2012.10.18
Ötödik alkalommal tartott kórustalálkozót a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplom Musica Sacra Kamarakórusa. Mottóul Kodály Zoltán gondolatát választották: „A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”
A Mátyás Károly főesperes-plébános által főcelebrált szentmisén a Szent Miklós Schola szolgált Simó Zsuzsa vezényletével, majd bemutatkoztak a meghívott kórusok. Közös énekként Hans Leo Hassler: Ünnepre jöttünk kórusművét énekelték el.
A Szent Miklós-hegyi templomban tartott esemény nyitó liturgiáján egekig értek az egybecsengő kórustagok hangján a szentmise énekei – ezért is mondott köszönetet Mátyás Károly főesperes-plébános. A kórusok bemutatkozó éneklésén pedig rácsodálkozhattunk: mennyi igényesen válogatott és kimunkált dallal örvendeztetnek meg Istent és embert az énekesek.
„Ez a találkozó más, mint a hagyományos húsvét utáni kerületi találkozó. Ott csak a Székelyudvarhelyi Főesperesi Kerület római katolikus templomainak kórusai vesznek rész, melynek tagjai között vannak olyanok, aki évente csak két-három alkalommal énekelnek – mondta el kérdésünkre Rózsa Imre kántor, a szervező kamarakórus vezetője. - A M.I.N.D! – Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére! – találkozót azért indítottuk el, mert ott, ahol mi vagyunk a legjobbak, a kórustagok azt hiszik, hogy jobb már nem is lehet. De ahol vannak nálunk is jobbak, ott az emberben kifejlődik egy igény a még szebbre, még jobbra. Úgy érzem, hogy öt év alatt ezt az igényt sikerült felébreszteni a Musica Sacra Kamarakórusban.
Ezek alatt az évek alatt sok új tag jött a korábbiak helyébe. Hála Istennek éppen ezek a cserék emelték jelenlegi szintjére a kórust. (…) Mindenik találkozó után sok építő jellegű kritikát hallottam, ami azt igazolja, hogy érdemes a küzdelem, hisz ebben a műfajban sem elég a szándék. Sok-sok időt meg energiát igényel és kitartást. Nem elég valakit megcsodálni – nagyon sokat kell gyakorolni.”
A későbbiekben nyitni szeretnének minden irányzat, korosztály, illetve felekezet felé; minden olyan kórus felé, amelyek a versengés helyett a „magasabb szint” irányába ösztönzik egymást – nemcsak hangzásban, hanem repertoárban és szervezésben is.
Felléptek: Gagliarda Kamarkórus – Szekszárd (karvezető: Szabó Szabolcs); Laudate Kamarakórus – Sepsiszentgyörgy (karvezető: Lőfi Gellért, zongorán kísért: Bonea Octavian); a csíksomlyói kegytemplom kórusa (vezényelt: Bíró János); a kézdivásárhelyi Szentháromság-templom kórusa (vezényelt: Fórika Balázs); Psallite Vegyeskar – Székelyudvarhely, Szent György-plébániatemplom (karvezető: Simó Zsuzsa); Iubilate kórus – Székelyudvarhely, Kis Szent Teréz-plébániatemplom (vezeti: Székely István) és a Musica Sacra Kamarakórus (karvezető: Rózsa Imre). Szólót énekelt: Chripkó Krisztina, Tóthi Csilla, Rózsa Rebeka. Orgonán kísérte: Pap Attila.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2012. október 16.
Fotó: Farkas Antal