2013.09.15
Az egész keresztény világot áthatotta idén, hogy Kisboldogasszony vigíliáján a pápával együtt imádkoztunk a békéért, kérve Máriának, a Béke királynőjének közbenjárását: „ne zúduljon ismét gyilkos háború a világra”. A Szűzanya születésének emléknapján ennek fényénél tartották a lövétei, zetelaki templombúcsút és a székelyudvarhelyi Ugron-kápolna zarándokünnepét.
Kisasszony napját ebben az évben vasárnap ültük. A munkaszüneti nap olyanoknak is lehetővé tette a szentmisei részvételt, akik hétköznap nem mehettek volna el. Bár évek óta eljárunk a Szűz Mária Születése titulusú istenházák búcsúira, elmondhatjuk: ilyen népesnek soha nem láttuk, mégis meghittnek, bensőségesnek éreztük. A nap tovamutató üzenete pedig: az ünnep akkor igazi, ha öröm fakad belőle. A Szűzanya születésnapja öröm: ő tudja, mit jelent emberként élni, az örömben, a szenvedésben is hinni és hűségesnek maradni.
Hajnalcsillag
A zetelaki Kisboldogasszony-kápolna építési ideje ismeretlen, de tudjuk: Szeredai Veronika adományából 1772-ben már újították, amit címeres domborműn is megörökítettek. A nagytemplom építéséig ezt a kápolnát használták. Helyi hagyomány, hogy mindkettő titulusán búcsút tartanak.
A Kisasszony napi liturgia előtt az asszisztencia részvételével a máriás lelkületű helyi női közösségek, valamint a cserkészek társulati lobogók alatt, körmenetben vitték a kápolnához a virágdíszes Szűzanya-szobrot.
„Mária születése olyan az emberiség számára, mint a pirkadat: még nincs világosság, de már fogytán a sötétség. Még nem látjuk a napfelkeltét, de a hajnalcsillag már jelzi érkezését” – hallottuk a templomtól nyugatra emelkedő dombon, a kápolna ünnepén. A kis, erődített istenháza udvarán, illetve a temetőkertben sűrű sorokban álló búcsúsoknak Csont Ede, a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébánia segédlelkésze Jézus Krisztus édesanyjának születésnapján továbbgondolásra érdemes útravalót fogalmazott: „Miként Ábrahámot, Dávidot, a Szűzanyát, úgy Isten minket is hív. Életünk folyamán megtapasztaljuk: Ő előre tekint. Bár egyéni, családi és nemzeti történelmünkben ott vannak a múlt fájdalmai és be nem gyógyult sebei, Istennél van újrakezdés. Belénk vetett bizalma kinek-kinek visszaadhatja az ön- és embertársába vetett bizalmat. A Szűzanya életének kiteljesedése reménykeltő számunkra is: aki késedelem nélkül magáévá teszi Isten akaratát, igéjéből tettekre váltja azt, ami rá vonatkozik, és a körülményeket, illetve a válaszokat Istenre bízza, biztos úton jár.”
Mária, a tanítványok mintaképe
A székelyudvarhelyi-szejkefürdői Ugron-kápolna kis csengettyűje is ünnepet jelzett. Csoportokban érkeztek a gyalogos zarándokok: a Székely Kálvárián szentmise előtti keresztúti ájtatosságot tartottak. A részvevők kerti virágokat is elhelyeztek a stációknál.
A Mál-tetői emlékhelyen, az Ugron család kápolnája mellé felállított szabadtéri oltárhoz újmisésként állhatott Csíki Szabolcs, aki teológusként gyakorlati évének egy részét a Szent György Egyházközségben töltötte. A csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia segédlelkésze a székelyudvarhelyi primíciáján kifejtette: „A szent evangélisták egyáltalán nem abban látják Mária nagyságát, hogy rendkívüli megvilágosodásokat tulajdonítanak neki, hanem épp hitében, melyet ugyanolyan sötétségek borítottak be, mint a legegyszerűbb hívőét, ugyanolyan utat kellett megtennie, mint mindannyiunknak – élete első pillanatától az utolsóig”.
A homília záró gondolatában pedig azt kívánta: „Bárcsak Máriának ne kellene besegítenie az Egyház ébresztgetésébe. Bárcsak soha többé ne kellene dorgálnia minket. Ha mi becsülettel készülődő menyasszonyokként várnánk az eljövendő Vőlegényt, akkor Ő csak gondos Anyuka maradhatna, aki vigyáz a terítésre és az el nem fogyó borra az örök lakomán.” A jelenlévők csendben átgondolhatták, milyen lelki ajándékot nyújtanak át a Szűzanyának ezen a napon, a szentmise végén pedig újmisés áldásban részesültek.
Ahol a szívünk, oda igyekszünk
A lövétei szentmise szónokának, a homoródkarácsonyfalvi születésű Nóda Mózesnek eme plébániatemplom búcsújához fűződő első emléke a hetvenes évek elejéről való. Amikor kis ministránsként plébánosa elvitte a Kisasszony napi ünnepre, csodálkozva nézte, milyen nagy a templom, milyen sokan imádkoznak-énekelnek együtt. A ma docens, szentszéki tanácsos, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja idén azt láthatta: nem elég nagy a plébániatemplom, hogy befogadja a búcsúsokat, és Tódor Loránd vezényletével lelkes énekkar is bekapcsolódik a liturgiába.
Ami nem változott: újra felcsendülhettek azok a Máriát dicsérő népénekek, amelyeket talán már csak Lövétén hallani.
A nap ünnepeltjének példája számunkra is evangélium, azaz örömhír. Isten a kicsiket jött vigasztalni; a veszteseknek látszókkal művelt csodákat – megszabadította az emberiséget. Mária egyszerűen, csendben élt, de a legnagyobb áldás általa született meg a Földön. „Hitünk tanítása szerint akkor vagyunk igazán nagyok, Isten előtt kedvesek, ha Máriához hasonlóan csendben, hűségesen járunk a hit útján: az Atyával szövetkezve, Jézus anyja példáját követve lehetünk csak győztesek” – hallottuk a szentbeszédben.
Ezen a napon azért is imádkoztunk, hogy „a békesség szülessen meg bennünk, hiszen ezzel kezdődik a béke”. A magunk kis békétlenségeiért kértük Máriát: legyen ő a béke hordozója, amikor nem tudunk bűneiktől megszabadulni. Ha családunkból hiányzik a szeretet, és nehézségekkel küszködünk. Ha a közösséget meg nem értések osztják meg. Ő világra szülte Jézust, aki kibékítette az eget a földdel. Mária ma is minden gondunkban hatalmas szószólónk Istennél.
Egy történettel zárta az ünnep szónoka: „A himalájai szerzetesek a magasban lévő kolostorhoz igyekeztek. A meredek utakon a fiatalabb látta: öreg társa aligha ér célba. Amikor szóvá tette, testvére csak annyit válaszolt: Fel fogok jutni! A szívem már ott van, csak a testemet kell oda felvonszolnom.”
Mária szíve Istennél volt, oda igyekezett. Iránya útmutató.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2013. szeptember 10.