2012.12.08
December 8-án a szeplőtelen fogantatást ünnepeljük, hitünknek azt a tételét, mely szerint Isten Máriát már fogantatása pillanatától kezdve megóvta az áteredő bűntől. 1854-ben IX. Pius pápa ezen a napon hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.
Mária szülei, Szent Anna és Szent Joakim a legenda szerint húsz éve éltek már együtt, de nem született gyermekük. Vagyonukat háromfelé osztották: egy részt maguknak tartottak meg, egyet a szegények között osztottak szét, egyet pedig áldozatul akartak felajánlani. Ezért felmentek Jeruzsálembe a templomszentelés ünnepére. Mikor az ajándékot át akarták nyújtani a papoknak, azok nem fogadták el tőlük, mondván, hogy bűnös kézből nem fogadhatnak el ajándékot. Gyermektelenségüket ugyanis a korabeli felfogás szerint a bűnösség jeleként értelmezték.
Joakimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem kibujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. El is hagyta házát, és imádkozva böjtölt Isten irgalmáért esedezve. Nem sokkal később megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Ígéretet kapott, hogy Isten meghallgatta imádságait, és felesége gyermeket szül neki, mégpedig leányt, akit majd Máriának kell neveznie, és fogantatásától telve lesz Szentlélekkel. Az angyal sürgette Joakimot, hogy menjen fel Jeruzsálembe a templomba hálát adni, ahol felesége, Anna fogja várni.
Minden úgy történt, ahogy az angyal mondta: Jeruzsálemben találkoztak. Elmondták egymásnak látomásukat, hálát adtak Istennek, és visszatértek otthonukba, Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant, és kilenc hónap múlva megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Erről az eseményről Mária születésnapján, szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén emlékezünk meg.
Az volt a legkülönösebb, hogy Szűz Mária szeplőtelen fogantatása ellen éppen azok feleseltek legtöbbet, akik nem is hittek az eredendő bűnben, következésképp önmagukról is azt kellett hinniök, hogy mentesek az eredendő bűntől, hogy ők is szeplő nélkül fogantattak.
A boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának hite nem új az egyházban, csak mint hitcikkely nem volt kimondva. S ezt cselekedte a Szent Szűz nagyobb dicsősége okából, a világ püspökeinek kérésére, a katolikus hívek igaz lelki örömére Mária nagy tisztelője, IX. Pius római pápa (1854. december 8-án). Mert a Szent Szűz valóban szeplő nélkül fogantatott.
Az emberiség ősanyja, Éva, másképp jött a világra, mint az ő ivadékai. Évának nem voltak szülői; nem bűnben született, hanem ártatlan, tiszta lélekkel hívta őt életre Isten teremtő szava. A boldogságos szűz Máriának volt apja és anyja, mint minden más embernek – Éva és Mária eredése tehát e tekintetben nem hasonlított egymáshoz –, de Mária abban megegyezett Évával, hogy lelke teremtése pillanatától tiszta volt minden vétektől, más szóval: Mária eredendő bűn nélkül fogantatott.
Már a szentírási kinyilatkoztatás kezdetétől fogva kirajzolódott Jézus Anyjának fontos szerepe a keresztény hagyományban. Nem lehet csupán pszichológiai okokkal magyarázni azt, hogy az Ősegyház fokozatosan ébredt tudatára Mária szerepének: ez a tudatosulás magának Jézusnak a misztériumát, illetve ennek megértését tükrözi egyre mélyebben. Jézus titka elválaszthatatlan attól az „asszonytól”, akitől születni akart (Gall 4,4).
Amilyen mérhetetlen a közösségi ragaszkodás az egyházban Krisztushoz, olyan tiszta ragaszkodás fűzi a híveket az ő Anyjához, a Szent Szűzhöz. Ő a tökéletes modell, ha keresztény életről beszélünk és a biztos támpont az égi hazába vezető úton.
A „keggyel elhalmozott” (kegyelemmel teljes) megszólítás azt jelenti, hogy Mária az isteni szeretet egyedülálló tárgya, és felidézi az ószövetségi Énekek Éneke menyasszonyát, akinek alakja a választott nép leghagyományosabb alakjai közé tartozott. Mária hite magának az Isten népének a hite: alázatos hit, amely szüntelenül elmélyül a sötétségeken és megpróbáltatásokon keresztül, az üdvösségről való elmélkedés és a nagylelkű szolgálat által. Maga Jézus ezért a hitért – az Isten szavát figyelmesen megőrző hitért – hirdette Boldognak Máriát, aki Őt méhében hordozta (Lk 11,27k).
Az egyházi hagyomány – az egyház hitével megegyezően – mindig elismerte Mária bűntelenségét és szentségét. Korról korra visszatért erre, míg végül IX. Pius pápa kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját: „A Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a Mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemére való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt.” A II. Vatikáni Zsinat az eredeti bűntől való mentességen túl hangsúlyozza azt is, hogy Mária „fogantatásának első pillanatától egyedülálló szentség ajándékával tündökölt”. Ugyancsak ezen zsinat Dogmatikai konstitúció az Egyházról – Lumen gentium okmányában leszögezi: „Mária, Ádám leánya ... Isten üdvözítő akaratával egész szívvel, a bűntelenség teljes lendületével ölelte át, és az Ő szolgálójaként egészen odaadta magát Fia személyének és művének, hogy ... Fiának alárendelve és vele együtt szolgálja a megváltás misztériumát.” Mária nem szennyeződött be, mint mi, Isten megőrizte a vétektől. Felragyogott a kegyelem, amely által minden hívő a megigazulást ingyen kapja „Jézus Krisztus megváltása árán” (Róm 3,24).
A Római Misekönyv ezekkel a szavakkal írja le gyönyörűen Mária mentességét az eredeti bűntől: „Istenünk, te Szűz Máriát megőrizted az eredeti bűntől és minden más bűntől, s mert kegyelemmel teljes, válhatott egyszülött Fiad Anyjává. Benne veszi kezdetét az Egyház, Krisztus Jegyese, a folttalan és ránc nélküli, a szépségtől ragyogó.”
KOVÁCS SÁNDOR főesperes, Szabadság, 2012. december 8.