(A húsz éve elhunyt Márton Áron emlékére)
(A húsz éve elhunyt Márton Áron emlékére)
Az 1896. esztendő nemcsak népünk történelmének emlékezetes éve, hanem az erdélyi egyháztörténelemnek is jelentős dátuma. 1896-ban az Úr Isten két nagy püspök-személyiséggel ajándékozta meg az erdélyi egyházmegyét: Mailáth G. Károllyal és Márton Áronnal.
Prof. Dr. MARTON József, Márton Áron, Erdély püspöke
Prof. Dr. MARTON József, Márton Áron és az Oltáriszentség
A meghurcoltatás (részletek P. Szőke János, Márton Áron könyvéből)
Korunknak egészen sajátos jelensége az abszolút ateizmus. Ilyen az emberiség történetében még nem volt. A jövő történetírói úgy beszélnek majd az ateizmusról, mint az atomenergiáról, vagy a gyarmati népek felszabadulásáról, vagy a Holdra és más égitestekre küldött űrhajókról illetve rakétákról. A mai ember utópisztikus reményeket táplál, különféle elméleti rendszerekben akarja felépíteni a boldog jövőt, de az Istent minden számításából kihagyja. És ez az ateizmus az újkorba született, s jórészt a kereszténység bírálatából.
Vezértitkár Úr,
F. évi február 14-én Nenciu director adjunct Jurconi és Bíró împuternicit urak kíséretében megjelent nálam és az Ön megbízásából erélyes hangon (cu un accent energic) a következőket hozta tudomásomra:
Tisztelendő Testvéreim!
Azok a megdöbbentő események, amelyek a görög katolikus testvéreinkkel történtek, semmi kétséget nem hagynak fenn affelől, hogy számunkra is elkövetkeztek a hitvallói helytállásnak és a vértanúságot is vállaló kitartásnak a napjai.