2012.09.25
Szombaton Szent Mihály ünnepe
Szeptember 29-én, szombaton Szent Mihály főangyal, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye és a kolozsvári főtéri templomunk égi pártfogójának búcsúünnepe. Korunk kételkedik az angyalokban, őket a démonokkal együtt az okkultizmus körébe utalja. Világosságot szeretnék teremteni e kérdések körül: valójában jelen vannak-e a történelemben? Milyen hatásuk van?
A kinyilatkoztatás tartalmazza a tiszta szellemek teremtését, s hogy hivatalosak a Krisztussal való közösségre. Szabad akarattal rendelkeznek, elfogadhatják vagy elutasíthatják Isten szándékát. Vannak szent angyalok, akik Isten előtt állnak és szolgálnak neki, élvezik az ő arcának látását, s szünet nélkül zengik dicséretét. A történelemben az üdvözítő szándék szolgálatában állnak.
Isten angyalokat is teremtett, akik személyes teremtmények, tiszta szellemek, halhatatlanok és az embernél értelmesebbek, hatalmasabbak. Az emberi szabadság nem az egyetlen a világmindenségben; annál gazdagabb és tágabb, minél több értelemmel rendelkezik. A világ anyagi dolgok sokasága is, az ember viszont test és szellem együtt, ugyanakkor vannak tisztán szellemi lények, akik mindenkor látják Istent. Istennel közösségben élnek, és közreműködnek Isten országa eljöveteléért.
A Katolikus Egyház Katekizmusa leszögezi: „Az angyaloknak és az embereknek, az értelmes és szabad akaratú teremtményeknek a szabad választás és a különbségtevő szeretet révén kell haladniuk a nekik rendelt cél irányába. De ők képesek arra is, hogy letérjenek az útról. Ennek megtételekor bűnt követtek el. Így jött a világba az erkölcsi rossz, amely összehasonlíthatatlanul súlyosabb a fizikai rossznál. Isten semmiképp – sem közvetlenül, sem közvetetten – nem oka az erkölcsi rossznak. Bár megengedi azt, tisztelve teremtményeinek szabadságát, és azt is – titokzatos módon – a jóra tudja fordítani.”
Krisztus az angyalok feje, akik az ő szolgálatában vannak, s életének minden fordulójánál megjelennek. Angyal vitte a hírt Máriának és Józsefnek, hogy Isten Fia testet ölt; angyalok sokasága dicsérte Istent a születés éjszakáján; angyal jelentette Heródes gyilkos szándékát; angyalok szolgáltak Jézusnak a pusztában; angyal erősítette meg Őt a getszemáni éjszakában; angyalok adták hírül a feltámadását, és szolgálnak majd Istennek ama végső napon.
Analógiával élve az angyalok segítik az Anyaszentegyházat a maga útján. Erősítették az apostolokat, kiszabadították őket a börtönből, támaszaik voltak az evangelizációban. Minden időkben védelmezői a hívőknek és az üdvösségre vezetik őket. „Minden hívőnek van angyala, aki mint segítő és pásztor az életre vezeti.” (Nagy Szent Bazil) A hagyomány így értelmezi: ők az őrzőangyalok.
Az angyalok neve (héberül− mal’ak, görögül− angelos) nem természetüket, hanem szerepüket jelzi. Jelentése: „hírnök, küldött”. Az angyalok titokzatos világot alkotnak, amely túlesik emberi felfogásunkon. Létezésük sehol sem kérdéses a Szentírásban, de a rájuk vonatkozó tanítás bizonyos fejlődést mutat, említésük és ábrázolásuk módja pedig feltételezi a vallásos szimbolika forrásaira való állandó utalást.
Az angyalvilágnak megvan a helye Jézus gondolatvilágában is. Az evangelisták néha említik az angyalokkal való bensőséges érintkezését (Mt 4,11; Lk 22,43). Úgy emlegetik őket, mint valóságos és tevékeny lényeket. Életük nincs alávetve a földi állapotnak. Nem ismerik ugyan az utolsó ítélet napját, mert az a Mindenható Isten kizárólagos titka, de ők lesznek végrehajtói (Mt 13, 39-49; 24,31). Már most osztoznak Isten örömében, amikor a bűnös megtér. Mindez egyezik a hagyományos tanítással.
Jézus pontosan meghatározza szerepüket az Ember Fia körül, aki nem más, mint Ő maga. Beszél szerepükről: eljövendő dicsőségében, második eljövetelének napján az angyalok fogják kísérni (Mt 25,31); elküldi őket, hogy összegyűjtsék a választottakat és kiűzzék a kárhozottakat az Országból (Mt 13, 41k). A kételkedők részére meggyőződéssel hangsúlyozom, hogy Jézus már a kínszenvedés idején kérhette volna a szolgálatára álló angyalok beavatkozását.
Az angyalok tehát Isten által teremtett személyes létezők, akik az emberrel ellentétben nincsenek testhez kötve. A mennyben Isten nagy tetteinek közvetlen tanúi, és minden teremtmény előtt Isten dicséretét hirdetik (Iz 6, 1–4), tisztábban és folytonosabban, mint amire az ember képes lenne. Ennek az égi istentiszteletnek a középpontja Krisztus, mint a megölt Bárány a Trónus, a négy élőlény és a vének között (Jel 5). Az angyalok is „általa” hirdetik Isten dicsőségét − ahogy a Misekönyv prefációja mondja. E közös közvetítőn keresztül lépünk a földi gyülekezetben a „mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez” (Zsid 12,22). A keresztény istentisztelet ezen méltóságáról énekel Aranyszájú Szent János liturgiájában a Kerub-ének. A nyugati egyház prefációja is bekapcsolódik a Sanctusszal az angyalok kórusába, és az első római kánon kéri, hogy angyal vigye fel adományainkat az égi oltárra.
Jézus szavaival, tanításával biztosított arról, hogy az angyalok alá vannak rendelve neki. Feltámadása óta pedig világos, hogy Isten alávetette neki az angyalokat, akiket benne, általa és érte teremtett.
SZERZŐ: Kovács Sándor főesperes, Szabadság, 2012. szeptember 25.