2013.03.11
(1918–2013)
csendes, nyugodt napok után, a szentségek által Istennel egyesülve, imádságos légkörből átment a másik, az örök otthonba. Temetése március 13-án lesz a gyergyóremetei templomból.
Bélafalván született 1918. január 25-én. 1943. június 6-án Kolozsváron Márton Áron püspök szentelte pappá. Gyergyócsomafalván 3, Csíkszeredéban 1, Bátoson 1, Kézdialmáson 18 és Gyergyóremetén 37 évet végzett papi szolgálatot. 1949. július 5-én vizsgálati fogságba helyezték, 1950. május 11. – 1951. május 28. között a Duna-csatorna építésére hurcolták, majd 1956-ig kényszerlakhelyre internálták.
Három végrendelete készült, ezek egyikében, 1987-ben, így írt: „Ha visszagondolok szenvedéssel tele gyermekéveimre, a korai árvaságomban töltött diákéveimre, és a küzdelmes papi életem eltelt 43 esztendeire, annak egymást kergető eseményeire, sikereire és bukásaira, szinte beleszédülök. A számadás felelőssége felébred bennem, s félelem tölti el lelkemet. Aggódom a mulasztások miatt, a fel nem használt, vagy könnyelműségekre, szórakozásokra használt időért. Annyi jónak elmulasztásáért, híveimmel szembeni türelmetlenségeimért, gorombaságomért. Imádkozzatok értem! Uram irgalmazz! ... Hálát adok Isten sokszoros kegyelméért, mely segítségével életemet két kápolna építésének – Kézdialmás, Csutakfalva – lázas munkájával tett izzóvá. Fogadja kedves áldozatul, s engedje a zsoltárossal mondanom: Zelus domus tuae commedit me, s míg életemben földi hajlékoknak szépítgetése volt nehéz feladatom, halálomban fogadjanak be az örök hajlékok.”
Az örök világosság fényeskedjék neki!