Boldoggá avatták a román herceget

XI. Piusz pápa „nagy apostoli csavargónak” nevezte 

Boldoggá avatták Vladimir Ghika herceget, római katolikus papot Bukarestben augusztus 31-én. Az 1952-ben a kommunista hatóságok által letartóztatott, megkínzott, Jilaván bebörtönzött és ott meghalt Ghika sorstársai szerint szent volt. Miután vértanúként halt meg, ezt ismeri el az egyház, és ünnepélyes szentmise keretében (amelyet Angelo Amato bíboros, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa végzett) a bukaresti Szabad sajtó terén található Romexpo pavilonban boldoggá avatták, emléknapját pedig május 16-ra, vértanúsága napjára tették.

Ki ez az első, a bukaresti főegyházmegye területéről való boldog? Vladimir Ghika a román hercegi családba született 1873. karácsony napján Konstantinápolyban, mert édesapja, Ioan Ghika herceg Románia meghatalmazott minisztereként a török Porta mellett ott tartózkodott. Ősei 1657-től kezdődően tíz uralkodót adtak Moldvának és Havasalföldnek. Édesanyja, Alexandrina Moret-Blaremberg IV. Henrik francia király leszármazottja. Az újszülöttet ortodoxnak keresztelték. Mélyen vallásos édesanyjától örökölte a hitet, aki lelkes ortodoxként szellemi táplálékát a katolikus olvasmányokból merítette. 1879-ben Vladimirt és öccsét, Dimitriet a franciaországi Tou­louse-ba küldték tanulni. Jogi licenciátust szereztek, majd mindketten Párizsban tanultak tovább, a politikatudományok mellett Vladimir az orvosi, a botanika, a művészet, a filozófia és a történelem karok óráira is belátogatott. 1902 áprilisában Vladimir és unokatestvére, Natalia, Szerbia királynéja Rómában katolikus lett, tettét így magyarázva: „hogy még ortodoxabb lehessek”. Rómában Vladimir Ghika elvégezte a filozófia szakot, teológiai doktorátust szerzett. Édesanyja nem támogatta fia terveit, nem akarta, hogy katolizáljon, majd hathatósan közbenjárt Szent X. Piusz pápánál, s pillanatnyilag megakadályozta Vladimirt abban, hogy pap legyen. A balkáni háború idején, 1913-ban Ghika a kolerás betegeket gyógyította Zimniceán, majd az első világháború idején az avezzanói földrengés áldozatait, a római tüdőkórház betegeit, a háború sebesültjeit ápolta. Hivatást érzett, s végül 1923. október 7-én, kilenc évvel édesanyja halála után pappá szentelték Párizsban. Szentelője az akkori érsek, Dubois bíboros volt.

Tevékenységének két jellegzetessége a „felebaráti liturgia” és a „szükségességek teológiája”. Róla is elmondható, ami Vianney Szent Jánosról: „Istent láttam meg egy emberben”. Csak a szeretet alkalmas válasz Istennek az ember iránti szeretetére, és Vladimir Ghika lelkisége is ezt sugározta: „Menj elébe annak, aki kerül téged. Ajándékozz annak, aki nem kér tőled”, mondta, illetve: „Szeresd azt, aki elutasít téged”. A „felebaráti liturgia” számára azt jelentette: „Kétszeres és titokzatos liturgia, egyrészt a szegény számára, aki a segítő testvér képmásában látja Krisztust hozzá jönni, másrészt a jótevő számára, aki a szerencsétlenben, aki fölé odahajol, a szenvedő Krisztust fedezi fel.”

Ghika herceg személyiségének fontos vonulata az, ahogyan a keleti és a nyugati kultúrát és lelkiséget egységben látta s élte meg. Jean Daujot, egyik követője és életrajzírója „a 20. század apostolának” nevezi. Ghika Bukarestben letelepítette a vincés nővéreket, Păulescu orvosprofesszorral letette annak a nagy kórháznak és szanatóriumnak alapjait, amely a Saint Vincent de Paul (Páli Szent Vince) nevet kapta (ez a későbbi Dr. C. I. Parhon Endokrinológiai Intézet). Rómában, Párizsban, Kongóban, Tokióban, Sydneyben, Buenos Airesben is munkálkodott, s ahol csak megfordult, szeretetteljes odaadása sugárzott mindenkire. Tevékenysége sok területet ölelt fel, királyokkal, államfőkkel, politikusokkal, filozófusokkal, művészekkel, teológusokkal tárgyalt, és szóba állt anarchistákkal, okkultistákkal, homoszexuálisokkal, prostituáltakkal is. Látványosak voltak térítései, csodákat művelt szerte a nagyvilágban. XI. Piusz pápa viccesen nagy apostoli csavargónak nevezte, és 1931. május 13-án apostoli protonotáriusi címmel tüntette ki. Római katolikus papként, lelki igazgatóként, előadótanárként, tudósként és diplomataként működött.

