Áron püspökünk nyomdokain, harmadjára

A hálaadás és a köszönet szavaival kezdem rövid beszámolómat. Hála legyen Istennek, hogy gondviselése minden bajtól megvédte és kegyelme elkísérte a III. Márton Áron zarándoklatot. Szívből jövő köszönet mindazoknak, akik imájukkal vagy bármilyen formában támogatták a zarándoklatot és azt lehetővé tették.

A 2014. szeptember 9. és 11. között megszervezett zarándoklatra a meghirdetés után szinte azonnal beteltek a helyek, tíznél többen is kérték, hogy várólistára kerüljenek és így biztosak lehessenek, hogy nem maradnak le a következő zarándoklatról.
A 49 fős zarándokcsoport (valójában 50, hiszen autóvezetőnk is igazi zarándokként tartott velünk) több szempontból is sokszínű volt. Ha saját magamat római résztvevőnek tekintem, akkor 24 helyről érkeztünk: a gyulafehérvári főegyházmegye 22 települése mellett Magyarország is képviseltette magát. Egyházi státus szempontjából három pap, két diakónus és egy kispap volt a világiak mellett; vallási hovatartozás tekintetében nagy öröm volt református testvéreink részvétele.

Kedd reggel, ezúttal is a csíksomlyói kegytemplomban ünnepelt szentmisével vette kezdetét zarándoklatunk, amelyet Fr. Böjte Mihály csíksomlyói házfőnök főcelebrált. A sebtében elfogyasztott reggeli után első állomásunk Csíkdánfalva volt, ahol Mons. Bara Ferenc felcsíki főesperes, boldogemlékű Áron püspök utolsó titkára beszélt személyes emlékeiről és mutatta meg a csoportnak azt a több helyen is megvarrt és bestoppolt cingulumot, amelyet Áron püspök atyánk viselt és amelyet nagy szeretettel őröz.
Csíkszentdomokos, boldogemlékű Áron püspök szülőfaluja tekinthető zarándoklatunk valódi indulópontjának, és igyekszünk ezt további zarándoklatainkon még jobban kihangsúlyozni. A községháza előtt szálltunk le a buszról, és az itt álló Szervátiusz-Hunyadi szoborkompozíció megtekintése után sétáltunk el a Márton Áron Múzeumig. A falu nagy szülöttje halálának harmincadik évfordulóján létrehozott múzeumot Lázár Csilla igazgatónő mutatta be. Ismertette Áron püspök életútját és munkásságát. Rámutatott, hogy a kiállítás huszadik századi időutazásra és kérdésfelvetésre hívja meg a látogatót, körüljárva Márton Áron "titkát": miként válhatott az egyszerű parasztfiú korának éleslátású lelki-szellemi vezetőjévé, sokak számára egyedüli tájékozódási ponttá. Ezután, az egykori szülőház helyén az unokaöcs, Márton Gerő adta át a zarándokcsoportnak a püspök úr szüleinek sírjáról hozott földet, majd a templomban T. Csiby László plébános köszöntötte a zarándokokat, megmutatva azt a kelyhet és paténát, amelyet Áron püspök ajándékozott szülőfaluja plébániájának.
A Segítő Nővérek csíkszentdomokosi házában elfogyasztott ebéd után vágtunk neki a Máramarossziget felé vezető hosszú útnak. Sűrű programunk és a buszsofőrök menetidejét szabályozó törvények nem tették lehetővé, hogy megálljunk a fiatal pap, Márton Áron első két kápláni állomáshelyén, Gyergyószentmiklóson és Ditróban.
Szászrégenben T. Balla Árpád plébános fogadta a csoportot a templom előtt 1992 júniusa óta álló Márton Áron szobornál, majd a templomban felcsendülő ima és ének, valamint a rákövetkező kínálkozás után, folytattuk utunkat. A zarándokok hősies kitartásának köszönhetően megállás nélkül futhattuk le Máramarosszigetig a négy és félórás utat, alig két perccel azelőtt állítva le a motort, hogy buszvezetőnk túllépte volna napi megengedett vezetési idejét. A vacsora után ki-ki kedvére "gazdálkodhatott" idejével, de egészen biztos, hogy mindenkinek jól esett az éjszakai pihenés, a lassan hagyomanyossá váló szálláshelyünken, a Hotel Buţi-ban.

