• Márton Áronok híján (Krónika, 2005. szeptember 29.)
• Márton Áron emlékének szentelt szobát avattak a székesegyház Szent Mihály-napi búcsúján (Krónika – 2005. szeptember 30.)
• Zarándoklat Gyulafehérvárra (Reggel)
• "Világító jel legyen!" A huszonöt éve elhunyt Márton Áronra emlékeztek Gyulafehérváron (Új Ember, 2005. október 9.)
• Csodára várnak... - Márton Áronra emlékezik az évforduló kapcsán Jakubinyi György (Új Ember)
• Márton Áronra emlékeztek (Hargita Népe, 2005. szeptember 30.)
• Márton Áron püspök évfordulóján ismét találkozott Markó és Orbán (Új Magyar Szó, 2005. szeptember 30.)
• Márton Áron huszonöt éve „otthon" (Szabadság, 2005. szeptember 29.)
• Szent Mihály-napi ünnepségek Gyulafehérváron és Kolozsváron Márton Áron püspökre, „Isten becsületes szolgájára" emlékeztek (Szabadság, 2005. szeptember 30.)
• Márton Áron-jubileum és székesegyházi búcsú Gyulafehérváron (Népújság, 2005. szeptember 30.)
• Szent Mihály-napi búcsú Gyulafehérváron (Huszonöt éve halt meg Márton Áron püspök) (Háromszék, 2005. szeptember 30.)
• "Isten magyarnak teremtett" (Erdélyi Napló, 2005. október 4.)
• Gyulafehérvári mise (DunaTV, 18 óra - hírek, 2005. szeptember 29.)
• Kolozsvári televízió magyar adása- 2005. október 3.
• RTV- magyar adás 2005. október 3.
• MTV-Kárpáti krónika műsora 2005. október 3.
Van-e ma olyan meghatározó, nagy alakja az erdélyi magyarságnak, akire egyszer majd úgy lehet emlékezni, mint Márton Áronra? Időszerű a kérdés, amikor halálának negyedszázados évfordulóján emlékezünk a nagy püspökre. A választ könnyen félre lehetne tenni arra hivatkozva, hogy a ma személyiségeit csak 25–30 év múlva lehet igazán megmérni. Kell az idő távlata, hogy ne torzítsák az értékítéletet a személyes szálak, az emberi hiúságok, gyarlóságok; hogy csak az életmű maradandó része legyen a vizsgálat tárgya.
Csakhogy Márton Áron megítéléséhez nem kellettek a távlatok. Ő már életében szimbólummá vált. Talán azért, mert bárhogy is változtak körülötte az idők, bármit is kértek vagy vártak el tőle a hatalmasok, ő mindig a hit, az emberség, a megmaradás parancsolatait vallotta. Még akkor is, ha álláspontja olykor a Szentszék politikájával vagy a párt utasításaival ütközött, akkor is, ha megnyilvánulásaival az életét, a szabadságát tette kockára. Feladatának érezte, hogy szóljon, amikor az igazságot, az emberi méltóságot vagy az emberi jogokat támadás érte. Szólt a fasizmus és a kommunizmus ellen, megnyilvánult a nemzeti elnyomással szemben. Szavainak hitelét az is növelte, hogy megnyilatkozásaihoz soha nem fért kétség. Fel sem merülhetett személye körül a gyanú, hogy némelyik mondatát személyes érdekek, netán emberi gyarlóság diktálja. Rendíthetetlen hite olyan egyensúlyt teremtett, amelyből nem lehetett kibillenteni. Okkal érezhették kortársai – még az ellenfelek is – igazodó pontnak.
Mérjük hát hozzá az erdélyi magyarság mai vezetőit. Ilyennek látjuk-e őket? Érezzük-e a kisugárzásukat? Hisszük-e róluk, hogy döntéseik, kijelentéseik kizárólag meggyőződésükből, elveikből fakadnak, hogy azokba szemernyi egyéni érdek sem vegyül? Látjuk-e bennük a népük iránti elkötelezettséget? Azt, hogy áldozatra képesek, ha a sors megköveteli.
Aligha számít mentségnek, hogy a kor nem kedvez az értékelvűségnek. Márton Áron kora sem kedvezett. A püspök áldozatok árán emelkedett ki a korából. A ma vezetői kényelmes kiemelkedésre vágynak.
Gazda Árpád
Krónika (vezércikk) – 2005. szeptember 29.
Márton Áron emlékének szentelt szobát avattak a székesegyház Szent Mihály-napi búcsúján
Ezrek zarándokoltak Gyulafehérvárra
Lukács János - „Huszonöt esztendő nagy idő, egy egész emberöltő. De Márton püspök tanúságtétele, bölcs egyensúlya és bátorsága, amely csakis az isteni igazság alázatos szemléléséből fakadhat, ma is példakép, ma is erőforrás számunkra.” – fogalmazott Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek csütörtökön Gyulafehérváron, az érseki székesegyház Szent Mihály-napi búcsúja alkalmából mondott szentbeszédében. Az évezredes püspöki székhely, ahol ma már – a gyulafehérvári magyarság általános fogyása miatt – alig találni olyan alkalmat, amelyen megtelne a hatalmas székesegyház, ezen a napon valóságos erdélyi zarándokhellyé vált. Egyedül Csíkszentdomokosról, Márton Áron szülőfalujából három autóbusszal érkeztek a hívek, kisiskolások és öreg fejkendős nénik, valamennyien székely ruhában. De a Székelyföld többi települése is eljött, hogy együtt ünnepelhesse meg nemcsak a székesegyház búcsúját, hanem emlékezzen Isten Szolgája Boldog Emlékű Márton Áron püspökre is, aki 25 évvel ezelőtt hagyta itt a földi életet. A templom bejáratánál Márton Áron autója, egy 1600-as fekete Volkswagen fogadta a látogatókat, kifogástalan állapotban, vadonatúj rendszámmal – több fiatalabb zarándok az autó mellett készíttetett emlékbe egy-egy fényképet. A székesegyház búcsúja általában nem vonz nagy tömegeket a városba, ezúttal azonban Jakubinyi György érsek maga kérte híveit: minél nagyobb számban vegyenek részt az ünnepségen. A meghívásnak a híveken, a papságon, a katolikus püspöki kar tagjain és a történelmi egyházak püspökein kívül számos közéleti személyiség is eleget tett: az első padban ülő Orbán Viktort felesége, Lévai Anikó választotta el Markó Bélától. A szentáldozást megelőző, a testvéri közösséget jelző kézfogás az ő esetükben sem maradhatott el.
