2013.07.29
Két hónapos régészeti kutatómunka után a kolozsvári ferences kolostorban immár befejeződött az ásatás első szakasza. Az épületegyüttes az egykori domonkos kolostor részét képezte, amit valószínűleg a 14. század elején építettek. Egyike a belváros megőrződött és még álló legrégibb műemlékeinek. Jelentőségét jól tükrözi, hogy a Nemzeti Műemléklajstromban is a legelőkelőbb, az A kategóriás épületek között szerepel.
A műemlék tervezett helyreállítása érdekében, a tulajdonosok számos szakemberrel vették fel a kapcsolatot, építészekkel, technikusokkal, művészettörténészekkel, régészekkel, annak érdekében, hogy az uniós finanszírozáshoz szükséges előzetes dokumentációt összeállítsák.
Az ásatásvezető régészek két intézményt képviseltek: az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumot (dr. Viorica Rusu-Bolindeţ, a római kor szakembere, Nagy Szabolcs) és a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézet kolozsvári fiókszervezetét (dr. Adrian Andrei Rusu, a középkori és kora-újkori régészet szakembere).
A kolostor területén összesen 10 régészeti szelvényt nyitottak meg, amelyek hozzávetőlegesen 150 négyzetméteres területet fedtek le. Közülük néhány a templom alatti kriptákat is érintette. Mindegyikből a város történetére és műemlékeire nézve fontos leletek kerültek elő.
Igen jelentős volt a római romok elterjedése, amelyekre középkori és újabb kori épületeket emeltek. Nem kevesebb mint négy különböző helyen, az újabb kori épületek alapozása következetesen római falakra nehezedett. Különösen egy monumentális építmény hívja magára a figyelmet, amely valamilyen középület lehetett. Sikerült továbbá igazolni a római település több, egymásra tevődő lakottsági rétegeit, kezdve Napoca első faépítményes fázisától egészen Dacia felhagyásának a koráig.
A római kort követő periódusból egy igen egyszerű lakóhelyet sikerült feltárni, amely nyitott tűzhellyel rendelkezett, falait pedig a római padlóba illesztett cölöpökből rakták. A kora-középkori, 12-13. századi település nyomait úgyszintén sikerült megtalálni.
Az ásatás során különös figyelmet kapott az Óvár keleti fala, amelyet úgy tűnik részben szintén egy római épületre helyeztek.
A régészeti kutatás egyértelműen igazolta, hogy a kolostor temploma alatt nem őrződött meg semmilyen nyom, amely egy esetleges korábbi plébániatemplomra utalna. Korábbi feltételezések szerint ugyanis a jelenlegi Szent Mihály-plébániatemplom elődje az Óvárban állt. Ellenben a sekrestye mellett előkerült egy korábbi építmény félköríves apszisa, amely nincs kizárva, hogy a káptalanterem építményéhez tartozott.
Sikerült beazonosítani a templom temetőjét is, ahonnan a már nemzetközi sajtóban is megjelent kolozsvári „Rómeó és Júlia” került elő.
A régészeti leletek átmenetileg az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumba kerültek. Amennyiben a kolostorban történelmi jellegű kiállítás berendezésére kerül sor, a leletek egy része itt kerül majd kiállításra.
Adrian Andrei Rusu, Vasárnap