2011.08.22
Szombaton a Szent István-búcsú Kézdiszentlélek központjában a két évvel ezelőtt felavatott, egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött, ahol többek között ünnepi beszédet mondott dr. Zsigmond Barna Pál, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulja. Az ünnepségre a nagyközség testvértelepüléseinek küldöttségei, valamint a budapesti Szent István Lovagrend zarándokai is eljöttek.
A Szent István-szobor megkoszorúzása után a több száz fős tömeg keresztaljákkal és egyházi lobogókkal az élen elindult a szent hegy felé, ahol fél egykor ismét megszólalt a perkői kápolna kis harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. A kis, XIII. századi kápolna mögötti szabadtéri oltár előtt mintegy háromezren gyűltek össze meghallgatni az ünnepi szentmisét, hitet tenni, Szent István királyunkra emlékezni. A Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ft. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes volt, aki a környékbeli papság részvételével tartotta meg a szentmisét, a szentbeszédet pedig Böjte Csaba ferences atya, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke mondta el, aki első alkalommal vett részt a perkői búcsún. Az oltár előtt díszőrséget álltak a 15. Székely Határőr Gyalogezred bélafalvi ütegének tagjai.
Első szent királyunkat ünnepelni jöttünk el közös szent helyünkre, a Perkőre. Szent István király alkotmányából kiderült, hogy kereszténynek, magyarnak és jó hazafinak lenni ugyanazt jelenti. Ahol ez a három nem egyezik, ott csorbát szenvednek az állampolgári jogok. Ma hála Istennek gyakorolhatjuk hitünket, bizonyosságot tehetünk nemzeti hovatartozásunkról is. Legyünk tehát jó keresztények és jó magyarok, mint ahogy az Szent István királyunk kései unokáihoz illik mondotta a főesperes. Böjte Csaba a nagyvilágban zajló legfrissebb eseményeket idézve fel, a gazdasági világválság következményeiről sem feledkezve meg, követendő példának nevezte a Jézus Krisztus által kijelölt utat, s azt is, amit az országalapító Szent István magáénak vallott.
A ferences rendi szerzetes elmondta: nemrég egy kovásznai magyar ismerőse, egy postás azzal fogadta, hogy ő székely ember, de neki román szív dobog a mellkasában. És valóban kiderült, hogy így igaz, román szív dobogott a mellkasában, ugyanis hét évvel ezelőtt Bukarestben műtéten esett át, román embertől kapott szívet, és így életet is. Sokan nincsenek megelégedve a jelenlegi egészségügyi ellátással, de pár évvel ezelőtt még el sem lehetett volna képzelni egy hazai szívátültetést hangsúlyozta az atya. A ferences szerzetes, aki részben személyes tapasztalataira építette fel szentbeszédét, azt is elmesélte, döbbenettel hallotta egy magyarországi püspöktől, miszerint az 2002-es népszámlálás adatai szerint Debrecen lakosságának jelentős része, mintegy százezer ember még nincs megkeresztelve. Ez elszomorító, hiszen a Jézus Krisztus által kijelölt út a kereszténységen keresztül vezet, mondotta az atya.
Csaba testvér a szülőföld elhagyása ellen is felemelte szavát. Nemrég megkérte őt egy nagymama, mondjon misét azért, hogy Kanadában élő unokája munkahelyet kapjon, amit az atya visszautasított, azzal érvelve, ingyen is imádkozik azért, hogy az unokája hazajöjjön szülőföldjére, hogy összetartozzunk, együtt legyünk, és örüljünk egymásnak, de azért, hogy a világ másik végén verjen gyökeret, nem fog imádkozni mondotta a ferences testvér. Csiby József helybeli plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vállaltak a szentmise előkészítésében és lebonyolításában, külön kiemelve a paptestvérek és Böjte Csaba részvételét, a perselypénzt is megköszönve, amit a dévai Szent Ferenc Alapítványnak gyűjtöttek és adnak át. A búcsús szentmise áldással és elbocsátással, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.
Sajnos, a perkői búcsút egy halálos kimenetelű közúti baleset árnyékolta be, 20-án háromnegyed 12 óra körül Kézdiszentlélek Kézdiszentkereszt felöli kijárata közelében, az épülő töltőállomás előtt egy hatéves magyarországi kislány anélkül, hogy körülnézett volna, kiszaladt az útra, ahol egy szabályosan közlekedő terepjáró elgázolta, mindkét első kerekével áthajtott rajta. A súlyos sebesültet a Brassó megyei kórházba szállították, de nem sikerült megmenteni az életét, szombaton este elhunyt.
Iochom István
Háromszék
Ó, Szent István, dicsértessél, menny és földön tiszteltessél…
Búcsú a Perkőn
Háromszék egyik legismertebb búcsújáró helye a Kézdiszentlélek fölé magasodó Perkő hegye, ahol államalapító királyunk tiszteletére emelt kápolna vigyázza fehérlőn Kézdiszék településeit. Augusztus 20-án minden évben ide zarándokolnak a környékbeli és távolról érkező magyar ajkú hívek. Az idei búcsús szentmise kezdetén a főcelebráns, Vargha Béla kézdi-orbai főesperes arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy keresztény magyarként kötelességünk a Szent István intelmeiben megfogalmazottakhoz híven jó keresztények, jó magyarok és jó állampolgárok lenni, s most, amikor nem korlátozzák hitünk gyakorlását, éljünk e lehetőséggel. E három adottságunk és lehetőségünk együttes megélése tehet teljessé.