Az ünnepi szentmise után Marton József, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának dékánja beszélt Márton Áronról, az előadást vetítettképes bemutató kísérte. A professzor hangsúlyozta: Márton Áron nagyságát, személyi varázsát csakis az eukarisztikus lelkületből érthetjük meg. „Bármilyen nagy tanulmányokat írhatunk, bármennyi tudományos értekezletet tarthatunk, ha eltussoljuk az Eukarisztiából való életét, képtelenek leszünk egyértelműen rámutatni értékeire, Krisztus vonásait magán viselő emberi nagyságára.” – vélekedett Marton József. A szónok ezzel kapcsolatban kiemelte, mennyire fontos volt Márton Áron életében az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztus. Püspöki jelmondatára – „Non recuso laborem” – már Erdő Péter is utalt a szentbeszédben, kiemelve a latin nyelvű szöveg kettős jelentését. Szó szerinti fordításban ugyanis úgy hangzik, hogy „Nem utasítom vissza a munkát”, átvitt értelemben viszont a szenvedés, a baj, a nyomorúság elfogadását is jelenti.
A püspök mielőbbi boldoggá avatásáért mondott ima után felcsendült a pápai, majd a magyar himnusz, ezt követően a székesegyház tornya alatti helyiségben megnyitották a Márton Áron emlékszobát. A termet, amelynek falain a püspök életét bemutató pannók láthatók, a tárlókban pedig az életéhez kapcsolódó apró, személyes tárgyak, Erdő Péter bíboros vezetésével áldották meg a jelenlevő püspökök. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt az első, aki az emlékkönyvbe beírhatta üzenetét: „Isten Szolgája, Márton Áron püspök emlékhelyére szívből kérem a Magasságbeli áldását. Legyen ez a hely erő, remény és megújulás forrása minden látogató számára, egész közösségünk életének támasza, Isten kegyelmének és irgalmának jóvoltából.”
KERET
Egy eurós támogatás minden hektár erdő után A gyulafehérvári székesegyház javítására ajánlanak fel 2006-ban és 2007-ben minden hektár erdő után egy-egy eurót az alcsík-kászoni, a felcsíki és a gyergyói közbirtokosságok. A felajánlásról Rafain Zoltán és Simon Csaba elnökök aláírásával juttattak el levelet Gyulafehérvárra, azzal indokolva a cselekedetet, hogy ezzel is igyekeznek megtartani Márton Áron búcsúlevelének felszólítását: „Legyen minden egyházközség testvéri közösség.” A közbirtokosságok az evangéliumi kisfiú adományához – két hal és öt kenyér – hasonlítják a felajánlást, amelyet Márton Áron „égi születésének” 25. évfordulóján tesznek.
Krónika – 2005. szeptember 30.
Zarándoklat Gyulafehérvárra
BÚCSÚ Márton Áron halálának évfordulójára is emlékeztek
Emlékszobát is nyitottak tegnap a gyulafehérvári székesegyházban a 25 évvel ezelőtt elhunyt erdélyi püspök, a boldoggá avatás előtt álló Márton Áron tiszteletére. Az erdélyiek körében ma is töretlen népszerűségű egyházi elöljáró éppen a székesegyház búcsúján, Szent Mihály napján halt meg, így a mostani évforduló több ezres tömeget vonzott a magyarok által ma már elenyésző számban lakott Gyulafehérvárra. Csíkszentdomokosról, Márton Áron szülőfalujából három autóbusszal érkeztek a hívek, valamennyien székely ruhában, de a Székelyföld egyetlen régiója sem maradt távol. A szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek volt, aki beszédében kiemelte, a nagy püspök alakja ma is példakép számunkra. Az eseményen jelen volt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke feleségével együtt, és a mise végén – a szertartásnak megfelelően – kezet fogott a mellette ülő Markó Béla RMDSZ-elnökkel. Az apostoli áldást követően Marton József teológiai professzor tartott vetítettképes előadást arról, milyen nagy szerepe volt Márton püspök életében az Oltáriszentségnek.
Reggel - Lukács János, Gyulafehérvár
Az idei gyulafehérvári Szent Mihály-napi búcsú egybeesett Márton Áron püspök halálának 25. évfordulójával. Ez alkalomból az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek mutatta be. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevelére válaszolva nagy számban gyűltek össze a hívek Erdély minden részéből és a határon túlról. Az ünnepi megemlékezésen jelen volt Orbán Viktor, a Fidesz– Magyar Polgári Szövetség elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke. Az ünnepi szentmise után tanévnyitót tartott a Hittudományi Főiskola, majd a székesegyház északi tornya alatti helyiségben felavatták a Márton Áron-emlékszobát. Márton Áron életének példamutató erejére utalt Erdő Péter is, aki szentbeszédében elsősorban az emberi elhivatottságról beszélt. Különleges hangsúlyt helyezett a keresztényi értékekre, amelyek – mint fogalmazott – támogatásra szorulnak a nyugati világban is, ahol ezek az értékek sokszor bizalmatlan, ellenséges véleményekkel találkoznak.
Hargita Népe, 2005. szeptember 30.
Az RMDSZ meghívására a Fidesz elnöke november elején Bukarestbe és Erdélybe látogat
Márton Áron püspök évfordulóján ismét találkozott Markó és Orbán
Orbán Viktor november elején Bukarestbe és Erdélybe látogat az RMDSZ meghívására. Ezt a volt miniszterelnök, a Fidesz elnöke erősítette meg csütörtökön Gyulafehérváron, ahol rövid megbeszélést folytatott Markó Béla miniszterelnökhelyettessel, az RMDSZ elnökével.
A két politikus egyaránt jelen volt ezen a napon Gyulafehérváron a Szent Mihály-napi búcsú alkalmából rendezett ünnepségen, amelynek keretében ünnepi szentmisét celebrált Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek. A gyulafehérvári ünnepségen sem Markó, sem Orbán nem mondott beszédet, az esemény után mindketten rögtön elutaztak a helyszínről. Az idei Szent Mihály-napi búcsú egybeesett Márton Áron püspök halálának 25. évfordulójával, amelyről ugyanitt emlékeztek meg. A Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevele nyomán nagy számban összegyűlt hívek a templom előtt láthatták Márton Áron egykori gépkocsiját, egy ütött-kopott 1600-as Volkswagent.
