2012.12.02
Ha szétnézünk családunkban, közösségünkben könnyen rájövünk, hogy barátaink, családtagjaink és nagyon sokszor mi magunk is szorongásokkal teli élettel élünk. Ahhoz, hogy ettől, a roppant kellemetlen érzéstől meg tudjunk szabadulni, szükségünk van alapos önismeretre és arra, hogy ne magunknak, hanem azoknak higgyünk, akik minket szeretnek, értékeinket elismerik – tanácsolta a Nyitott Akadémia legutóbbi vendége, a magyarországi katolikus pap, Pál Ferenc.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotát zsúfoltságig megtöltő közönségnek a népszerű előadó a szorongásról és az önbecsülésről beszélt és érthető, a hétköznapi példákkal érzékeltette, hogy egy egyszerű élethelyzetben hányféleképpen reagálhatnak azok, akiknek nincs elegendő önbecsülésük.
Támadunk, siránkozunk, vagy félrebeszélünk?
Mit teszünk, ha férjünk, gyermekünk, feleségünk kimondja azt az egyszerű valóságot, hogy: jaj, de sós ez az étel. Ha nem rendelkezünk elegendő önbecsüléssel támadásba lendülhetünk és azt mondhatjuk: jó, hogy te mindig tökéletesen főzöl, tökéletes dolgokat csinálsz. De fejünket lehajtva sajnálkozhatunk azt mondva: bocsáss meg, sajnálom, hogy csak így sikerült. Vagy elkezdhetünk okoskodni, eszme futtatásba kezdeni, mintegy eltávolodni az egyszerű tényközléstől. De, ha nincs elég önbecsülésünk akkor lehet, hogy hirtelen más témába kezdünk, mintha meg sem hallottuk volna, amit az általunk készített ételről mondtak. „Virginia Satir neves szakember szerint az emberek nagytöbbsége, mintegy 95 százaléka nem rendelkezik megfelelő önbecsüléssel és a fent említett mód egyikén válaszol egy egyszerű kijelentésre. Aki pedig ismeri önmagát és tisztába van értékeivel az a sós megjegyzésre ezt, vagy ehhez hasonlót válaszol: de sajnálom, mit tehetünk?
„Gyógyulatlan élet”
Ha nincs elég önbecsülésünk, akkor nem ismerjünk, nem fogadjuk el értékeinket, csökkent értékűnek tartjuk magunkat. Az önbecsülés hiánya miatt háromféleképp viselkedhetünk. Az első, amikor valakibe belekapaszkodunk, rácsimpaszkodunk, minden megteszünk annak érdekében, hogy szeressen, értékeljen. A második, amikor önkéntes száműzetésbe vonulunk, meggyőződve, hogy senkinek nem kellünk, semmire nem vagyunk jók. A harmadik viselkedéstípus, amikor állandóan kritizálunk, kifogásokat találunk, így leplezve a bennünk levő bizonytalanságot. Pál Ferenc szerint annak van megfelelő önbecsülése, aki jó viszonyban van saját magával, akinek nincs feltétlenül szükséges másokra, zenére, társaságra, ahhoz, hogy jól érezze magát.
Mindenki hallatlanul értékes
Előadásának második felében az előadó arra a kérdésre próbált meg válaszolni, hogy mit tehetünk az önbecsülésünk fejlesztése érdekében? Szerinte a legfontosabb, hogy mindenki rátaláljon, felfedezze a belső, hiteles önmagát. „Mindannyian hallatlanul értékesek vagyunk. Bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunkban. Azoknak higgyünk, akik szeretnek, akik értékesnek, fontosnak tartanak. Szintén fontos, hogy merjünk jót mondani másokról, mert attól, hogy mást megdicsérünk, mi nem leszünk kisebbek, értéktelenebbek. Dicsérjük gyermekeinket, családtagjainkat, munkatársainkat, de legyünk hitelesek. Merjünk döntéseket hozni, vállaljuk döntéseinkért a felelősséget. Akkor is merjünk tanulni, kockáztatni, előre lépni, váltani, ha a belső magnószalagunkról állandóan azt halljuk, hogy nem vagyunk erre képesek. Legyen bátorságunk megszeretni magunkat” – tanácsolta Pál Ferenc.
Simon Virág, Székelyhon.ro, 2012.12.03.
Az önbecsülés fontosságára mutatott rá Pál Ferenc
Tavaly első ízben tartott előadássorozatot Erdélyben Pál Ferenc, aki közkívánatra csütörtök este a Nyitott Akadémia előadójaként újból Csíkszeredában beszélt a mindennapi problémákról a szorongástól az önbecsülésig témát járva körül.
Vastaps fogadta a karizmatikus előadót
Az előadásnak a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium kollégiumának díszterme adott otthont, már pár nappal az esemény előtt minden jegy elkelt. Pál Feri atya előadását Virginia Satir munkásságának bemutatásával kezdte, aki az önbecsülést állította középpontba, kiemelve, hogy ha nincs kellő önbecsülésünk, az csökkent értékrendűséget és szorongást vált ki bennünk.
Az elsózott leves kapcsán férj és feleség öt kommunikációs helyzetét mutatta be, attól függően, hogy az illető rendelkezik-e kellő önbecsüléssel vagy sem. Az első eset, amikor nincs megfelelő tartásunk, akkor támadásba lendülünk, a második az engesztelés, amikor leértékeljük magunkat és mindent magunkra veszünk. A harmadik kommunikációs probléma az okoskodás, a negyedik az elterelés, így próbálunk kimenekülni a helyzetből. Az emberek közel 99 százaléka e négy variáns valamelyikét választja, és csupán egy százalék az, aki azt mondja: „Igen, a leves sós. Sajnálom.” És közösen keresnek rá megoldást, és a levesen marad a hangsúly.
Az előadást követően a szerző dedikálta eddig megjelent köteteit
Pál Ferenc előadásában kihangsúlyozta, hogy az önbecsülés nem egyenlő az önértékeléssel, a magunkról alkotott képpel. Az önbecsülés azt jelenti, hogy reálisan látom magam hibáimmal együtt „Az önbecsülés a legalapvetőbb viszony saját magamhoz. Jóba vagyok magammal” – fogalmazott Pál Ferenc mentálhigiénés szakember, aki arra is rámutatott, hogy az Isten kapcsolat és a hit mennyire fontos az önbecsülésben. Zárógondolatként így fogalmazott: „Bízz magadban, de ne higgy magadnak!” Így juthatunk el odáig, hogy megszeretjük magunkat.
Iochom Zsolt, Székelyhon.ro, 2012.11.30.