2011.08.27
Urbán Erik OFM a csíksomlyói kegytemplom új igazgatója
Új templomigazgatója és házfőnökhelyettese van a csíksomlyói ferences rendháznak. Urbán Erik OFM Kaplonyból érkezett Csíksomlyóra, ahol nemrég lépett szolgálatba.
A híveknek már bemutatkozott egy szentmisén. Most olvasóink is megismerhetik.
– Székelyföldön keveset tudnak a kaplonyi rendházról, az ottani ferencesekről. Pedig előző szolgálati helye is régi rendház.
– Kaplony Szatmár megyében, Nagykárolytól négy kilométerre található község. A település történelme 1080-ra, Szent László korára nyúlik vissza, egyes történészek szerint honfoglalás kori település, innen is kapta nevét: Kendének két fia, Kaplony és Bulcsú itt telepedett meg. Ők építették az első monostortemplomot, amelyet Szent Márton tiszteletére szenteltek fel, bencés szerzetesek voltak benne.
Anonymus és Kézai Simon krónikájában nem említi a kaplonyi monostortemplomot, ők ugyanis nem sorolják fel a nemzetségi monostorokat. Káltai Márk az első, aki pontosan felsorolja, hogy melyek voltak azok, és ott szerepel a kaplonyi monostor, tehát írásban az 1300-as évek közepétől említik. De mindenképpen 1200 előtt kellett épülnie, mert 1200 után valamilyen okból nem szenteltek Szent Márton tiszteletére monostorokat. A monostor állta az időket, 1711-ben Károlyi Sándor megköti a szatmári békét, és még abban az évben levelet ír – éppen most augusztusban volt 300 éves az alapítólevél –, amely szerint építsenek egy új templomot. Meg is épül a kéttornyos barokk templom, melléje pedig a családi kripta. A gróf miért éppen oda építi, hiszen voltak nekik előkelőbb birtokaik is (Nagykárolyban ott volt a kastély)? Azért, mert azt vallotta, hogy ő Kaplonynak a leszármazottja, amelyet 1700-tól 1200-ig, tehát 500 évig írásos dokumentumokkal bizonyítani tudott. Meg is épül a templom, melléje a családi kripta, viszont 96 év után, földrengés következtében összedőlt. Ezért az akkori gróf, Károlyi György Ybl Miklóst kérte meg, hogy tervezze meg a templomot és a családi kriptát. 1834-ben volt a földrengés, akkor kezdték a templomot építeni, és 1848-ban szentelték fel. Kaplonyról még érdekesség, hogy szintén Károlyi Sándor hozta be a ferenceseket, hiszen Kárpátalján járt, és ott megtetszett neki ez az életforma.
– 1951 után kihalt volt a kaplonyi kolostor.
– 1951-ben elhurcolták onnan is a szerzeteseket, viszont 1958–59-ben enyhült a dési tábor, visszajött Demjén atya és Bonaventura. Egy év után Bonaventurát Vince atya váltotta, aki haláláig, 1986-ig itt dolgozott. Igazából őt tekintik az utolsó ferences plébánosnak. Ő rányomta bélyegét a falura. Kapitányos, karakán ember volt, akit a gyerekek is, a felnőttek is nagyon szerettek, azóta is mindenki tisztelettel és szeretettel beszél róla. Demjén atya 1989-ben halt meg, ő volt az utolsó szerzetes. Ezelőtt három évvel tértünk vissza a kaplonyi rendházba, akkor döntött úgy a rendtartomány, hogy kolostort nyit a Szatmári Egyházmegyében is, és Kaplonyra esett a választás. Két kolostor közül lehetett választani: Szatmáron volt a Szent János plébánia és kolostor, illetve Kaplonyban a kolostor. Az akkori vezetőségnek Kaplonyra esett a választása. Négyen voltunk itt szerzetesek, én egy évet mint segédlelkész szolgáltam ott, két évig voltam házfőnök, illetve a plébánián továbbra is segédlelkész.
– Kérem, mutatkozzon be olvasóink számára.