Új Magyar Szó, 2005. szeptember 30.
Márton Áron huszonöt éve „otthon"
Sokan vannak közöttünk, akiknek az emlékezetében világos kép él Márton Áron püspök visszavonulásáról, utolsó napjairól és temetéséről. Mindazok, akik a püspököt ismerték, tanúsíthatják, hogy a nagyság, a hűség, az okosság és az egyszerűség repedésmentesen forrt egységbe személyében. Élete alkonyán tudatosan és vágyódva készült a Nagy Találkozásra. Rendet hagyott maga után, és olyan feladatokat, lehetőségeket testált utódaira, amelyekkel nem is olyan könnyű jól sáfárkodni.
Ő még olyan püspök volt, aki nemcsak szerette a rá bízottakat, hanem ismerte is őket. Ő még nem átallotta kikérni a társadalom világi kutatóinak, a szakértőknek a véleményét, odafigyelt a szociológusok és szociográfusok adataira és következtetéseire; ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. Nemcsak sziklaszilárd volt, amint ezt sokan legjellemzőbb erényének tartják, hanem – bölcsessége és műveltsége mellett – okos is.
Kortársai egybehangzó véleménye, hogy a legkeményebb időkben, az ötvenes és hatvanas években is valamiféle biztonság hatotta át (a börtönben sínylődő, illetve háziőrizetbe kényszerített) Márton Áron egyházkormányzását. Döntései higgadtságot sugalltak, soha fel nem merült, hogy határozásai ne a felelősségtudat felsőfokán edződtek volna meg. Miközben azonban a kormányzására bízott egyházmegyék életét rendíthetetlenül a megtartás jegyében irányította, római egyházpolitikai kapcsolataiban a „régebbi évjáratot" képviselte. Míg folyamatosan megőrizte a Róma iránti engedelmességet, a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utáni sajátos „keleti politikával" nem tudott maradéktalanul azonosulni. Diplomatikus frázisokba csomagolt csalódások nélkül, mégis kissé idegenkedve fogadta a Szentszék igen mértéktartó nyitását is a „keleti tömb" kommunista államvezetései iránt.
Nem ő volt az egyetlen – és ez úgyszintén érthető. Az egyházak Szamosújvárt, Enyedet vagy Jilavát vállaló vezetői, lelkészei és világi tagjai jó okkal nehezményezték, hogy helytállásukat vagy akár az életáldozatig is elmenő készségüket a hűségre a szentszéki „dörgölőzés" mintegy lefokozza. A hajlíthatatlannak tartott katolikus egyház kompromisszumkészséget mutatott – igaz, igen racionális határok között – a kommunisták felé, akiktől a század első felének mértékadó filozófusai, politikusai, tudósai és pápái egybehangzóan semmi jót nem vártak. Ennek a „hajlékonyságnak" látszott ellentmondani Márton Áron magatartása is, akit politikai ellenfelei – s talán még a pribékek is? – nagyra értékeltek feltételeket nem ismerő állhatatosságáért. (Amikor Márton Áron kényszerlakhelyhez-kötöttségét feloldották, a püspök előbb megkérdezte, milyen feltételek vannak; Emil Bodnăraş miniszter ekkor ezt válaszolta: „Mi megismertük a Püspök urat, és így elfogadjuk, feltételek nélkül.")
Ma már jó okunk van azt gondolni: Márton Áron sokkal inkább és sokkal tudatosabban volt hűséges a katolikus egyház egységéért küzdő központi törekvésekhez, mint a XII. Piusz vagy Mindszenty bíboros személyével szimbolizálható „monolit" rendületlenséghez – amely egyébként mégiscsak közelebb állt a szívéhez.
„A Szentszékről mindig a legmélyebb fiúi tisztelettel nyilatkozott, sohasem bírálta mások előtt – írja róla Jakubinyi György, Márton Áron harmadik püspök-utóda. – De élt a szentpáli evangéliumi szabadsággal: az illetékeseknek mindig megmondta, ha szerinte tévesen mérik fel helyzetünket. Egy esetnek tanúja voltam, amikor egy Gyulafehérvárra látogatónak fordítottam. Ezzel magyarázom azt is, hogy élete végén Márton Áron hatszor lemondott, de a Szentszék – a segédpüspök kérésére – nem fogadta el lemondását. Dr. Jakab Antal segédpüspök érvelése az volt, hogy a jelen helyzetben még mindig szükség van a kommunista állammal szemben Márton Áron nevére és tekintélyére.
Amikor 1980. február 5-én utolsó lemondását szerkesztette, fordítónak engem hívott át – folytatja vallomását Jakubinyi érsek. – Kijelentette: azért mond le, mert betegsége miatt már nem látja át az ügyeket; nevében más ne intézkedjék, hanem mentsék fel a püspökség alól és az utód majd intézkedjék a saját nevében. Ezúttal elfogadták lemondását. Ekkor mutatkozott meg előttem teljes emberi és életszentsége nagyságában – a betegágyban fekvő – Márton Áron: súlyos lelki szenvedést okozott neki a személyes meggyőződése és az Ostpolitik által rá kényszerített magatartás ellentéte, de »sorkatonaként« engedelmeskedett a mindenkori »hadiparancsnak«. Márton Áron mindvégig hű maradt papszentelési, püspökszentelési ígéretéhez, engedelmeskedett Szent Péter mindenkori utódának."
Álságos és hamis volna úgy beszélni Márton Áronról, mint akinek életműve a kísértésekre mondott „nem"-ek sorozata lett volna. A legendás helytállás és hősiesség bőségesen adott alkalmakat neki az „igen"-ekre is. Százakat, ha nem ezreket, ihletett meg életre szóló útravalóval az „igen" jegyében. Mintát adott a keresztény vezérfonal mellé. Huszonöt évvel halála múltán a legméltóbb s igazán nem csak formális megemlékezés az volna, ha nem csupán emlékét ápolni, hanem példáját követni is törekednénk.
