Az 1822. szeptember 11-én dúlt tűzvész miatt Újtusnád háromnegyed része porig égett, és a póruljárt családok átköltöztek az Olt nyugati partjára. A Mitács pataka mellé telepedtek le, és így lett a falu neve Újtusnád. Az újtusnádi híveket továbbra is a nagytusnádi plébános látta el. 1864–65-ben építettek maguknak templomot, és 1912-ben szerveződött önálló plébániává. A falu első papja György Lajos volt, aki 1912-ben érkezett a faluba.
A mai plébánia építését 1913. március 25-én kezdték el, a Státus segítségével és a hívek hozzájárulásával készült el. A templom védőszentjéül Páduai Szent Antalt választották. A búcsút 1880-ban Fogarasy Mihály püspök engedélyezte, és Koncz István plébános a templomot ünnepélyesen megáldotta. A hívek számára kicsinek bizonyuló templomot megnagyobbították. Balázs György plébános idejében önerőből 11 méterrel toldották meg a templomot 1993–1997 között. Felszentelte Jakubinyi György érsek 1997. július 7-én.
Postacím:
537336 – Tușnad Nou, nr. 546., com. Tușnad Sat, jud. Harghita
Tel.:
0266-334.010
Szolgálatot teljesít
Kántor: Bors TamásÖrökös szentségimádási nap: április 11.
Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.