1783-ig mint filia tartozott a nagykászoni plébániához, de a kászonjakabfalvi hívek kérelmére gróf Batthyány Ignác önálló plébániává nyilvánította. A kőből épült templom alapkövét 1808-ban tették le, és 1810-ben fejezték be. Nevezetes az, hogy a szép templomot az egyházközség a legszűkebb termésű években építette, és mégis képes volt rá a nép, részint a székely székekben való kéregetésből, részint a saját zsebéből 150 000 forintot váltóján ráfordítani. A megépült templomot ellátták ezenkívül a főbb kellékekkel is, ezért 1811-ben megáldották; 1817-ben pedig Rudnai Sándor erdélyi püspök felszentelte. A templom nagytornyában három harang volt, melyeket a háború idején elvittek. 1922-ben Orbai Antalné a háborúban elhunyt férje és fi a emlékére egy 203 kg-os harangot öntetett „a Szentháromság Egyisten imádására”. 1928-ban Pataki Józsefné, a közbirtokosság és a hívek adományából készült a második harang „Isten dicsőségét, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletét hirdetem!” felirattal. A templom orgonáját 1856-ban készítette Bandi József kántortanító. Az egyházközség plébániájának alapkövét 1868. május 12-én tették le, 1869-ben már be is költözhetett a plébános. A hívek életét nem kerülték el a megpróbáltatások. A feljegyzések szerint az 1830-as esztendő olyan esős volt, hogy a termés mind elrothadt, és az ezt követő nagy szegénység sokakat elűzött otthonról. 1833-ban a legkisebb csecsemőtől 12 éves korig a gyermekek a himlő áldozatai lettek. 1844-ben a tífusz a 30–40 év közöttieket tizedelte meg. Az 1848–49-es szabadságharc szele is megérintette a falut. Miklós cár kozákjai a Nyerges-tetői győzelem után hazafelé tartva, Kászonjakabfalván is megmutatták erejüket. 1862. június 24-én Adorján József csűrje tüzet fogott, és 2 óra alatt leégett a falu harmadrésze. 1870-ben a torokbetegség dühöngött. Olyan család is volt, ahonnan egyszerre hármat is eltemettek. A falu aranykorának nevezhető az 1823-as év. Ekkor a családok száma 136 volt, a lélekszám 722, amelyből 183 volt a gyermek. Ekkor még 140 görög katolikust is számláltak. Iskolája 3 tanerős volt, Szőcs István kántortanító vezette. A falu átlagéletkora igencsak kiegyensúlyozottnak számított, hiszen minden családban 3-4 gyermek született. Azóta több mint 100 év telt el, és a két világháború, a belviszályok, az utolsó évtizedek testet-lelket pusztító zsarnoksága kihúzta a székely ember lába alól még a földet is, a biztos megélhetést, és sokakat arra kényszerített, hogy vándorbotot vegyenek kezükbe. E nagyfokú elvándorlásnak is a következménye, hogy 1972-től a kászonjakabfalvi egyházközséget a kászonújfalvi plébánosra bízták. 2005. július 1-től a Kászonjakabfalván letelepedett Balázs György nyugdíjas plébános átvette a plébánia adminisztrálását. Statisztikai adatok 2008-ban: keresztelés: 5, temetés: 7, házasság: 1.