Jakabffy Tamás
(…) Nagyméltóságod kormányának sem sikerült a magyarság bizalmatlanságát eloszlatni. Népünket a 27 év alatt egymást váltogató kormányoknak velünk szemben változatlan magatartása tanította meg, hogy az ígéretek értékét az intézkedésekkel mérje. Népünk szívesen ajándékozza meg bizalmával azt, aki jószándékkal közeledik hozzá, de igen bőséges tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a szavak és a tettek, az ígéretek és az intézkedések, a törvény és a végrehajtás között az ellentmondást észrevegye. A román közvélemény ellenállása és a végrehajtó közegek szabotálása kétségtelenül sokban gátolja a kormányt jószándékú terveinek végrehajtásában is, de Nagyméltóságod, aki szereti a saját nemzetét, bizonyára megérti, hogy a magyarság sem áldozhatja fel magát a nagy-román eszme oltárán.Az erdélyi románság számbeli többségére és a 27 éves birtoklásra hivatkozva igényt tart Erdély egész területére. A magyarság a maga igényét jelenlegi számbeli többséggel nem indokolhatja (mert elvérzett a török-tatár elleni küzdelemben), de felhozhat ugyanilyen értékű gazdasági és politikai érveket, melyeket a történelem is támogat. A románság Erdélyből nem akar eltávozni; – természetesen nem akarja azt elhagyni az 1000 esztendő óta itt lakó és Erdély kultúráját megalapozó magyarság sem. Az autonóm vagy független Erdély kérdése sem oldaná meg a vitát. Ma a nagy politikai egységek kialakulásának idején, az ilyen kis egységek sokáig nem tudnának ellenállni az erősebb szomszéd vonzásának. Az erdélyi románság – nevelése folytán – a magyar fennhatóság alá nem kívánkozik. A magyar nemzettestből erőszakkal kiszakított erdélyi magyarságot pedig kisebbségi élete győzte arról, hogy román fennhatóság alatt sem egyedeiben, sem mint nemzetiség nem élhet szabad emberhez méltó életet. Lehetséges, hogy a békeszerződés feladatára vállalkozó hatalmak között Erdélyre nézve nem alakul ki egységes álláspont, s ezért úgy román, mint magyar részről bizakodhatnak az okok helyezkedése és a politikai ügyeskedések sikerében. Románia helyzete előnyösebb annyiban, hogy Erdély az ő birtokában van; de a magyar reményeket is táplálhatja a nagyhatalmaknak az a felismerése, hogy a Párizs-környéki békediktátumok nem oldották meg a nyugtalanító kérdéseket Európa ezen térségében; ha ez alkalommal tartósabb rendet akarnak létrehozni, az etnikai szempont mellett mérlegelni fogják a gazdasági és a politikai szempontokat is. Mindenesetre mi úgy látjuk, hogy Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni.
(…) Nem a magyarság nevében beszélek, mert ilyen megbízatásom nincsen. Azonban a magyarság helyzetével és hangulatával tisztában vagyok, és úgy ítélem, hogy a levelemben adott rajz megfelel a valóságnak. Érintkezem a magyar társadalom minden rétegével, ismerem a falu helyzetét éppen úgy, mint a városokét, az értelmiség gondolkodását éppúgy, mint a munkásságét. Isten magyarnak teremtett, s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. És ha a nemzetek közötti békét őszintén akarjuk előmozdítani, úgy gondolom, a kibontakozás útját ebben az irányban kell keresnünk (…)
(Idézet Márton Áron Groza Péter miniszterelnökhöz intézett leveléből, 1946)
Szabadság – 2005. szeptember 29.
Szent Mihály-napi ünnepségek Gyulafehérváron és Kolozsváron
Márton Áron püspökre, „Isten becsületes szolgájára" emlékeztek
Tegnap a kora délelőtti órákban számtalan zarándok gyülekezett Gyulafehérváron, a vártemplom előtt. A hívők busszal, vonattal, gépkocsival érkeztek az ünnepre, mely ezúttal háromszorosra sikeredett: Szent Mihály arkangyalnak, a Római Katolikus Főegyházmegye védőszentjének ünnepe, Isten szolgája, Márton Áron püspök halálának 25. évfordulója, és a Római Katolikus teológiai szeminárium évnyitója volt ez a nap.
A szentmisét megelőző órában Rózsafüzér-ájtatosságra került sor, az ősi falak között máris több százan imádkozták a Dicsőséges Olvasót. Tizenegy órakor az „Ecce sacerdos magnus" felemelő akkordjaira bevonult az asszisztencia. A liturgia főcelebránsa dr. Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, Magyarország prímása volt, mellette helyet foglaltak a romániai katolikus püspöki kar tagjai, élükön dr. Jakubinyi György érsekkel, illetve a testvéregyházak képviselői. A hívők között láthattuk Orbán Viktor FIDESZ-elnököt, az RMDSZ csúcsvezetését, élén Markó Béla szövetségi elnökkel és Takács Csaba ügyvezető elnökkel, Cseh Áront, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulját, valamint a helyi és a megyei közigazgatás képviselőit.
Szentbeszédében a főtisztelendő bíboros az elhivatottságról szólt, példaként állítva a hívők elé Márton Áron püspököt, az egykori 6202. számú rabot, akit II. János Pál pápa Isten becsületes szolgájának nevezett. A főpap elmondta: keresztény hitünk, világnézetünk értékei ma is támogatásra szorulnak. A Szentírásra utalva Erdő Péter bíboros kifejtette: a hitvallók és vértanúk pozitív erők az üdvösség történetében. Ez a felismerés felidézi Márton Áron alakját, aki halálának időpontjával is titokzatosan csatlakozott Szent Mihály főangyalhoz. A főpap azt is elmondta: az 1971-es szinódus után maga is találkozhatott Márton Áron püspökkel. Bátorítása, derűs személyiségének kisugárzó ereje felejthetetlen emlék, erőforrás maradt papi hivatása számára.
A szentbeszédet követően a püspökök elé járult az egykori Csík vármegyei Közbirtokosságok Szövetségének egy küldöttsége, amely a gyulafehérvári székesegyház javítására 2006 és 2007 folyamán a szövetség által birtokolt erdők kitermelése után hektáronként évente 1 eurós támogatást ajánlott fel.
