Visszakapja eredeti formáját Székelyvarság egyetlen temploma, a Hargita megyei település római katolikus gyülekezete további adományokat vár a munkálatokra.
Fél évszázad telt el úgy, hogy a Székelyudvarhelytől mintegy 35 kilométerre található Székelyvarságon az egyetlen templom tornya kissé suta. Aki járt már az építményben, láthatta, hogy ez nem volt mindig így. Egy, a templom építésekor készült felvétel őrzi a torony eredeti formáját, amelyet vihar rongált meg, ezért egyszerűbb tetőzet került rá, most azonban úgy döntöttek, hogy a havasi templom, amelynek létrejötte Erdély-szerte is igen különlegesnek számít, visszakapja az eredeti formáját.

A munkálatokat elkezdhették, ugyanis egy, a művelődési minisztériumhoz benyújtott sikeres pályázaton 340 ezer lejnyi támogatást ítéltek meg a varsági római katolikus plébániának. Befejezni azonban egyelőre nem sikerült az építkezést, így további adományokat várnak.

1902–1904 között hatalmas összefogással, közmunkával építették fel a tanyai világ lakói a templomot, akkor még a település hivatalosan nem is létezett, ugyanis 1907-ben vált önálló községgé öt, egymástól távol eső tanyájával és az újszerű központtal. „Az Oroszhegy község havasain létrejött varsági szórványtelepülés azzal vált ki a környező tanyás területek világából, hogy lakossága élen járt a kulturális, az egyházi és a közigazgatási önállóságért folytatott harcban. A varsági tanyavilág önálló tanyaközséggé formálódva a környéken elsőként szakadt el egyházilag és közigazgatásilag az anyaközségtől” – mesélte Bárth János magyarországi néprajzkutató, aki a 90-es években „fedezte fel” a települést és írta meg történetét.

Székelyvarság lakosságának 99 százaléka római katolikus, egyetlen temploma a falu központjában található, ahová a hívek már 1904 óta összegyűlnek vasárnaponként. Jánosi Gellért, a falu plébánosa így mesél a kezdetekről: „Eleinte csak egy külön papot akartak vagy legalább egy kihelyezett káplánt, mert a szomszédos Oroszhegyhez tartozott a község, így keresztelő, házasságkötés és halál esetén is nagyon hosszú utat kellett megtenni. Többször is küldtek a püspökséghez kérést, hogy templomot szeretnének. 1902-ben kihelyeztek ide egy budapesti papot, úgy hívták, hogy Németh Gellért, az ő idejében kezdték építeni a templomot”. Bárth János szerint ez volt Erdély egyik első havasi, kőből épített temploma. Mint mondta, új jelenség volt az erdélyi egyház történetében, hogy valahol a havasokban egy nagy tanyás terület elválik az anyaközségétől.

A község életének azóta is fontos része a templom, összefogja a közösséget, és a szociális élet alapjait teremti meg. „Az emberek érezték, hogy szükségük van a templomra, nagyon sokat áldoztak rá. Nem voltak gazdagok akkor sem a varságiak, de amit tudtak, azt felajánlottak. Feljegyezték, hogy olyan család is volt, amely két tehenét adta el azért, hogy a templomépítésbe bepótoljon, és ezt jó szívvel tette” – meséli a plébános. Az idősebbek is úgy emlékeznek vissza, hogy a templom vasárnap mindig tele volt, a gyermekek és fiatalok az oltár lépcsőjén ültek. Mára ez némileg megváltozott, bár azt is figyelembe kell venni, hogy minden vasárnap két szentmise van, míg korábban csak egy volt. „Sok embert elrabol a tévé és az egyéb szórakozási lehetőségek. Már nem tartják olyan fontosnak, hogy a vasárnapot úgy szenteljék meg, hogy a szentmisén részt vesznek, de azért elég szép a templomba járók aránya” – összegzett a plébános.

Szerző(k): Dénes Emese, Krónika