Megfelelőnek bizonyult a Városháza tér a székelyudvarhelyi főesperesi kerület fogadalmi, zarándokbúcsújához: a ferences templom mellé helyezett szabadtéri oltárt minden oldalról kényelmesen körbeülte, -állta a nagyszámú részvevő. Az esőcseppek meg-megpermetezték a búcsúsokat, de az ünneplést nem zavarta az időjárás.

A környező települések és a város plébániáinak csoportjai keresztaljával érkeztek. Hagyományosan a miséző oltár előtt kaptak helyet az idén elsőáldozottak, akik a körmenet útvonalán az oltáriszentség előtt szórták a virágszirmokat – minden bizonnyal számukra a legfeledhetetlenebb ez a nap.

Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános köszöntő gondolatában életünket is körmenethez hasonlította, amely a szülői házból indul, és csillaga a remény. „Sikerének titka a célokban rejlik, és abban, mit viszünk életünk és szívünk hátizsákjában. Az úrnapi virágszirmok minket jelképeznek – a tövisekkel teli életúton nagy szükségünk van rájuk. Jézus előttünk jár, hogy életünk körmenete a szeretet országába vezessen.”

A szentmise főcelebránsa, Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke a szent Test és szent Vér ünnepén hangsúlyozta: a székely anyavárosban az ősök fogadalma kötelez. Felhívta a búcsúsok figyelmét, hogy június 2-án, vasárnap világméretű szentségimádást vezet Ferenc pápa. A hit évének jegyében született kezdeményezéshez meghívták a híveket az egész világon: imádkozzanak az oltáriszentség előtt a szentatya szándékára. A Rómában délután 5 és 6 óra között sorra kerülő szentórához helyi időnk szerint délután 6 és 7 óra között csatlakozhatunk templomainkban.

Az utolsó vacsorára való emlékezés főünnepén az ünnepi szónok, Koncsag László, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet tanára, lelki igazgatója köszöntötte a paptestvéreket, a szerzetes atyákat és nővéreket, illetve a jelenlévők mellett a Mária Rádió hallgatóit. „Hódoló szeretettel jöttünk imádni a kenyér színe alatt jelen lévő Jézus Krisztust: életközösséget kínál és valósít meg Isten és az emberek között, valamint munkálja Isten népének egységét. Ezért fontos, hogy imádságos hittel kísérjük Őt az úrnapi körmeneten. Mindenki, aki befogadja, szeretete ereje által meggyógyul, megújul és megerősödik.”

A szentmisén énekszolgálatot végeztek a székelyudvarhelyi római katolikus egyházközségek kórusai, orgonán kísért Papp Zoltán.

A körmenetben idén csak az asszisztencia és a virágszirmokat szóró gyermekek vettek részt. A négy égtáj felé elhelyezett lomb- és sátoroltároknál áldást kértek a földre és az emberi munkára. A főesperesi kerület legjelentősebb zarándoklata szentségi áldással ért véget.

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2013. május 31.

A kenyér és a bor kiváltságos ünnepe

Az utolsó vacsorára való emlékezés főünnepén a főpásztori szentmisén az elmúlt évek hagyományaihoz híven közreműködnek a székelyudvarhelyi római katolikus egyházközségek kórusai: a Szent Miklós Schola és a Psallite Vegyeskar (vezetője Simó Zsuzsa); a Jubilate Deo (vezetője Székely István) és a Musica Sacra Kamarakórus (vezetője Rózsa Imre). Az egyesített kórus előadásában elhangzik Halmos László Ecce Sacerdos… és a Hogyha az Úr nem építi a házat című műve, valamint Ch. Gounot: O saturasis Hostia. Ugyanakkor együtt kísérik a szentmise énekeit.

Székelyudvarhelyi jellegzetességek

1827-ben Szepesy Ignác püspök egyházmegyei körlevélben kérte, hogy a plébániák együtt, a legünnepélyesebben üljék meg az Oltáriszentség főünnepét. A székelyudvarhelyi kerületi zarándoknap az egyetlen, ahol ennek szellemében ünneplik Úrnapját.
1949-ben, az utolsó szabad főtéri körmenet alkalmával Márton Áron püspök vitte az Oltáriszentséget. Ennek emlékezetére a székelyudvarhelyi búcsú főcelebránsa az egyházmegye mindenkori főpásztora.

Idei változások

Mint ismeretes, a Márton Áron téren zajló felújítási munkálatok miatt a Városháza téren állítják fel a szabadtéri oltárt. A búcsú hagyományai szerint 10 órától fogadják a keresztaljákat. Másik változás, hogy ebben az évben kivételesen csak az asszisztencia és a virágszirmot szóró „márialányok”, az idén elsőáldozott gyermekek vesznek részt a körmenetben. Az úrnapi sátrak közül három a megszokott helyeken áll, a negyedik a Szoborpark mellett.

Útlezárás

Csütörtökön megnövekedett gyalogosforgalomra számíthatnak a keresztalják városba vezető útvonalán. Az ünneplés idejére, 9–14 óra között, lezárják a Márton Áron tértől (Patkó) a Küküllő Szálloda melletti körforgalomig terjedő útszakaszokat, valamint a Kossuth Lajos utcát. A búcsú szervezői kérik az autósokat, ne parkoljanak a szentmise és a körmenet útvonalán.

Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2013.05.29.