A kolozsvári Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisén szintén Márton Áron püspökre emlékeztek. Oláh Dénes plébános magvas igehirdetésében a mesék hétfejű sárkányára utalt, jelezve: ez a szörnyeteg kilépett a meséskönyvek világából, és jelen van hétköznapjainkban. „…ennek a sárkánynak, ma nem hét, hanem legalább ezer feje van, és ott van mindenhol. Fölfalta a királykisasszonyokat, a keresztény értékrendet, a megtartó hagyományokat, a szolgálat és hűség értékét. Most pedig éhes dühében, bombákat, mérges gázt, gyárak szennyét, alkoholt, kábítószert, fajgyűlöletet, önzést, bizalmatlanságot, kétségbeesést, téves értékrendet, a fogyasztói társadalom én-vesztését okádja a világra" – fejtette ki szentbeszédében a lelkiatya, aki Szent Mihály arkangyal ünnepének kapcsán a harc kötelességét állította a hívek elé.
Márton Áron feladatvállalása példaértékű, jelmondata, a „Non recuso laborem" (Nem vonakodom a munkától) ezt a harcot életprogramjává tette. Példája itt dörömböl mindannyiunk lelkének ajtaján – figyelmeztetett Oláh Dénes, aki szerint „…kiszolgáltatott és vélt legjobbjaitól magára hagyott népünk, még megmenthető, a mi önzetlen szeretetből fakadó, alázatos szolgálatunk által. Lehet, ha meg kell küzdeni, idegölő és embert próbáló csatát kell vívni minden barázdáért, minden munkahelyért, minden iskolapadért, katedráért, parlamenti helyért, kórházi ágyért, de ez a nép megérdemli."
A szentmisén a templom ének- és zenekara Franz Joseph Haydn B-dúr Theresienmesse-jét adta elő, valamint Georg Friedrich Händel hatalmas erejű művét, az ötszólamú vegyes karra és zenekarra írt Dixit Dominus-t. A Kalló Ildikó vezette együttes és a szólisták (Borsos Edit Csilla, Molnár Mária, Szilágyi Zsolt és György Róbert) nagyban hozzájárultak az ünnep rendkívül emelkedett hangulatához.
Ercsey-Ravasz Ferenc
Reményeink szerint még az idén Kolozsváron felállítják Márton Áron három méteres egész alakos szobrát. A Szabadságnak nyilatkozó Bocskay Vince szovátai szobrászművész – aki 2002. február 15-én nyerte el a szobor megalkotására kiírt pályázatot – elmondta, hogy tegnap dolgoztak a szobor gipszmásolatának elkészítésén, amelyet nemsokára a magyarországi Karcagra szállítanak, hogy bronzba öntsék. A művész reményei szerint az alkotást még az idén sikerül elhelyezni a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom bejárata közelében található zöldövezetben.
A szoboravatás adminisztratív akadályai a jelek szerint elhárultak már. László Attila, a kolozsvári önkormányzat RMDSZ-es frakcióvezetője emlékeztetett, hogy a tervre még az idén január első napjaiban rábólintott az urbanisztikai bizottság, és az építkezési engedélyt is kiállították már. A helyi döntéshozó testületnek Vekov Károly volt önkormányzati képviselő javasolta a szoborállítás ötletét.
B. T.- Ercsey-Ravasz Ferenc
(Szabadság, 2005. szeptember 30.)
Márton Áron-jubileum és székesegyházi búcsú Gyulafehérváron
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek, valamint romániai és magyarországi vezetô politikusok jelenlétében emlékeztek csütörtökön Gyulafehérváron Márton Áronra, az erdélyi mártírpüspökre. A gyulafehérvári római katolikus fôszékesegyház búcsúja keretében tartott kivételes eseményen jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Orbán Viktor, a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Erdô Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Papp Géza református püspök, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, valamint Terényi János bukaresti nagykövet is Dr. Jakubinyi György érsek úgy értékelte, az idei búcsú különös jelentôséggel bír az erdélyi magyar katolikustársadalom életében, ez ugyanis egybeesik a hitéért, nemzeti közössége melletti bátor kiállásáért meghurcolt Márton Áron püspök halálának 25. évfordulójával.
A szentmise végén, amelyet Erdô Péter bíboros-prímás celebrált, az egyházvezetôk és a meghívottak a székesegyház alatti kriptában koszorúkat és mécseseket helyeztek el Márton Áron sírjánál, majd megnyitották az egykori püspök tiszteletére kialakított emlékszobát. Az ünnepi mozzanatot követôen a püspök példamutató munkásságát, kivételes személyiségét méltató elôadások hangzottak el.
Az RMDSZ szövetségi elnöke különösen fontosnak nevezte az eseményt, ugyanis értékelése szerint Márton Áron személyisége, élete példaértékû mindannyiunk számára. Ugyanakkor kiemelte: a mártírpüspök mindig felemelte a szavát az intolerancia és a gyûlöletkeltés ellen. Mindannyian Márton Áron népe vagyunk – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök.
Népújság, 2005. szeptember 30.
Szent Mihály-napi búcsú Gyulafehérváron (Huszonöt éve halt meg Márton Áron püspök)
Orbán Viktor november elején Bukarestbe és Erdélybe látogat az RMDSZ meghívására — ezt a volt miniszterelnök, a Fidesz elnöke maga erősítette meg tegnap Gyulafehérváron, ahol rövid megbeszélést folytatott Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével.
A két politikus egyaránt jelen volt ezen a napon Gyulafehérváron a Szent Mihály-napi búcsú alkalmából rendezett ünnepségen, amelynek keretében ünnepi szentmisét mutatott be Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek. Mint Markó Béla az MTI-nek telefonon elmondta, az ünnepség alkalmat adott arra, hogy néhány szót váltson a Fidesz elnökével. E rövid megbeszélésen Orbán Viktor megerősítette azt a korábbi szándékát, hogy az RMDSZ meghívására november elején Bukarestben és Erdélyben tegyen látogatást. A gyulafehérvári ünnepségen egyikük sem mondott beszédet, az esemény után mindketten rögtön elutaztak a helyszínről.
Az idei Szent Mihály-napi búcsú egybeesett Márton Áron püspök halálának 25. évfordulójával, amelyről ugyanitt emlékeztek meg. Az ünnepi szentmise után tanévnyitót tartott a Hittudományi Főiskola, majd a székesegyház északi tornya alatti helyiségben felavatták a Márton Áron-emlékszobát.
Márton Áron életének példamutató erejére utalt Erdő Péter is, aki szentbeszédében elsősorban az emberi elhivatottságról beszélt. Különleges hangsúlyt helyezett a keresztényi értékekre, amelyek — mint fogalmazott — támogatásra szorulnak a nyugati világban is, ahol ezek az értékek sokszor bizalmatlan, ellenséges véleményekkel találkoznak. A prímás utalt azokra a jelekre is, amelyek sértik az emberi életet, akadályozzák az emberek, népek és társadalmi csoportok közötti kiengesztelődést.
