2011.08.18
Közel hat éve kezdődött el a csíkmenasági templom felújítása, a helyi közösség számára pedig úgy öt éve a helyi kultúrotthonban tartják a miséket. György József polgármesterrel beszélgettünk, akit már régóta aggaszt – akárcsak a falubelieket – a munkálatok elhúzódása, éppen ezért az utóbbi időben próbálja sürgetni a folyamatot.
„Nagyon örvendtünk mindannyian, hogy a leromlott állapotban levő műemléképületet igyekeznek helyreállítani, ez egy sikertörténet, a baj azonban az, hogy túl lassú ez a folyamat. Ezer kérdést tesznek fel nekem az emberek nap mint nap, hogy ki dolgozik ott, ki hagyta jóvá és ki felügyeli ezt a tevékenységet. Bevallom, nem igazán szerettem volna beleszólni az egyház ügyeibe, ahogyan én is elvárom tőlük, hogy ne szóljanak bele a polgármesteri hivatal teendőibe. Egymást persze, kell segítsük, és úgy érzem, hogy ez a kapcsolat most is jól működik. Szerencsére, megoldottuk, hogy amíg a templomot javítják, a miséket a kultúrotthonban lehet tartani. Előzőleg sikerült rendbe hozni ezt a középületet. Mégis úgy láttam, hogy – nem rosszindulatúan, de – bele kell avatkozni a folyamat ellenőrzésébe” – hangsúlyozta portálunknak az elöljáró.
Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy létezett egy olyan ígéret is 2009-ben, hogy a falu búcsúünnepére, vagyis december 8-ig elkészülnek a munkálatok, de a Benczédi Sándor sepsiszentgyörgyi építész, műemlékvédelmi szakmérnök irányításával dolgozó csapat nem tudta tartani a határidőt. Igaz, hogy egy műemléképület feljavítása nagyon kényes ügy, mivel minden lehető értéket meg kell óvni, de sajnos, az egyszerűbb teendőknél is olykor hibázott a munkálatok licitjét megnyerő Râmnicu Sărat-i cég csapata. Sok helyen ugyanis már ismét újra kellett vakolni az épületet, a nemrégiben rendbe tett kőfal ismét omladozik. Legnagyobb felháborodást azt keltette, hogy a műemlékvédelmi szempontok miatt, a helybeliek beleegyezése nélkül lebontották a karzatokat. „Nekünk nem kizárólag műemlékre van szükségünk, hanem templomra, mivel a menaságiak istentisztelő, vallásos emberek. A karzatokat a helyigény miatt tették fel a huszadik század elején, igaz, hogy ezek nem képviseltek értéket, de egyházi ünnepek idején be tudott mindenki férni a templomba. Szerencsére, sikerült az embereket megnyugtatni, valahogy pótpadokkal megoldjuk a helyzetet. Ez csak részletkérdés” – számolt be a történésekről György József.
A mérleg másik nyelvén viszont rengeteg a pozitív eredmény, sikerült ugyanis kiszárítani a falakat, sőt megelőzni a további nedvesedést, hisz megoldották a tereprendezést, a csatornázást és védőjárdát készítettek. Továbbá felbecsülhetetlen értékeket sikerült feltárni és megóvni, és itt nem csak a bordás mennyezeten található szekkókról van szó, hanem a Szent László-legenda töredékről, amely a 14. század elejéről származik. A templom tehát egy olyan hagyományosabb formáját nyerte vissza, mely rendkívüli műértéket képvisel. Nem utolsósorban, Csíkmenaság első említése csupán 16. századi, de a szakszerűen kivitelezett régészeti ásatásokból kiderült, hogy a templom sokkal korábban épült, így a település is nagy valószínűséggel Árpád-kori.
Nagyon fontos viszont az, hogy most már tényleg az utolsó simítások zajlanak, a polgármester is optimista, úgy véli, hogy az idei búcsúra végre elkészül a templom, és újra használatba veheti a helyi közösség.
„A munkálatok késésével párhuzamban nőtt az elégedetlenség, ezért gondoltam, hogy én is utánajárok, számba vettem a zajló folyamat fázisait. Kifejtettem Benczédinek, hogy a decemberi vecsernyéket és a karácsonyi ünnepeket a templomban szeretnénk megtartani. Nem szeretném, hogy ez a templomba járó közösség elszakadjon a misére való járás szokásától, a kultúrház ugyanis nem tudja hosszú ideig helyettesíteni a templomot. Megtudtam, hogy a falképek restaurálása befejeződött, a talpazatot is lerakták, az oltár is visszakerülhetett a helyére. Hátravan még a nedvszívó vakolat leverése és kicserélése olyanra, amely a templomban lévő klímának megfelelő. Ezzel párhuzamban a padok feljavítása folyik, melyet az önkormányzatunk is támogat 40 000 lejjel (az összköltség 70 000 lej), ez szeptemberre lesz kész. Attól kezdve már be lehet tenni a padokat, és újra birtokba veheti templomát a közösség. Marad néhány el nem végzett munka, például a szakrális szobrok aranyozása vagy az orgona feljavítása, de ezt már a szentmisék között is el lehet végezni. Én úgy érzem, hogy nem is annyira a késéssel van baj, hanem a megfelelő kommunikáció hiányzott. Ha az emberekkel közölték volna, hogy mikor és hol tartanak, mi következik, nem lett volna ennyi elégedetlenség. Én a jelenlegi állás ismeretében már látom az alagút végét...”
Szőcs Lóránt, székelyhon.ro, 2011. augusztus 17.