2011.10.05
BEATIFIKÁCIÓ – Szarajevóban Bánya Bernadettet is boldoggá avatták mártír rendtársaival együtt
A Balkán-régió minden országából mintegy húszezer hívő gyűlt össze múlt szombaton Szarajevóban, ahol boldoggá avatták az öt drinai vértanú szerzetesnőt, az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció tagjait, köztük a magyar származású Bánya Bernadett (Bernadeta Banja – képünkön) nővért. Az ünnepi szertartást Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa vezette, a misén koncelebrált Udvardy György pécsi megyéspüspök is.
A drinai vértanúkként ismert szerzetesnők – Bánya Bernadett (1912) mellett Jula Ivanisevic (1893) horvát házfőnöknő, illetve Krizina Bojanc (1885) és Antonija Fabjan (1907) szlovén, valamint Berchmana Leidenix (1865) osztrák származású nővér – a Szarajevótól mintegy húsz kilométernyire fekvő Paléban lévő Mária Otthonban éltek a második világháború idején. 1941. december 11-én boszniai szerb csetnikek törtek be a kis zárdába, kirabolták, felgyújtották, majd a nővéreket más foglyokkal együtt Gorazde felé hurcolták. A 76 éves Berchmana nővér nem volt képes a váro-sig gyalogolni: Sjetlinában maradt, itt ölték meg 1941. december 13-án. A Gorazdéba hurcolt többi nővért egy laktanya második emeletén tartották fogva. December 15-én éjszaka részeg csetnikek törtek be a helyiségbe, és a nővérekre vetették magukat. Jula Ivanisevicnek sikerült kiszabadulnia a támadók kezei közül, és az ablakhoz rohant: „Gyertek velem! Jézus ments meg minket!” kiáltással a mélybe vetette magát. Hogy mentsék magukat, s fogadalmukhoz híven megőrizzék tisztaságukat, a többi három nővér is sorra kiugrott az ablakon. Ezt látva a csetnikek egy pillanatra megrökönyödtek, majd felbőszülve lerohantak a laktanya elé; ott a még élő, de súlyosan megsebesült nővéreket késsel halálra szurkálták, és a közeli Drinába dobták őket. A folyó lett a bátor szerzetesnők sírgödre.
Bánya Terézia (Terezija Banja), a későbbi Bernadett nővér 1912. június 17-én született a horvátországi Veliki Grdevacban. Apja, Bánya József (Josip Banja) Kaposváron született, majd első felesége halála után fiával Horvátországba települt át. Itt vette feleségül később Kovács Terézt (Tereza Kovac), akinek nagyszülei szintén magyar származásúak voltak. Terézia a házaspár tizenkettedik gyermeke volt. A szülők a ferences harmadrendhez tartoztak, jelentős szerepet vállaltak a szertartásokon, leginkább temetéseken. Mivel a plébános nem tudott magyarul, Bánya József imádkozott magyar nyelven a hívő közösséggel, beszédeket, buzdításokat is mondott. A szerénységével és buzgóságával kitűnt Terézia mindig is apáca szeretett volna lenni: vágya 1930. augusztus 5-én teljesült, ekkor öltötte magára az Isteni Szeretet Leányai ruháját, és kezdte meg a noviciátust.
A bátor szerzetesnők mártírhaláláról szóló hír nagyon gyorsan elterjedt. A boldoggá avatáshoz szükséges egyházmegyei eljárást 1999-ben Szarajevóban indították meg, és három év múltán eredményesen lezárták. A teljes dokumentációt ezután Rómába, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjához vitték. A boldoggá avatási dekrétumot 2011. január 14-én írta alá XVI. Benedek pápa.
Keresztalja, 2011. október 2.