Az 1896-ban született Márton Áron hitszónok, egyházi és neveléstudományi író a nagy erdélyi humanisták utódja és hagyományaik folytatója, az erdélyi magyarság megtörhetetlen gerincű szószólója volt. A gyulafehérvári püspöki tisztséget 1939-ben kapta meg. A harmincas években az Erdélyi Iskola című oktatásügyi és népnevelő szakfolyóirat társszerkesztője, valamint az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség országos igazgatója volt. Emberi nagyságát tükrözi, hogy 1944 májusában Kolozsvárott szenvedélyes beszédben ítélte el a zsidók deportálását. Néhány hónappal később a kolozsvári börtönökben fogva tartott politikai foglyok szabadlábra helyezését segítette elő. Hasonló bátorsággal emelte fel szavát a világháborút követő hatalmi túlkapások és törvénysértések ellen, felkarolta a magyar nemzetiség ügyét. Anyagilag támogatta a Bolyai Tudományegyetemet, részt vett a közművelődést szolgáló Petőfi-alap megteremtésében. Hamis vádakon alapuló koncepciós perben — több erdélyi magyar közéleti személyiséggel együtt — 1949-ben börtönbe vetették, életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Csak 1955-ben szabadult, 1967-ig püspöki székhelyén tartották házi őrizetben. Márton Áron 1980. szeptember 29-én hunyt el.
(L.) – Háromszék, 2005. szeptember 30.
"Isten magyarnak teremtett"
(25 éve halt meg Márton Áron erdélyi püspök)
A 20. század egyik legnagyobb alakja volt. Élete egy volt a székely nemzet életével, annak jövőjéért szenvedő munkássággal. Talán mondhatjuk, hogy személyében emlékezhetünk meg minden még élő és már elköltözött hősről, aki Erdélyért, a nemzet megmaradásáért, a kommunista diktatúra térnyerése ellen meg nem alkuvó szellemi, politikai harcot folytatott. Élete örök példa a nemzetben gondolkodó keresztény magyarság számára… azaz a magyarság számára. Hiszen a kereszténység és a magyarság szétválaszthatatlan. Márton Áron harca, meghurcoltatása a kereszténységért és a magyarságért üzenet a mai ember számára is, hiszen nem vagyunk jobb helyzetben mi magyarok, mint voltunk Márton Áron idején. Sőt sokkal rosszabb helyzet és sokkal sötétebb jövőkép az, amellyel szembe kell néznünk ma. A liberális szellemiség, az egyházellenesség, az arcátlan kommunista hazudozás, az elvtelen és aljas módszerek, a nemzetellenes cselekvéssorozat, amely a budapesti kormányt jellemzi, rosszabb, mint Dej vagy Ceauşescu kommunista diktatúrája. Rosszabb, mert kiszámíthatatlan, mert behódolt a nemzetidegen cionizmus parancsainak, mert eladja a magyar földet, „idegeneket hoz magyarok ellen segítségül” (pl. Ron Werbert), s a magyar nemzet ellen lázítja Magyarország lakóit, riogatva őket az elcsatolt nemzetrész rabló-hadjáratával, a kettős állampolgárság megvalósulása esetén.
Márton Áron azonban üzen, tanácsokat ad, példát mutat életével, az Evangélium igazságaival s tetteinek ma is érezhető, szemmel látható eredményeivel. Mert mit is tett Márton Áron, Erdély püspöke?
Ha röviden és tömören akarunk fogalmazni, akkor egyetlen mondatban fejezhetjük ki élete értelmét: kereszténynek és magyarnak tartotta meg az ezerszer megalázott, Trianonban kifosztott és rabszolgává tett, majd néhány évre szabaddá vált s megint elnyomás alá került erdélyi és észak-erdélyi nemzetrészt. E nemzetmentő munka állomásai azonban súlyos megpróbáltatásokkal jártak Márton püspök számára. Nem volt felhőtlen a magyar világ négy éve sem. Több esetben szót kellett emelnie az alapvető emberi jogok megsértése ellen. Ám nemcsak a magyarságot védte a magyar közigazgatás által elkövetett emberjogi vétségektől, de árgus szemekkel figyelte a magyarországi hivatalnokok bánásmódját az erdélyi románokkal, de nyomatékosan tiltakozott a zsidóság elhurcolása ellen is. Magyarán: minden emberben Isten teremtményét látta, s minden embert, akit jogsérelem ért, védelmébe vett, még akkor is, ha Észak-Erdélyből való kitiltással fenyegette érte a budapesti kormány. (Ma honfitársunkat tiltotta ki a román kormány, noha honfitársunk nem követett el semmit Románia ellen, csupán hangosabban szól olykor nemzetünk érdekében és védelmében…)
A II. világháború után Márton Áron ismét szembeszállt az akkor már ismét román hatalommal, a magyarellenes és keresztényüldöző intézkedések és a kommunizmus terjedésének láttán. Híveinek és papjainak megtiltotta a kommunista gyűléseken való részvételt, mert tudta, hogy e gyűléseken ördögien képzett kommunista agymosók igyekeznek eltávolítani a nemzetet a kereszténységtől. Tiltakozott az ellen is, hogy a román kommunisták a Magyar Népi Szövetséget használják föl a magyarság ellen… Inkább lemondott az állami támogatásról, mintsem eladja a román kommunista hatalomnak az ősi egyházi autonómiát. A többi történelmi egyház kiegyezett a román kommunista hatalommal, s így Márton püspök és a magyar katolikus egyház magára maradt a harcban. Míg más vallások berkeiben egymást árulták be a lelkészek, addig Márton Áron papjai között elenyésző volt az árulók száma. Ezeket viszont a püspök felfüggesztette a papi tevékenységből. Kemény hangú levélben fogalmazta meg Petru Grozának élete és hivatása lényegét, a következők szerint: „Isten magyarnak teremtett, s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. Papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt lévő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, amelyeket az ENSZ Alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt.” Áron püspök azonban nem csupán bírált, de logikus és célravezető megoldásokat is igyekezett javasolni.
