A székelylengyelfalvi megszentelt kövek elmondják: az Árpád-kor óta nemzedékről nemzedékre adják át a templomszerető hitet a helybeliek. Idén a sok anyagi áldozatot igénylő munkálatsor után sikerült korszerűsíteni, állagát megóvni, sőt a faberendezési tárgyakkal, vitrálékkal még szebbé tenni az istenházát.

A közösség apraja-nagyja, a magyarországi és környékbeli vendégek ezért adtak hálát vasárnap, amikor Tamás József püspök és a településhez kötődő lelkipásztorok áldást kértek a kívül-belül megújult szent hajlékra.
Hajdó István, a kis egyházközség lelki atyja Orbán Balázst, a falu nagy fiát idézte: „Erdélyinek lenni több munkát és nagyobb felelősséget jelent”. Kis egyházközségben a több munka több jószándékot, segítőkészséget igényel. Amit Istennek hála a lengyelfalviak megkaptak. Jótevőikért velük imádkozott a főpásztor is a szentmisében.
Pál Botond olyan szívből jövőn köszöntötte a püspök atyát, ami a döbbenet után könnyeket is csalt a szemekbe. Bálint Domokos számadó gondnok kifejezte: imában kérik, hogy hitben, szeretetben, egységben maradjanak meg az Oltáriszentség otthonában, a kultikus események helyszínén.
Mindig megható, ha a sok helyen misézés után használatba vehetik az imádság felszentelt házát. Az újraáldás rítusában a vízhintés és tömjénezés mellett a kérő ima a legfelemelőbb, hogy a közösség, az ima, az Eucharisztia és a hálaadás háza maradjon.
Tamás püspök köszönetet mondott a buzgó lelkipásztornak, aki ha a betegség keresztjét is kell hordozza, fiatalos lendülettel vitte végig a nagy vállalást. Majd a szentbeszédben megvallotta: a világ számos nagyhírű szentélyében imádkozva, szülőfaluja kis temploma jutott eszébe. A keresztelés, elsőáldozás, bérmálkozás az első szentmise helye, és ahonnan édesapját és két testvérét utolsó földi útjára kísérte, a legszentebb hely.
A templomban különleges módon ápolja az ember kapcsolatát Istennel. A Jézus által újra felépült híd megjelenítője: az isteni életből részesít, összekötve a földit az Örök Élettel. Ugyanakkor, mint „Noé bárkája”, a kegyelmek tárháza. Ugyanakkor a földi életben a legszebb látvány az imádságra kulcsolt kéz és a térdre borult ember az imádság házában.
A székelylengyelfalviban vasárnap Szilágyi Imre vezetésével szép énekszóval is dicsérték a Gondviselő Istent.

Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2010. 10. 26