Ha Szent Péter és Pál napja, Orotván búcsút tartanak. Ehhez ragaszkodik a közel hatszáz fős színmagyar közösség egytől egyig római katolikus tagja.
Truca Sándor orotvai plébános mondja el, az orotvai közösség életében nagy jelentőségű esemény a búcsú, nagyon ragaszkodnak a napjához: „Ajánlottuk, lévén, hogy az egyházkerületben három búcsú is van, tegyük különböző napokra, de nem egyeztek bele, ragaszkodnak Péter és Pál napjához.”
Legfrissebb tartalmak
Igen, Atyám, így tetszett ez neked. (Mt 11,26) 
Szabó-Siklódi László Levente a nevem, és 1981. március 16-án születtem Felvincen református családban. Nagyszüleimnél nőttem fel, s ők – mivel már nyugdíjasok voltak, nem kellett félniük a kommunista rezsim ellenőrzésétől – minden vasárnap magukkal vittek a templomba istentiszteletre. Így már korán összeszoktam a templommal, Istenről már értelmem bontakozása kezdetén hallottam.
Egy tömbkatolikus székely faluban, Csíkmadarason láttam meg a napvilágot 1986. április 21-én. A falu a Felcsíki-medencét körülvevő hegyeivel, tiszta levegőjével és zöld fenyveseivel a teremtett világ legcsodálatosabb képeként él bennem. Gyermekkorom környezete meghatározó világképem és hivatásom tekintetében. Szüleim egyszerű munkásemberek, akik Csíkszeredában dolgoznak. Ennek is köszönhető, hogy nevelésünkben már elég korán a nagymamáim segítségére szorultak.
1982. február 6-án születtem. Galócáson nevelkedtem. Szüleim nyolc gyermeket vállaltak. A születés kronológiája szerint én az ötödiknek jöttem napvilágra. Szülőfalumban jártam elemi iskolába, majd Maroshévízen tanultam tovább. Kiskorom óta szeretem az Istent és a közösséget, ezért mindig nagy örömmel mentem templomba. Nekem ez jelentette a mindent.
Jakubinyi György érsek június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok napján, a székesegyházban 10 órakor kezdődő szentmise keretében pappá szentelte a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet négy diakónusát: a csíkmadarasi Balla Imrét, a csíkmenaság-újfalvi Farkas Alajost, a galócási Puskás Attilát, felvinci Szabó Siklódi László-Levenét, valamint a római Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum két növendékét: a zernyesti Hurgoi Jánost és az ákosfalvi László Istvánt.
Balla Imre a gyimesbükki, Farkas Alajos a baróti, Puskás Attila a besztercei, Szabó Siklódi László a brassói Szent Kereszt plébániára kapott segédlelkészi kinevezést. Hurgoi János és László István tanulmányaik folytatására visszatérnek Rómába.
A gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora, Jakubinyi György érsek 2012. június 28-án, csütörtökön 10 órakor a székesegyházban kezdődő szentmise keretében diakónussá szentelte a borszéki Bajkó Norbertet, a ditrói Csíki Szabolcsot, a székelyudvarhelyi Elekes Szabolcsot, a petrillai Ilyés Imrét, borzonti Kovács Istvánt és a gyallári Puvák Antal fr. Marián ferences testvért.
Szent László királyt ünnepeltük. Az ünnep jó alkalom arra, hogy egyik legnagyobb királyunk és legnépszerűbb szentünk alakja megelevenedjék előttünk, ugyanis Szent László az egyedüli magyar szent, akinek tiszteletében a hivatalos egyházi kultusz szorosan összefonódik a nemzeti hagyománnyal és a hiedelmek gazdag világával. A keresztény magyar állam megszilárdítójának kultuszában a nyugati és a keleti vonások egyaránt fellelhetők. Különösen a templomok falán megjelenő legenda-ábrázolásokon figyelhető meg e két különböző világból származó motívumok ötvözése, a szent király alakjának helyi igények szerinti megjelenítése. Tisztelete a kornak tetsző életmódjának köszönhetően már életében elkezdődött, és annyira erőssé vált, hogy a nép már halálát követően szentként tisztelte.
Szent Lászlóra emlékeztek
Több mint félezer zarándok jelenlétében szentelte fel dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, a Kicsi-Pogány-havas tetejére épített haranglábat, új harangjával együtt, illetve az egykori kápolna régészetileg feltárt és újjáépített kőalapzatát. A Szent László királynak, Csíkszépvíz védőszentjének emléket állító kegyhelyet, mint ismeretes, a helyi önkormányzat támogatásával, a község lakosai kalákában építették újjá.
Először szervezték meg a magiszterhallgatók ballagását a kolozsvári egyetemen két hete, s ennek mintájára június 22-én a teológiai karon. Amióta az egyetemi képzés két részre osztva (alap- és magiszteri képzés) zajlik, a három év elvégzése kisebb jelentőséggel bír, hiszen kevesebb lehetőséget ad, a megszokás azonban még úgy alakította, hogy nagyobb ünnepléssel jár a három év, mint az öt év elvégzése. Ezért üdvözlendő az idei magiszteri végzősök kezdeményezése. A tizenhárom (tizenkettő plusz a csapat egyetlen pap tagja) apostol, ahogyan az ünnepi szónok, Holló László nevezte őket, két szakon: pasztorális tanácsadás, illetve kultúra–társadalom területen szerzett szakképesítést az elmúlt két évben, s így ezzel a tarsolyában vág a hivatás rögös útjának.
- ‹ előző
- 276 of 351
- következő ›