A hatalom már-már odáig jutott, hogy félt a püspöktől, ezért, mint a magyarországi elvtársak Mindszenthy esztergomi érseket, Márton Áront letartóztatta s életfogytig tartó nehéz munkára ítélte. A börtönből kiengedték ugyan, de házi őrizetbe helyezték, amelyet csak 1967-ben oldottak fel. Az immár idős püspök óriási erővel kezdett a munkához, bérma-útjai diadalutakként kerültek be egy-egy székely plébánia és a gyulafehérvári érsekség (akkor még püspökség) Historia domusába. Rákbetegsége azonban egyre inkább elhatalmasodott rajta. Többször kérte nyugállományba helyezését, de a Szentszék egyedül benne látva a magyar katolikus egyház megmaradásának lehetőségét, két alkalommal is visszautasította a lemondását.
E rövid életrajz üzenetet hordoz magában. Főként azt, hogy az Evangélium és az ENSZ Alapokmánya máig sem érvényesül az erdélyi magyarság életében, sorsában, s hovatovább a magyarországi magyar társadaloméban sem. Elnyomás, románosítás, a magyarok verése, a magyar oktatás következetes szűkítése, a titkosszolgálatok magyarfigyelése és a szisztematikus magyarellenesség nem szűnt és nem is szűnik meg az elcsatolt területeken. Jog és emberi méltóság nem illeti meg a magyarságot, egyházaink nem kapják vissza maradéktalanul elkobzott javaikat, s a magánember is értéktelen részvényeket kaphat egykori birtokai helyett… Mit üzen tehát Márton Áron, aki Rómában a bíborosi kar előtt is szemrehányást tett a Szentszék által való cserbenhagyás miatt?
Legelső sorban a kereszténység megőrzésének, megtartásának fontosságát, az evangéliumi életet követeli mindnyájunktól, akik a nemzetért kívánunk tenni. Másodsorban a gyermekek vállalását, magyarnak és kereszténynek nevelését. Harmadszor a bölcs és megfontolt, önzetlen harcot a nemzet megmaradása és jogainak visszaállítása érdekében. A nemzetközi fórumok tájékoztatását és a jogorvoslat mindenkori megkezdését, ha a nemzetet sérelem éri. Az áldozat vállalására is felhív Márton püspök életútja. A szenvedés, a nélkülözés és más tragédiák elviselése Istenben bízva… de főként a nemzeti egység megteremtése eme üzenetek lényege. Hiszen Áron püspök olyan egységet tudott a szeretet és a krisztusi elvek szerint megteremteni papjai és hívei körében, amely egység máig hathatós pajzs az elnyomás, a szeretetlenség, a jognélküliség ellen a magyar nemzet számára.
Fontos azonban – amikor Márton püspökre halála évfordulóján emlékezünk –, erőt merítve vértanúink életszentségéből, a többi papok, a szerzetesek, a szerzetesnők, a lelkészek és prédikátorok szörnyű megpróbáltatásaira is emlékeznünk. Emlékeznünk és követnünk őket. Egységben, szeretetben, a krisztusi úton járva. Mert lehet politizálni hangosan, keményen, csendben vagy épp szótlanul… ahogy a nemzet érdeke, a mindenkori történések megkívánják. Egyet azonban nem lehet és fölösleges is: Isten, hit, keresztényi elkötelezettség nélkül harcolni. És talán ez a legfontosabb elődeink, egyházi nagyjaink életpéldájában. Csak tisztelni és csak emlékezni kevés és méltatlan. Követve tisztelni és vállalni, amit ők vállaltak! Ez a méltó nemzetünkhöz, hitünkhöz és magyarságunkhoz. Ezt üzeni halála 25. évfordulóján az erdélyi magyarság 20. századi megmentője, Márton Áron gyulafehérvári püspök, Erdély néhai főpásztora…
Amikor Márton püspökről emlékezünk, emlékeznünk kell azokról a szerzetesekről, szerzetesnőkről, református, unitárius testvéreinkről, papjaikról, akik hasonlóképpen életüket, egészségüket, szabadságukat áldozták Erdély népéért. Több ezren vannak, s legtöbbjük szenvedéseit nem is ismerjük. Ők azok a szentek, akik Márton püspök példáján és egyéni lelkiismeretük szerint megtartották a jövőnek az elcsatolt nemzetrészeket. Emlékük legyen áldott!
Stoffán György - Erdélyi Napló (2005. október 4.)
L Orbán Viktor november elején Erdélybe és Bukarestbe látogat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghívására --- erősítette meg a Fidesz elnöke Gyulafehérváron, ahol rövid megbeszélést folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. F A két politikus részt vett a Szent Mihály-napi búcsú alkalmából rendezett ünnepségen, amelyen megemlékeztek Márton Áron püspök halálának 25. évfordulójáról.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek II. János Pál pápa szavaival jellemezte Márton Áront, amikor az Úr becsületes szolgálójának nevezte. Erdő Péter bíboros Márton Áron életútjának ismertetésekor kiemelte: a háborús években is szót emelt az emberi jogok védelmében, mindenkor meggyőződése volt, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának nyitja a nemzeti és keresztény értékek ápolásában keresendő. "Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek" - Folyamatban van a boldoggá avatása, tehát biztosan a szent életű püspökök között van a helye, azon hitvalló püspökök között akik a hitükért börtönt szenvedtek, háziőrizetben voltak, éppen ebben az épületben is, azok között a püspökök között akik hőségesek maradtak és megvolt bennük az a szilárdság és intelligencia, hogy mindig a kiegyensúlyozottságra, az evangélium igazságára törekedtek. Az ünnepi szentmisét követően Márton Áron emlékszobát avattak a székesegyházban, majd az egybegyűltek kegyeletüket lerótták a püspök sírjánál is.
DunaTV, 18 óra - hírek, 2005. szeptember 29.
Kolozsvári televízió magyaradása- 2005. október 3.
Felkonf: Ezrek vettek részt múlt szept. 29-én Gyulafehérváron, a Márton Áron püspök halálának 25. évfordulóján tartott emlékezésen. A tisztelgők között jelen voltak a hazai és a magyarországi kormány képviselői valamint a magyar történelmi egyházak és a helyi ortodox püspökség elöljárói.