Böjte Csaba OFM prédikációjában a mindennapi problémákon való felülemelkedésre hívta fel a búcsúsok figyelmét. Hiszen a természeti katasztrófák, politikai konfliktusok szinte mindennaposak, a munkahelyhiány pedig egyre szélesebb köröket érint Háromszéken is. Jézus Krisztus és később István király idején is voltak különféle hasonló problémák. Ők az Istenbe vetett bizalommal tudták áldásos munkájukat folytatni. Minden erdélyi magyar számára a bizalomteli személyes istenkapcsolat kialakítása és fenntartása lehet irányadó munkája és személyre szabott feladata teljesítésében. István királyunk nem a világ problémái fölött siránkozott, hanem erőt, emberben rejlő erőt gyűjtött: harcosokat, mesterembereket, földműveseket, akik az ő szolgálatába álltak – együtt építették az országot. Az emberek összefogása és együttes munkája napjainkban is csak jóra vezethet. A családok egysége, szülőföldön maradása fontos, hogy legyen ki összefogjon, imádkozzon, dolgozzon, megmaradjon.
A szentmise végén elhangzó Szent István király – könyörögj értünk! röpimába kapcsolódhatunk be mindannyian, hogy az üzenet, ami a szentmisében elhangzott, a megye- és államhatárokon túlról érkezők révén minél messzebb jusson és mindenhol halló fülekre találjon.
Dénes Gabriella, Vasárnap
Böjte Csaba atya a perkői búcsún
Szerénységre, összefogásra és önvizsgálatra lenne szükség
Ahogy az előző években, így idén is többezres tömeg zarándokolt a kézdiszentléleki Perkőre, ahol sor került a Szent István napi búcsúra. Idén Böjte Csaba ferences atya mondott prédikációt.
Keresztalják vonultak szombaton Háromszék leghíresebb búcsús ünnepének helyszínére, a Kézdiszentlélek fölött húzódó Perkő hegycsúcsot koronázó Szent István kápolnához, ahol minden évben összegyűl Kézdi-Orbaiszék Szentföldjén fekvő falvainak népe, hogy részt vegyenek az ünnepi szentmisén. Kézdiszentlélek falunapjaival egybekapcsolt egyházi ünnepen idén is több ezer ember vett részt: a tömeg a Perkő alatt húzódó település központját díszítő, Háromszék egyetlen egészalakos, Szent István szobránál gyülekezett, majd a menet onnan indult a festői helyen levő hegycsúcsra. A perkői, XIII. századi Szent István kápolna melletti szabadtéri oltárnál a szentmisét Vargha Béla kézdi-orbaiszéki esperes celebrálta a környékbeli papság részvételével, prédikációt pedig Böjte Csaba ferences atya mondott.
Az atya a gazdasági válság által megbélyegezett világunkban követendő példának nevezte a Jézus Krisztus által kijelölt utat, s azt is, amit az országalapító Szent István magáénak vallott. A ferences rendi szerzetes szerénységre tett felhívást. Elmondta, hogy sokan panaszkodnak manapság, sokan tartják rossznak a mai körülményeket, majd humorosan rámutatott, nem látja, hogy a 10-30 kilós túlsúlyt magukon hordók miért gondolják rossznak életüket, hiszen a valóság teljesen mást mutat. Az atya az egymás mellett való békés együttélés végett is példálózott. Elmondta, hogy nemrég egy kovásznai magyar barátja azzal fogadta, hogy neki román szív dobog a mellkasában. „És valóban, román szív dobogott, ugyanis műtéten esett át, román embertől kapott szívet és így életet is. Sokan nincsenek megelégedve ma az egészségügyi ellátással sem, de abba belegondoltak-e, hogy évekkel ezelelőtt még ez sem volt elképzelhető” – tette fel a kérdést Böjte. A ferences egyébként részben személyes tapasztalataira építette fel prédikációját, ugyanis egy másik emlékét is megosztotta a hívekkel.
Elmondta, hogy egy útja során szembesült egy felmérés eredményével, miszerint egy anyaországi település lakosságának egy tekintélyes része még meg sincs keresztelve. Ez egy elszomorító dolog volt számára, hiszen a Jézus Krisztus által kijelölt út a kereszténységen keresztül vezet – mondotta. A hallgatóságot több ízben megmosolyogtató Böjte elképzelheltetlennek vélte, hogy a teremtő Isten megfeledkezik egy ötmilliárd éves „projektjéről”, azaz az emberiségről, annak további sorsáról. A búcsús szentmise áldással és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.
Bartos Lóránt
székelyhon.ro, 2011. augusztus 20.