Márton Áron püspök fényképe a máramarosszigeti börtön folyosójánSzerdai reggelink után, a börtönmúzeum bejáratánál találkoztunk Fürtös Róbert muzeológussal, aki immár jó ismerősként vezetett bennünket. Az idegenvezetést közösen végzett ima zárta, majd mindenkinek volt lehetősége, hogy egyénileg körbejárhassa a börtönmúzeumot. Érthető, ha elsősorban a jelenleg tévesen 44-esként megjelölt, de valójában 45-ös cellát kerestük fel mindannyian és időztünk ott hosszasan, hisz itt raboskodott egykor Áron püspök. Az embertelenség, a szenvedés és a valóságos keresztút helyszíne, a börtön, szinte kézzelfoghatóan nyomta rá bélyegét mindannyiunk lelkére. A máramarosszigeti plébániatemplomban bemutatott szentmise, a Jézus áldozatával való egyesülés, oldotta valamelyest lelkünk szomorúságát. Vendéglátónk T. Giurgiu Daniel káplán volt, a szentmise végén a kántor beszélt a városról, közösségről, templomról.
Ebéd után a szegények temetőjét kerestük fel, azt a Tisza partján fekvő városszéli temetőt, ahová nemcsak a város szegényeit és az elmegyógyintézet halottait temették, hanem a börtönben elhunyt rabokat is. Az '50-es években a Máramarosszigeten bezárt 200 politikai fogolyból 52 halt meg az éhezés, a hideg és a kezeletlen betegségek következtében. Legtöbbjük a szegények temetőjében nyugszik, jeltelen és mindmáig nem azonosított sírokban. Köztük van Boga Alajos gyulafehérvári ordinárius is, aki épp hatvan éve, 1954. szeptember 14-én halt meg. Az itt eltemetett egyháziak emlékére állított keresztnél, a temető harangszavának végén, fájóan szakadt fel az ima lelkünkből. Ezután a szabadtéri oltárban erre a célra kialakított térben helyeztük el, imádság kíséretében, a Csíkszentdomokosról hozott földet tartalmazó urnát. Nem tudom, hogy van-e már egykori egyházi rabhoz kötődő föld itt, de azt igen, hogy Áron püspök most elhelyezett urnája nem fog egyedül maradni.
Zarándokcsoportunk innen Désre indult, ahol boldogemlékű Áron püspökünk börtönévei alatt titkos teológiát működtettek az 1952 pünkösdjétől ide visszaköltöztetett és kényszerlakhelyre ítélt ferencesek. Amilyen hűségesen ragaszkodott a dési ferences kolostor Áron püspökhöz a börtönévek alatt, ugyanolyan hűséggel viseli ma gondját a szórványban élő és egyre fogyó híveknek főegyházmegyénk perifériáján. A ferences közösség vacsorával fogadott a kolostor ebédlőjében, majd a templomban Fr. Fechetă Jenő templomigazgató ismertette zarándokcsoportunkkal a kolostor és templom történetét. A közösen végzett esti ima után a kolostorban és a ferencesek által működtetett kollégiumban tértünk pihenőre.

Zarándoklatunk utolsó napjára a kolostor ebédlőjében elfogyasztott reggeli után indultunk. Korábbi zarándoklatainkhoz képest új helyszín volt a szamosújvári börtön melletti rabtemető. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége által emelt emlékműnél mondott imádság, valamint a kivégzettek és a börtönben elhalálozottak neveinek átböngészése után, megtekintettük Rózsa Sándor sírját is.
Kolozsváron Áron püspök úr mai utóda, a Szent Mihály templom plébánosa és kolozs-dobokai főesperes, Ft. Kovács Sándor kanonok fogadott. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az általa főcelebrált és a kolozsvári hívek részvételével bemutatott szentmise volt zarándoklatunk csúcspontja, hisz 75 évvel ezelőtt itt szentelték püspökké Márton Áront, itt hangzott el több híres szentbeszédje. A szentmise után készített csoportképet a zarándoklat nem-hivatalos befejező momentumának is tekinthetjük, hiszen a három napba nem fért bele Gyulafehérvár felkeresése is.
A főesperes ebédre látta vendégül csoportunkat, majd a hazaút következett Csíksomlyó felé. Gyorsan és szinte észrevétlenül fogytak a kilométerek, hiszen a busz mikrofonja által minden zarándoknak lehetősége nyílt megosztani élményeit, benyomásait, gondolatait társaival. Hosszú lenne valamennyit felidézni, hadd szabadjon mindössze pár gondolatot megemlíteni, a teljesség igénye és nevek említése nélkül. Az élménybeszámolókból kiderült: szembesülnünk kell a valósággal, hogy bár úgy tűnhet, hogy sokat beszélünk nagy püspökünkről, sokan nem is hallottak róla, vagy nagyon felületesek és hiányosak ismereteik. Néhányan úgy vélték, fontos, hogy a papok foglalják bele szentbeszédeikbe nagy püspökünk alakját és tanítását, de mindannyian beszéljünk róla családtagjainknak, ismerőseinknek, szomszédjainknak, munkatársainknak. Különösen a fiataloknak, akik nem éltek a kommunista időkben és keveset tudnak róla, vagy egyenesen semmit. Vigyük tovább mindazt, amit a zarándoklat adott nekünk: építsük be életünkbe, erősítsük jellemünket Áron püspököt követve. Élete és példája legyen forrás számunkra: remény és biztatás. Ismételten feltevődött a kérdés: vajon ha nekünk - papoknak és híveknek - kellene mindazon átmennünk, amin Áron püspökünk és papjaink a kommunizmus alatt, ma hányan maradnánk hűségesek az Úrhoz és tartanánk ki töretlenül a hitben?
Személyes meggyőződésem, hogy a zarándoklat alatt gazdagodtak eddigi ismereteink boldogemlékű Áron püspökről. Hiszem, hogy erősödött hitünk és azon elhatározásunk, hogy példáját követve és szilárdan ragaszkodva az Egyházhoz, mindannyian még jobb tanítványai legyünk Mesterünknek.

Rövid beszámolómat azzal a jó hírrel fejezem be, hogy két nappal a zarándoklat után máris nekifogtunk tervezni a IV. Márton Áron zarándoklatot, amelyre 2014. november 11. és 13. között kerül sor. (Kovács Gergely)

Hálás köszönet az itt közzétett fényképekért Fr. Kakucs Szilveszter atyának, Bereczky Attila kispapnak és Csúcs Péternek.

Kapcsolódó:
Kovács Gergely és Ferencz Kornélia beszámolója az erdélyi Mária Rádióban
A Magyar Kurír írása
A DunaTV híradása (Élő egyház: 762. rész, 2014. szeptember 13.)
Fr. Kakucs Szilveszter szerkesztett fényképalbumai: 1    2    3
A zarándoklat meghirdetése

Márton Áron kezdőoldal
Aktuális: hírek, események