1939. augusztus 3-án visszatért Romániába, itt érte a második világháború. Nem hagyta el az országot, hogy a bukaresti szegényeket és betegeket segíthesse, bátoríthassa. Bukarestben maradt a szövetségesek bombázásának idején is. A második világháború után elkezdődött a kálvária a kommunista hatalomátvétellel. 1952. november 18-án beteglátogatásra indult, ekkor tartóztatták le. A kivizsgálás majdnem egy évig elhúzódott, nemegyszer kínozták, véresre verték, 83-szor (!) vetették alá „a villamos akasztás” néven ismert tortúrának. A durva bánásmód következtében az akkor már 80 esztendős Vladimir Ghika 50 kilósra fogyva, de ekkor sem megtörve, 1953. október 24-én jelent meg a tárgyaláson. Hófehér szakállával, hullámos fehér hajával olyan volt, mint egy próféta. Kémkedéssel vádolták a Vatikán és az imperialista nagyhatalmak javára, ezért három év börtönbüntetésre ítélték. Ennek végrehajtására Jilavára szállították, együtt raboskodott Godó Mihály jezsuitával. Ott halt meg a szenvedéstől kimerülve 1954. május 16-án. „Halálunk egyben életünk legnagyobb cselekedete kell legyen” – vallotta Vladimir Ghika. Vértanúhalálának 50. évfordulóján, 2004. május 16-án Bukarestben a róla elnevezett téren, a Sacré Coeur-plébániatemplom jobb oldalán egész alakos szobrát leplezték le.

Fodor György, Vasárnap


A herceg, aki Krisztus szeretetének koldusává lett

Augusztus 31-én délelőtt 11 órakor Ferenc pápa küldötte, Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa volt a főcelebránsa annak az ünnepi szentmisének, amelyen a boldogok sorába iktatták a román vértanút, az első birituális romániai katolikus papot. 

A szertartást a bukaresti Romexpo kiállítási csarnokban mutatták be többezer hívő jelenlétében. Koncelebrált több mint száz pap, mintegy húsz püspök és André Vingt-Trois párizsi bíboros érsek. Jelen voltak az ortodox egyház és az állam képviselői is. 

Homíliájában Amato bíboros kihirdette, hogy az új boldog liturgikus emléknapja minden évben május 16-án lesz. A bíboros hangsúlyozta: „Boldog Vladimir Ghika emléknapja legyen a kiengesztelődés és a béke prófétai jele, egy szomorú múlt emléke, amelyet soha semmilyen módon nem szabad megismételni. Legyen továbbá elkötelezettség egy jobb jövő építésére, amelyet a remény, a testvéri szeretetközösség, a szabadság és az öröm jel­képez”.

Vladimir Ghika ortodox vallású nemesi családban született 1873. december 25-én a mai Isztambulban, ahol édesapja romániai nagykövetként teljesített szolgálatot. Franciaországi tanulmányai során protestáns környezetbe került, majd számos tanulmány, elmélkedés után jutott el a katolikus hithez. A római Szent Tamás Kollégiumban szerzett doktorátust filozófiából és teológiából, majd hivatalosan 1902-ben lépett be a katolikus egyházba, hitvallást téve az Aventinus dombon lévő Santa Sabina bazilikában. 1923. október 7-én szentelték pappá Párizsban, majd 1931-ben a pápa kinevezte apostoli protonotáriusnak és az Eucharisztikus Kongresszusok igazgatói bizottsága tagjának. X. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy a latin szertartás mellett bizánci rítusban is mutathasson be szentmisét. 

Angelo Amato bíboros rádiónknak adott interjújában felidézte az új boldog életútját. 