Sz: Márton Áron püspök halálának 25. évfordulójáról is megemlékeztek Gyulafehérváron, a római katolikus székesegyház búcsúnapján. Az ünnepi szentmisét a hazai katolikus püspökökkel közösen, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatta be. A magyarországi egyházi elöljáró beszédében a boldogemlékű erdélyi püspök személyiségét méltatva elmondta:„Márton püspök egyensúlya, és bátorsága, amely az isteni igazság alázatos szemléléséből fakadhat, ma is példakép és erőforrás számunkra.” Áron püspök a legnehezebb időben is szót emelt az emberi jogok tiszteletben tartásáért. Szikár jellemét nem törte meg sem a kényszermunka, sem a kommunista börtön kegyetlensége. Háziőrizetben is megtalálta a módját annak, hogy egyházmegyéjének világító lámpása legyen. Mintha a letűnt sötét korra emlékeztetett volna a székesegyházban éppen a prédikáció ideje alatt bekövetkező áramszünet is. De Márton Áron püspök mához szóló üzenetét akkor is hallani lehet, ha áram nélkül maradnak a mikrofonok.
Int. Marton József teológiai tanár: „Legyünk azok, akik vagyunk! Maradjunk itt és dolgozzunk, bízzunk az Úristenben! Ne ijedjünk meg a nehézségektől, mert az áldozatok még az Istenhez is közelebb visznek és minket is nemesítenek.”
Az ünnepi szentmisén a magyar kormány államtitkári szinten képviseltette magát. Jelen volt Orbán Viktor volt miniszterelnök és Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. Ott voltak a magyar történelmi egyházak elöljárói. Székelyföldről, többek között Márton Áron szülőfalujából, Csíkszentdomokosról, autóbuszokkal érkeztek a zarándokok. A megemlékezés résztvevői meghallgathatták Marton József teológiai tanár előadását és megtekinthették az „emberkatedrális” életútját bemutató és a székesegyház toronytermében megnyitott emlékszobát is. A templom kriptájában nagyon sokan lerótták kegyeletüket Isten 25 évvel ezelőtt elhunyt hűséges szolgája előtt. (készítette: Csúcs Mária, Csúcs Péter)
RTV- Magyaradás 2005. október 3.
Felkonf. Többezren gyűltek össze csütörtökön Gyulafehérváron, a római katolikus székesegyház Szent Mihály napi búcsúünnepén. Ez alkalommal emlékeztek meg a jelenlévők az éppen 25 évvel ezelőtt elhunyt Márton Áron püspökről is. A kommunista diktatúra poklait is megjárt, szikár jellemű személyiség emléke előtt hazai és magyarországi politikusok is tisztelegtek.
Sz: „Márton Áron erdélyi püspök nehéz években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt. Derűs személyiségének kisugárzó ereje felejthetetlen emlék és erőforrás.” Méltatta a 25 évvel ezelőtt, éppen egyházmegyéje búcsúnapján elhunyt személyiséget a szentmise főcelebránsa, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Márton Áron világító fáklya volt népe számára. A diktatúra sötét korszakára emlékeztethette a híveket a prédikáció idején bekövetkező áramszünet is. Az ünnepi szentmisén részt vettek a hazai történelmi egyházak elöljárói. A magyar kormányt többek között Szabó Vilmos és Gulyás Kálmán államtitkár képviselte. Jelen volt Orbán Viktor korábbi magyar miniszterelnök és több romániai magyar politikus, közéleti személyiség.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes: „Mi mindannyian, akár katolikusok, akár protestánsok, Márton Áron népe vagyunk és ezt a gondolatot meg kell tisztelni. Olyan példaadó férfiakra, mint Márton Áron szükségünk van ma is.”
Székelyföldről, ahol különösen tisztelik Márton Áron emlékét, autóbuszokkal érkeztek a zarándokok. Közöttük az „emberkatedrális” nevét viselő tanintézmények küldöttségei és a szülőfalu, Csíkszentdomokos képviselői.
Veress Aranka aligazgató, Márton Áron Iskola, Csíkszentdomokos: „Mi örvendünk, hogy a mi falunkból, a mi székely falunkból egy ilyen nagy ember kikerült, és a gyermekeket is próbáljuk így nevelni, tehát példaként járjon a gyermekek előtt a püspök.”
A rendezvény keretében Marton József teológiai tanár tartott Márton Áron szikár jellemét méltató előadást. Felavatták a székesegyház északi tornyának termében létesített emlékszobát és a katedrális kriptájában lévő sírnál is leróhatták kegyeletüket a rendkívüli személyiség tisztelői. (készítette: Csúcs Mária, Csúcs Péter)
Felkonf: Márton Áron erdélyi püspök halálának 25. évfordulójára emlékeztek Gyulafehérváron. Az ősi székesegyház búcsúnapján tartott szentmisén ezrek gyűltek össze. Jelen volt többek között Szabó Vilmos és Gulyás Kálmán államtitkár, Orbán Viktor volt miniszterelnök és több romániai magyar közéleti személyiség is.
Sz: „Márton Áron erdélyi püspök nehéz években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt. Bátorítása, derűs személyiségének kisugárzó ereje felejthetetlen emlék és erőforrás.” Így emlékezett az emberkatedrálisnak tekintett személyiségre Erdő Péter bíboros a gyulafehérvári székesegyházban bemutatott szentmisén. A nagy püspök előtt tisztelgő rendezvénysorozaton részt vett a magyar kormány több tagja is.
Szabó Vilmos államtitkár: „Akkor amikor olyan személyiségről van szó, aki a magyarságot hitében, nyelvében, megmaradásában ilyen nagy erővel és átsugárzással szolgálta, a jeles évforduló is ideszólít.”
A csíkszentdomokosi székely származású Márton Áront 1938-ban szentelték püspökké. Szikár jellemét a kommunista diktatúra kegyetlensége, a börtönévek és a háziőrizet idején sem tudta megtörni. Népnevelő és egyházmegyéje érdekében kifejtett tevékenysége szimbólum értékű.
Dr. Jakubinyi György érsek: „Jelmondata: Non recuso laborem. Nem futok meg a munka elől és a szenvedés elől, mert a labor szó egyszerre mind a kettőt jelenti. Mind a kettő ott volt az életében: dolgozott és szenvedett.”
A 25 éve, éppen az erdélyi egyházmegye védőszentje, Szent Mihály főangyal ünnepén elhunyt püspök tiszteletére emlékszobát is avattak a székesegyház egyik termében. (készítette: Csúcs Mária, Csúcs Péter)