A források szerint 1873-ig Ozsdola filiája volt, 1873-tól Bereckhez tartozott. 1915. július 1-jétől lett önálló plébánia. Első plébánosa Péterfi Béla volt. A plébánia hatáskörébe tartozott egy népiskola is, amelyről számadást vezettek, és amelynek az ún. Népház adott otthont, ami 1896-ra készült el. A mostani templom építését 1890 júniusában kezdték el, és 1893-ban fejezték be Bálint László plébános idejében. A templom építését a Státus a vallásalapból támogatta, melynek kivitelezését Landt József vállalkozó kezdte el, majd annak halála után Kreigher Péter folytatta. A templom és a plébánia fenntartását szántóföldek, kaszálók és erdők szolgálták. Az államosításkor csak az erdőt vették el, a kaszálók és szántók megmaradtak egyházi használatban. Ez nagy segítséget jelentett az 1989-es változásig. Közel 10 ha szántóról és kaszálóról van szó, amelynek egy bizonyos része misealapítvány és adományozás útján került a plébánia tulajdonába. A kimutatások szerint 1907–1925 között létezett szentmisealap, templomi alap, alap a keresztfák fenntartására, lelkészi regálé alap, iskolás gyermekek vallási tankönyvalapja. 1925-től csak két alap maradt meg: a templomi alap és a szentmisealap. 1934-től ez kibővült a katolikus egyesületek alapjával. 1937-től semmilyen adat nem található. Jelenleg is működnek misealapítványok. A plébániának van saját temetője is, amit 1812-ben felosztottak 18 részre családonként. Jelenleg már nem követhető ez a beosztás. A papi lakást 1893-ban kezdték el építeni. A teljes elkészülés éve ismeretlen, minthogy ismeretlen az a tény is, hogy a jelenlegi épület azonos-e az akkor építettel vagy később újraépítették, kijavították-e. Az 1970-es és az 1990-es évek földrengései a templomot súlyosan megkárosították. Az utolsó nagyobb földrengés után javítani is kellett, ami 1997-re fejeződött be. A két világháború idején érződött az Ojtozi-szoros közelsége, a harcok szele ide is eljutott: vagy a menekülők vették birtokukba, vagy a győztes csapatok. Az orosz csapatok vonulása súlyosan érintette a lakosságot, mert az oroszok mindent vittek, ami a kezük ügyébe került. A falu lakossága vegyes: a többség magyar, és vannak románok és romák is. A magyarok zömében katolikusok, a romák is mind katolikusok voltak, de egy részük pünkösdista lett, a románok pedig görögkeletiek. 1992-ben 640 római katolikus, 2 református, 200 görögkeleti, 2 görög katolikus és 4 más vallású személy volt a faluban. A magyar katolikus hívek száma évről évre apad. Ebben közrejátszik az elköltözés, házassággal vagy anélkül, másrészt sok az idős és az elhalálozás. A roma híveknél nagyobb a szaporulat, mint az elhalálozás. A lakosság a múltban állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozott, mivel nem volt kollektivizálás. Az iparosodás éveiben többen szakmát tanultak és állami munkára jelentkeztek az ország különböző tájain. A többség Kézdivásárhelyen dolgozott. 1990 után a gyárak többsége bezárt, így magyarországi munkavállalással próbálkoztak. Most főleg a még létező készruhagyárakban dolgoznak. Az idősebbek gazdálkodással foglalkoznak.