A búcsús szentmise szónoka

Koncsag László készségesen válaszolt az Udvarhelyi Híradó azzal kapcsolatos érdeklődésére, hogy miként készül Székelyudvarhelyre.
„A búcsús szónoki felkérés az illetőre nézve mindenkor megtisztelő. Annál inkább, ha olyan nagy múltú és nagy formátumú úrnapi búcsúról van szó, mint a Székelyudvarhelyi, ahova nem csupán a város plébániáinak hívei, hanem a környék hívőserege is elzarándokol. Nem véletlenül, mert a jóérzésű ember belátja, hogy Urunkat, aki önmagát adta nekünk az oltáriszentségben, közösen köszöntjük, s együtt adunk hálát végtelen szeretetéért. Így éltet, hogy bírjuk a helytállást s legyünk ennek az isteni szeretetnek megbecsülői és továbbadói. Amikor még időben távolabb voltam az ünneptől, közeledő feladatként tért vissza gyakorta maga a gondolat, de most, amikor az ünnep közvetlen közelébe kerültem, igyekszem ünneplőbe öltöztetni a lelkemet, ahogy elmélkedve az Úrnapja lényegén, a beszéd felépítésén gondolkodom – beleélve magam a helybéliek ünnepvárásába. Tulajdonképpen az ünnep szónokának hitvallása, hogy a jelenlévők és önmaga számára is megfogalmazza a tanulságot, amelynek hosszabb időn át ott kell csengenie a fülekben, s ösztönöznie kell Isten és a felebarát szeretetére. Ennek a Szentlélek segítsége nélkül nem lehet megfelelni. Ezért kérem a szentségi Jézust, hogy kegyelmével segítsen mindannyiunkat a napi feladatok közben is a búcsúra készülni, a Bölcsesség Lelkét, hogy legyen ösztönzőm s az ünnep megtartásában segítőnk – összegezte érzéseit Koncsag László spirituális, teológiai tanár.

Csíkszentimrén született 1965. október 15-én. Az általános iskolát Csíkszentmártonban végezte, majd Csíkszeredában érettségizett a 2. számú Ipari Líceumban (ma Kájoni János Szakközépiskola). Teológiai tanulmányait a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben végezte 1985–1991. között. Bálint Lajos érsek szentelte pappá a gyulafehérvári székesegyházban 1991. június 23-án. Segédlelkészként előbb Gyergyóremetén, majd Csíkszeredában szolgált. 2000 májusától börtönlelkész, mely hivatást 2009 és 2012 között csíkszentléleki plébánossága mellett is ellátta. Nagyon sokan ismerik hangját a Mária Rádióból, hiszen a csíksomlyói területi stúdió műsorigazgatója volt annak indulásától. Jelenleg Gyulafehérváron él, spirituális és tanár.

Az egyházban már az első századok folyamán szokás volt az oltáriszentséget a betegek és azok számára megőrizni, akik valami miatt nem lehettek jelen a szentmisén. Az első keresztények körében is nagy tisztelet övezte az eukarisztiát (…) A szentséglátogatás és a szentségimádás ma ismert sajátos gyakorlata viszont csak később alakult ki. A második konstantinápolyi zsinat (553) kimondja ugyan, hogy Krisztust megilleti az imádat az oltáriszentségben is, hiszen ő Istennek megtestesült Igéje, és így szent testében is imádni kell őt, ennek ellenére az adorációra való igény csak a középkorban mutatkozik. A középkor lelkiségéhez már szorosan hozzátartozik a látásra való igény. Hogy az eukarisztia mindenki számára látható legyen, a plébániai templomokban a tabernákulumhoz hasonló eukarisztikus szekrényeket építettek, melyeknek nyílásain át látni lehetett
a cibóriumot. Egyes templomok falán eukarisztikus oculisokat (szemecskéket, nyílásokat) vágtak, hogy éjszaka is látni lehessen – ha nem is a cibóriumot, de legalább a szekrénykét vagy legalább az Úr valóságos jelenlétét jelző örökmécses fényét. Így lassan kialakult a vágy az emberekben, hogy az eukarisztiában láthassák, imádhassák Krisztust. Ez vezetett a szentmisében az úrfelmutatás mozzanatának kialakulásához is (12. század), és ugyancsak ennek a kornak a lelkisége eredményezte az Úrnapja ünnepének bevezetését. Ezzel párhuzamosan himnuszok, énekek születtek, amelyek tartalmazzák az eukarisztiáról szóló teljes katekézist. Sokat ezek közül ma is énekelünk (Aquinói Szent Tamás himnuszai, Tantum ergo, Lauda Sion). Imádságokat is írtak az oltáriszentség tiszteletére, az áldozáshoz való felkészülésre. A 16. század folyamán és a következő századokban laikus társulatok jöttek létre az oltáriszentség imádására.
A MONSTRANCIA
A hívek egyre jobban ragaszkodtak az eukarisztia látványához, ezért az oltárra is kitették. Hogy jobban látható legyen, és hogy a kellő tiszteletet is kifejezzék, monstranciába (szentségmutatóba) helyezték a szent testet. Ezek kezdetben torony alakúak voltak, ékkövekkel gazdagon díszítettek: a menynyei Jeruzsálemet jelképezték. A ma ismert és használt, nap formájú monstranciák a 17. századtól terjedtek el. Ennek a formának is szimbolikus jelentést tulajdonítottak: a lunulát körülvevő díszes ötvösmunka Jézust, az igazság napját jelképezi. A monstranciát az oltár bal oldalára helyezték el, nyílásával jobb felé, a hívek így csak oldalnézetből láthatták.
P. Christian-Philippe Chanut tanulmányából válogatta M. M.

Udvarhelyi Híradó, 2013. május 30.