– Szatmár megyében, Krasznabélteken születtem 1981. január elsején. Elemi iskoláimat szülőfalumban végeztem, gimnáziumba Szatmáron a Hám János Római Katolikus Középiskolába jártam, ott érettségiztem 2000-ben. Érettségi után kértem a felvételemet a ferences rendtartományba, fel is vettek, és itt Csíksomlyón kezdtem meg a jelöltséget. Egyévnyi jelöltség után következett a noviciátus Magyarországon, Szécsényben, majd két évet tanultam Szegeden a teológián. 2004-ben a növendékeket hazahozták, a provincia saját kézbe vette a nevelést, így további négy évet tanultam Gyulafehérváron. 2006-ban tettem örök fogadalmat szintén itt Csíksomlyón, rá egy évre, 2007-ben szentelt diakónussá az érsek atya kurzustársaimmal együtt, és 2008. július 19-én volt itt a papszentelés, amelyet szintén az érsek atya végzett.
– Így nem került most idegen helyre, van kötődése Csíksomlyóhoz.
– Nem idegen, hiszen bár nem éltem a jelöltségen kívül itt hosszú ideig, nyaranta nagyon sokszor megfordultam, segítettem, és hát év közben ha egy-két napra is, de elég sokszor ellátogattam vagy eljöttem Somlyóra.
– Templomigazgatóként, házfőnök-helyettesként most azonban más feladatok várnak önre.
– Mindenképpen ajándéknak tekintem ezt az új feladatot, legelőször is ez fogalmazódott meg bennem, amikor ide helyeztek, és igazából tudatosult bennem, hogy augusztus elseje körül költöznöm kell Kaplonyból. Hiszem azt, hogy a gondviselés hozott ide, hiszen viszonylag fiatal vagyok. Ahogy a bemutatkozó szentmisén is mondtam, hiszem, hogy a kicsiből meg az egyszerűből is a jó Isten nagyot tud tenni, és bízom benne, hogy Szűz Mária és Szent Ferenc segíteni fog engem meg a közösséget. Természetesen a rám váró feladatok nem elsősorban egyszemélyesek, az itt lévő közösséggel egyetértésben szervezzük, vezetjük a kegyhelyet.
A liturgiának a felügyelete, a templomban folyó tevékenység viszont a templomigazgató feladata.
– A közösség is megújult a somlyói rendházban az áthelyezések következtében. Sokan elmentek, új szerzetesek jöttek helyükre. Hogyan szerveződik ez az új közösség?
– Arthúr atya maradt házfőnök, jómagam házfőnökhelyettesként és templomigazgatóként vagyok itt, Brassóból érkezett Róbert testvér, ő mint kisegítő és gyóntató, szintén Brassóból Ambrus testvér, itt van még Elek testvér és természetesen nem utolsósorban József atya. Összesen hatan teljesítünk szolgálatot a kegyhelyen.
Bízom abban, hogy a nagyobb események idején a provincia és a más kolostorokban élő testvérek is mellénk állnak. A környékbeli paptestvérekkel is együtt kell működnünk, hiszen egy célt szolgálunk mindannyian, ugyanaz a küldetés hajt bennünket.
Takács Éva
fotó: Csíki Zsolt
A kegyhelyek tulajdonképpen lelki klinikák
Látszik a hit az embereken – fogalmazott a Csíksomlyón eltöltött egy hónap után a kegytemplom új igazgatója. Urbán Erik ferences szerzetes, aki egyben a rendházfőnök helyettese is, augusztus közepén érkezett a Szűzanya lábához. Vallomása szerint örömmel tapasztalta az elmúlt néhány hétben, hogy a hozzájuk látogatókban van egyfajta törekvés a jóra, a hitben való elmélyülésre.
Csíksomlyó ismerős ugyan, de most más szemmel tekintek rá – kezdte beszélgetésünket a ferences szerzetes. Mint fogalmazott, korábban ugyan többször megfordult a kegyhelyen, ám számára mindenképpen nagy ajándék Istentől, hogy itt szolgálhat. „Egyfajta kihívás ez számomra, egészen addig, amíg át nem látom a dolgokat, vagy bele nem tanulok. Viszont azt mindig tudtam és tudom, hogy a kegyhelyet nem nekem kell vezetni, igazgatni egy személyben, hanem mindig az itt szolgáló közösséggel egyetértésben. Bármit teszünk, azt nem mindig egy személyben tesszük, hanem a többi testvérrel közösen. Így bízok az ő segítségükben is” – magyarázta Erik testvér. Majd viccesen hozzátette, azt szokták mondani, az ember akkor van otthon, mikor a sötétben tudja, hol a villanykapcsoló. Ebből a szempontból úgy érzi, megtalálta a helyét a Szűzanya lábánál, főleg, hogy most már a rá háruló feladatok is kezdtek letisztázódni számára.
