Magyar származású boldog

BEATIFIKÁCIÓ – Szarajevóban Bánya Bernadettet is boldoggá avatták mártír rendtársaival együtt
A Balkán-régió minden országából mintegy húszezer hívő gyűlt össze múlt szombaton Szarajevóban, ahol boldoggá avatták az öt drinai vértanú szerzetesnőt, az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció tagjait, köztük a magyar származású Bánya Bernadett (Bernadeta Banja – képünkön) nővért. Az ünnepi szertartást Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa vezette, a misén koncelebrált Udvardy György pécsi megyéspüspök is.

A drinai vértanúkként ismert szerzetesnők – Bánya Bernadett (1912) mellett Jula Ivanisevic (1893) horvát házfőnöknő, illetve Krizina Bojanc (1885) és Antonija Fabjan (1907) szlovén, valamint Berchmana Leidenix (1865) osztrák származású nővér – a Szarajevótól mintegy húsz kilométernyire fekvő Paléban lévő Mária Otthonban éltek a második világháború idején. 1941. december 11-én boszniai szerb csetnikek törtek be a kis zárdába, kirabolták, felgyújtották, majd a nővéreket más foglyokkal együtt Gorazde felé hurcolták. A 76 éves Berchmana nővér nem volt képes a váro-sig gyalogolni: Sjetlinában maradt, itt ölték meg 1941. december 13-án. A Gorazdéba hurcolt többi nővért egy laktanya második emeletén tartották fogva. December 15-én éjszaka részeg csetnikek törtek be a helyiségbe, és a nővérekre vetették magukat. Jula Ivanisevicnek sikerült kiszabadulnia a támadók kezei közül, és az ablakhoz rohant: „Gyertek velem! Jézus ments meg minket!” kiáltással a mélybe vetette magát. Hogy mentsék magukat, s fogadalmukhoz híven megőrizzék tisztaságukat, a többi három nővér is sorra kiugrott az ablakon. Ezt látva a csetnikek egy pillanatra megrökönyödtek, majd felbőszülve lerohantak a laktanya elé; ott a még élő, de súlyosan megsebesült nővéreket késsel halálra szurkálták, és a közeli Drinába dobták őket. A folyó lett a bátor szerzetesnők sírgödre.

Bánya Terézia (Terezija Banja), a későbbi Bernadett nővér 1912. június 17-én született a horvátországi Veliki Grde­vacban. Apja, Bánya József (Josip Banja) Kaposváron született, majd első felesége halála után fiával Horvátországba települt át. Itt vette feleségül később Kovács Terézt (Tereza Kovac), akinek nagyszülei szintén magyar származásúak voltak. Terézia a házaspár tizenkettedik gyermeke volt. A szülők a ferences harmadrendhez tartoztak, jelentős szerepet vállaltak a szertartásokon, leginkább temetéseken. Mivel a plébános nem tudott magyarul, Bánya József imádkozott magyar nyelven a hívő közösséggel, beszédeket, buzdításokat is mondott. A szerénységével és buzgóságával kitűnt Terézia mindig is apáca szeretett volna lenni: vágya 1930. augusztus 5-én teljesült, ekkor öltötte magára az Isteni Szeretet Leányai ruháját, és kezdte meg a noviciátust.

A bátor szerzetesnők mártírhaláláról szóló hír nagyon gyorsan elterjedt. A boldoggá avatáshoz szükséges egyházmegyei eljárást 1999-ben Szarajevóban indították meg, és három év múltán eredményesen lezárták. A teljes dokumentációt ezután Rómába, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjához vitték. A boldoggá avatási dekrétumot 2011. január 14-én írta alá XVI. Benedek pápa.

Keresztalja, 2011. október 2.