2012.11.23
Együtt a liturgiában
A II. vatikáni zsinatnak az egyház liturgiájára való hatása, reformja volt a témája a Katolikus Akadémia november 22-i előadásának, amelyet Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dísztermében tartottak. Az előadást Nóda Mózes, a kar liturgikatanára tartotta, aki a bevezetőben számtalan érdekességet villantott fel a zsinat történetéről, beleértve püspökeink (magyar és román, erdélyi, partiumi, bánsági vonatkozásban) részvételét, a felmerült javaslatokat, a megvitatott kérdéseket, fontosabb újításokat.
Ugyanakkor a zsinat liturgikus reformját mint egy szerves fejlődési folyamat eredményét mutatta be, hiszen kutatási területe, a zsinatot megelőző liturgikus mozgalom egész 20. századi előtörténete eredménye, mintegy csúcsa volt a zsinaton elfogadott liturgikus konstitúció. Ezt azért is fontos jól látni, mert az eltelt 50 évben voltak, akik az zsinat újításait elutasították, úgy állítva be a liturgikus reformot, mintha az a semmiből, mintegy gyökértelenül, önkényes döntések nyomán alakult volna így. Pedig a zsinati liturgikus reform egy hosszas és átgondolt, lelkiséggel is átitatott fejlődés eredménye volt, amelyet a zsinaton – az előadó ezt a szavazatok alakulásával is érzékeltette – a liturgikus bizottság tagjai fejezetről fejezetre vitattak, alakítottak s fogadtak el.
A II. vatikáni zsinat minden szempontból újdonság volt az egyház életében: sose vett részt ennyi püspök (a világ minden részéről 2850 püspök volt jelen), újdonság volt a világi megfigyelők, köztük nők megjelenése, mint ahogy az is, hogy ezt a zsinatot nem egy eretnekség, egy téves tanítás kijavítása érdekében hívták össze. Azt is hangsúlyozta az előadó, hogy a II. vatikáni zsinat esetében a megvitatott témák mind összefüggnek és az egyházi új önmeghatározása, képe köti össze őket, dokumentumai közül pedig a liturgikus konstitúciót vitatták és fogadták el elsőként, ezzel mintegy hangsúlyozva a liturgia jelentőségét az egyház életében.
Nóda Mózes előadása végén értékelte a liturgikus konstitúciót, méltatta és kiemelte jelentőségét, nem hallgatta el hiányosságait sem. Kifejezte meggyőződését, hogy nem ez volt az utolsó liturgikus reform, de hogy a liturgia mindenkori célja, amelyet minden alakításnak ki kell tudni fejezni: Isten közösségi dicsérete és dicsőítése. A liturgia és az egyház életének végső forrása Jézus Krisztus: hozzá kell visszatérni, hozzá vezet minden út.
A Katolikus Akadémia soron következő előadását december 6-án Vik János egyetemi tanár tartja Szerethető-e ma az egyház címen.
Bodó Márta, Miklós Ágnes
Bodó Márta felvételeivel
Vasárnap