A ferences szerzetes munkájával kapcsolatban úgy vélte, elsődlegesen mindenképp be kell állni a már kitaposott utakba, ám idővel biztos lesznek olyan dolgok, amelyeken változtatni kell. „A világ állandó fejlődésben van, ez a tendencia a kegyhelyet sem kerülheti el. Változik a látogatók életkora, indíttatása, változik az, kit hogyan lehet megszólítani. Én azt hiszem, hogyha az idelátogatókat vidám lélekkel tudjuk szolgálni, akkor megszeretjük egymást.”
Úgy érzem, elfogadtak a hívek
Az elmúlt hetek tapasztalatairól örömmel mesélt a templomigazgató. Mint elmondta, egy hónap után úgy érzi, elfogadták a hívek. „Ha én szeretetet adok, vagy próbálok közvetíteni például a szentmisén, vagy esetleg mise után egy-egy jó szóval, akkor azt visszaadják az emberek” – árulta el Erik OFM. Kiemelte, nem érzi, hogy a közösségben hátrányban lenne azért, mert ő a legfiatalabb. Sőt, a testvérek úgy tartják, inkább előnyére válik ez, hiszen fiatal lendületet hozott a ferencesek közé.
A szeretet a legfontosabb
„A legfontosabbnak szolgálatom során azt tartom, amit papi jelmondatomnak is választottam a II. Vatikáni Zsinat dokumentumából: a szeretet és annak műve marad meg (GS 39)” – magyarázta a szerzetes, kifejtve, egy ilyen jelmondatot nem csak úgy választ az ember, hanem átgondoltan teszi azt. „Bár mindössze három éve vagyok pap, előző szolgálati helyemen, Kaplonyban tapasztaltam azt, hogy ha szeretetet ad az ember, azt valóban vissza is kapja” – részletezte.
Beszélgetésünk további részében néhány olyan élményről is beszámolt, melyek még jobban megerősítették abban, milyen felemelő érzés Csíksomlyón szolgálni. Egyik nap egy édesanya látogatta meg a kolostort, két kovácsolt keresztet tartva magánál. Azt kérte, áldják meg azokat, mert új házuk tetejére kerülnek majd. Volt olyan is, hogy egy fiatal házaspár életük legfontosabb „kegytárgyát” hozta áldásra, újszülött kisbabájukat. „Megható volt látni, hogy valakik fontosnak tartják ezeket” – tette hozzá a templomigazgató.
Szerinte őszinte szándékkal látogatnak az emberek Csíksomlyóra, hiszen nagyon sok olyan teher van, amit ott tesznek le, a Szűzanya közbenjárását kérve. „Biztos, hogy nagyon sok hit növekszik itt, ami fontos jellemzője kell legyen a kegyhelynek. Maga VI. Pál pápa mondta, ezek a helyek tulajdonképpen lelki klinikák. Más szavaival élve, jó ide Csíksomlyóra jönni, egy kicsit elcsitulni a Jóistennél” – mondta a szerzetes. Erik testvér egyik legfontosabb feladatnak azt látja, megerősíteni hitében azt, aki a kegyhelyre látogat. Aki pedig turistaként érkezik a Szűzanya lábához, azt valahogy az Istenhez vezető útra kellene csalogatni.
Élete több meghatározó eseménye köti Csíksomlyóhoz
P. Urbán János, fr. Erik OFM 1981. január elsején született a Szatmár megyei Krasznabélteken. Csíksomlyóhoz életének több meghatározó eseménye kapcsolódik: az egyéves jelöltidejét töltötte a kegyhelyen, majd ugyancsak ezen a helyen tett örök fogadalmat 2006-ban, és rá két évre szintén a Szűzanya lábainál szentelte pappá dr. Jakubinyi György érsek. A szerzetes Csíksomlyóra kerülése előtt mintegy három évig volt a kaplonyi ferences kolostor házfőnöke. Papi jelmondata: „A szeretet és annak műve marad meg. (GS 39)”.
Rédai Botond, székelyhon.ro