztorációjából vette ki a részét, illetve újabban az ökumenével foglalkozott egészen gyakorlati szinten és lelkesen. Az új rektort először is arról kérdeztük, milyen érzéssel kezdi új beosztásában a munkát.

Meglepetésként ért a kinevezésem. Én jól éreztem magam a pasztorációban, a hívek között, de elfogadtam az új beosztást azzal, hogy ez Isten akarata velem. Próbálom tehát az új feladatomat a lehető legjobban ellátni, lelkesedéssel. Szembe kell nézni azzal, hogy a szemináriumban egy új szabályzat lépett érvénybe az elmúlt egyetemi év zártakor, Szent Péter és Pál ünnepén döntötték ezt el a tanári bizottság keretében, és szeptember 29-étől, a tanévnyitótól érvényes. Ennek a szabályzatnak a kidolgozásakor még nem voltam a munkaközösség tagja, tehát nem vettem részt a megalkotásában, viszont rám (is) hárul a betartatása. A végrehajtás nem egyedül az én dolgom, a vicerektor, aki egyben az intézet gazdasági igazgatója, is részt vesz ebben, és a fegyelmi prefektus meg a spirituális, mindkettő új ember, tehát hárman is teljesen új beosztásban kezdjük az évet.

Milyen újdonságokról van konkrétabban szó a szabályzatban, a szemináriumi életben?
Az új szabályzat új napirendet ír elő és sok módosítást a korábbiakhoz képest a szabadidőre és a tanulási idő beosztására vonatkozóan. Újdonság az, hogy a szemináriumi élet és a tanulmányi élet külön-külön szabályozva van, de ennek külső oka, hogy a tanulmányi rész a kolozsvári állami egyetem szabályozása alá (is) tartozik, s ennek kifejezetten a kolozsvári egyetem rektora a vezetője, illetve a római katolikus teológia kar közös dékánja, akinek vezetése alá két intézet, a kolozsvári és a gyulafehérvári tartozik, ezeknek külön-külön tanulmányi igazgatója is van, itt Fehérváron Nagy József halála után Székely Dénes az. Ez szervezési és adminisztratív kérdés, részben állami finanszírozásban is részesülünk. Gyakorlati haszna, hogy a kispapok is állami egyetemen tanulnak és majd államilag elismert diplomát kapnak. Hiszen a gyulafehérvári diploma különben nem lenne elismert, csak Róma előtt, mert a szemináriumot affiliálta a Lateráni Egyetem, ez egyházi elismerést jelent, de a román állami és a vatikáni egyházi ebben a kérdésben nem vág egybe, és papjainknak itt kell aktiválniuk, az államilag elismert egyetemi diplomával például esetenként az iskolában hivatalosan taníthatnak...

Mik az új tanévre s rektori működésedre vonatkozó terveid?
Tervem a kispapokkal plébániákra menni, prédikálni, mesélni a hivatásukról a fiataloknak, megmozgatni a fiú ministránsokat a hivatásébresztés szándékával. Kapcsolatban voltam és vagyok az ifjúsági lelkészséggel, tervem, hogy az egyetemi találkozókba bekapcsolódjunk, magam kísérném el a kispapokat ezekre, mert fontosnak tartom, hogy ne essenek ki a realitásból. Fontosnak tartom a konferenciákon való részvételt, a média témájában például, fontos teret adni a kispapoknak a tapasztalatok szerzésére és a tanulásra, a maguk művelésére. Hogy mennyire engedi a szabályzat, hogy mindez tőlem függ-e, majd kiderül, de terveim vannak, és lelkesen próbálom a dolgomat tenni.

Hány kispap kezdi az évet? Hogyan gondolod a hivatások jövőjét?
A szemináriumban az évet most 54 kispap, 10-en gyakorlati évesek, ide járnak a ferencesek is Szászsebesről órára, ők azonban a kolostorban laknak. Jelenleg négy első évesünk van, egyikük ferences, mind gyulafehérvári egyházmegyések. Kevés a más egyházmegyés, én ennek utána akarok nézni, mert az én időmben 100-150-es létszámban kezdtük a tanévet, és még a természetes fogyással is kevesen vagyunk. Tudom, hogy a többi egyházmegyéből a kispapokat Magyarországra, Németországba is küldik tanulni, emiatt is jönnek onnan kevesebben. Én a hivatásgondozást, illetve hivatásébresztést a már említett plébánialátogatásokkal, a ministránsok, a fiatalok megszólításával gondolom végezni, fiatalokat szeretnék Fehérvárra meghívni, hogy lássák az életünket. Terveim megvalósítása természetesen nemcsak rajtam múlik, de remélem, nem lesznek megvétózva, és nem számít majd haszontalan időtöltésnek, amit elgondoltam... Fehérvári munkámban azt is fontosnak tartom, hogy a kispapokkal és kollégáimmal egymást kölcsönösen elfogadjuk és tiszteljük. Nem tartom magamat nevelőnek, az egyedüli nevelő Krisztus. A krisztusi közösség, az, hogy Jézus közöttünk van, tud vonzó, nevelő hatással lenni... Erre akarok alapozni. Jézus tartja s tartatja be a szabályzatot, ő vonzza a kispapokat, ő segíti őket a megnyílásra, arra, hogy bízzanak, s ne gyanakvóak legyenek. Ezt szeretném a közösségben elérni, a diák és tanári közösségben egyaránt. Ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy ne az én személyem, hanem a közöttünk levő természetfölötti számítson. Nem valaki, valakik saját akarata számít, még ha mégoly rámenősen akarják is érvényesíteni, mert ez nem vezet őszinteséghez, ez ellentétébe is átcsaphat és a karrierizmus, az álszenteskedés veszélyét is hordozhatja. A lényeg, hogy önként kell vállalni, nem csak azért, mert kötelező. Krisztus iránti szeretetből kell a kötelességeket végezni, nem azért, mert elő van írva. Ha így végezzük, az nem kereszt, hanem kegyelmi ajándék, még ha lemondással jár is. Önként, Isten iránti szeretetből vállalva, különben csak görcs és gátlás alakul ki. Ebben benne van az engedelmesség, a tisztaság, a szegénység is. Így lesz a jövendő papi generáció olyan, amilyennek a krisztusi papnak lennie kell.
Lejegyezte Bodó Márta

Vasárnap 2012/40