Vladimir Ghika atya 50 éves korában kezdte el intenzív apostoli munkásságát a kicsinyek és szegények érdekében. 1939-ben visszatért Romániába. Szenvedő honfitársai mellé állt, illetve segítette a náci megszállás elől menekülő lengyeleket. Hűen „a szükséget szenvedők teológiájához”, ápolta a betegeket, sebesülteket, háborús foglyokat. Ezt a választását 1948-ban is megerősítette, amikor I. Mihály király trónfosztása után a kommunista rezsim megkezdte a katolikusok erőszakos és módszeres üldözését. 

Vladimir Ghikát 1952. november 18-án az egyik legszörnyűbb romániai fegyházba, a zsilávai börtönbe vetették hazaárulás vádjával. A kínzások következtében 1954. május 16-án, 80 éves korában elhunyt. Földi maradványait 1968-ban helyezték örök nyugalomra a román fővárosban. 

Angelo Amato bíboros homíliájában rámutatott: Vladimir Ghika hármas örökséget hagy ránk. Az első ökumenikus törekvéseire vonatkozik. Az egyház egységéről álmodott, az életszentségről pedig azt tartotta, hogy nélkülözhetetlen eszköze a keresztények egységének. A második aspektus az új boldog konkrét karitatív tevékenységére utal, amelyet a menekültek, a sebesültek, betegek érdekében fejtett ki a háború idején. A harmadik üzenet pedig vértanúsága a kegyetlen sztálinizmus idején. A hosszú és kimerítő kihallgatások éjjel és nappal, az ütlegelések, a színleges felakasztások kínzását hittel és bátorsággal viselte el az ima segítségével. A sors úgy rendelte, hogy a haldokló Vladimir Ghika körül a börtön betegszobájában jelen legyen egy ortodox pap, egy protestáns lelkész, egy fiatal zsidó és egy tatár imám, mintegy beteljesítve azt a vágyát, hogy egy nyáj legyenek és egy pásztor – mondta Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa Vladimir Ghika román vértanú pap boldoggá avatási szentmiséjén. 

Vatikáni Rádió


A boldoggá avatáson részt vett: 2 bíboros, 22 püspök, 300 pap, 10.000 hívő, a Ghika család 30 tagja, két volt romániai köztársasági elnök: Ion Iliescu és Emil Constantinescu, Victor Opaschi SSC államtitkár, Bogdan Tătaru-Cazaban  Románia szentszéki nagykövete....

A 24 püspök résztvevő közül: 2 bíboros, 1 nuncius, 2 metropolita, 1 érsek, 11  megyéspüspök, 7 segédpüspök.

Az oltárnál koncelebrált:

1. Angelo Amato bíboros érsek, a Szentté avatási Kongregáció bíboros prefektusa - főcelebráns, a boldoggá avatást végezte.

2. André Vingt-Trois Párizs bíboros-érseke (Boldog Ghika párizsi egyházmegyés birituális pap volt).

3. Francisco-Javier Lozano Sebastian  érsek, romániai és moldáviai apostoli nuncius

4. Ioan Robu bukaresti római katolikus metropolita-érsek

5. Florentin Crihălmeanu kolozs-szamosújvári görögkatolikus megyéspüspök, képviselve a bizánci rítust (Boldog Ghika birituális volt).

A Romániai Püspöki Konferencia 16 aktív és egy nyugdíjas tagja közül 14 volt jelen.

Bulgáriából Petko Jordanov Christov OMC  nikápolyi (Ruščuk) megyéspüspök,  Bosznia és Hercegovinából Franjo Komarica  Banja Luka megyéspüspöke, Magyarországról Cserháti Ferenc Esztergom-budapesti segédpüspök és Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök, Moldovából Anton Coşa  chişinăui (kisinevi, kisinyovi) megyéspüspök , Ukrajnából Mieczyslaw Mokrzycki lembergi (Lviv) latin szertartású érsek és Leon Maly lembergi (Lviv) latin szertartású segédpüspök vett részt a boldoggá avatási szertartáson.

Számos más felekezet képviselője is részt vett az ünnepségen, köztük a román ortodox egyházé,   az örmény ortodox egyházé, kopt ortodox egyházé, a protestáns egyházaké.

A résztvevők között voltak Vladimir Ghika vértanú közvetlen rokonai: Boldog Vladimir bátyja, Démetrie unokái Daniel de Briey és lánya Manole, Thierry de Briey és felesége Anne de Briey, gyermekeik: Gabrielle, Xavier és Paul. Belgiumból Michel d’Hoop, a nemrég elhunyt Geneviève de Briey férje.