Márton Áron püspökké szentelése 75. évfordulóját ünnepelve a Jakab Antal Keresztény Kör azáltal óhajt bekapcsolódni a megemlékezésekbe, hogy a nyugati diaszpórában élő sok erdélyi honfitársunkhoz és magyarokhoz elmenve, őket is közös emlékezésre hívják meg. S talán ennél is fontosabb célként azt tűzték ki, hogy Áron püspök boldoggá avatásáért szóló imádságot imádkozzák el olyan magyar közösségekben is, ahol egyébként ezt az imát máskor nem imádkozzák.
A megemlékezést mindig szentmise előzi meg. A főhajtást minden alkalommal Márton Áron püspök személyéhez kapcsolódó versekkel színesítik, kiemelten P. Bíró Antal ferences atya versével – In memoriam Márton Áron – amelyből a programsorozat címét is kölcsönözték. A jelenlévőket minden alkalommal bevonják személyes emlékeik felelevenítésébe.
A mindenki számára való hozzáférhetőség érdekében év elején elindították Facebook-oldalukat is, amelyen minden információ elérhető.
A programsorozat februárban Linzben kezdődött, majd márciusban négy kanadai rendezvénnyel folytatódott és most ősszel további négy helyszín következik. Szeptember 21-én a kismartoni (Eisenstadt) Magyar Lelkészség adott helyet a megemlékezésnek.
A stuttgarti Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség és a Jakab Antal Keresztény Kör közös szervezésében október 4-én Balingenben, 5-én, vasárnap délelőtt Schwäbisch Gmünd magyar katolikus közösségében, délután pedig Stuttgartban a Bruder-Klaus-templomban emlékeztek meg a Gyulafehérvári Egyházmegyét negyvenkét éven át irányító, jelenleg boldoggá avatására váró erdélyi főpásztorról.
A felolvasott, az elvárt gyümölcstermés elmaradása, illetve a szőlőskert szolgáinak sorozatos tévedése felett eltűnődtető szentírási szövegek alapján (Iz 5,1-7; Mt 21,33-43) Vencser László mindhárom szentmisén rámutatott: teremtett világunkban mindennek és mindenkinek megvan a maga Istentől kapott feladata, hivatása, rendeltetése, aminek tudása és képességei legjavával kell igyekeznie megfelelni – mint tette azt Isten szolgája Márton Áron püspök, aki, felismerve a számára kijelölt utat, kitartással, hűséggel, szüntelenül a jóra való törekvéssel haladt azon végig.
Stuttgartban a szentmisét és a Márton püspök boldoggá avatásáért szóló fohász elimádkozását követő emlékműsor első pillanataiban, az október 6-i nemzeti gyásznapunk vigíliáján Vencser László meggyújtotta az előadói asztalon elhelyezett két gyertya közül az egyiket az aradi vértanúk emlékére.
A tizenhárom magyar hős előtti főhajtás percei után Tempfli Imre, a rendezvény házigazdája Márton Áron püspök emlékére meggyújtotta a másik gyertyát, majd – egykori gyulafehérvári papnövendékként, de történészként is – beszélt a nagy püspökről. Többek között elmondta: Márton Áron alacsony termetű ember volt, mégis óriásnak tűnt kispapi szemükben, és mindig biztonságérzetet jelentett számukra. Amikor például a Securitate hívatta őket, a boldog emlékű püspök mindig azt mondta nekik: bármit kérdeznek, hivatkozzanak rá. Imre atya felidézte azt a beszélgetést is, amely Márton Áron és Petru Groza akkori román államfő között zajlott 1955-ben. E szerint amikor Márton Áron a börtönből való szabadon bocsátásakor megkérdezte tőle, hogy mi ennek a feltétele, a válaszból pedig kiderült, hogy nincs feltétele, a beszélgetést követően az irodájából eltávozott Márton Áronról Petru Groza megjegyezte: "Ez egy nagy ember". Valóban nagy ember volt, aki derekasan helytállt a kíméletlenül nehéz időkben. Nem véletlenül emlegetjük őt ma is úgy, hogy "a nagy püspök".
A székely zászló alatt, Hatzack-Lukácsovits Magda nagyméretű Márton Áron-portréja és a nagy elődök tiszteletére égő gyertyák mellett Tempfli Imre történeti áttekintését Vencser László személyes élményeivel egészítette ki, a közösség három, székely népviseletbe öltözött tagja pedig – Józsa Levente, Zumbühl Vilmos és felesége, Zumbühl Csilla – tolmácsolták Dávid Erzsébet Láttam a püspököt, Bartis Ferenc Márton Áron századik születésévében, valamint Széllyes Sándor Székely Karácsony című versét.
A program végén a közönség soraiból vették át a szót azok, akik találkoztak Erdély nagy főpásztorával. A csíktaplocai születésű András Margit, a 2011 decemberében elhunyt székely jezsuita szerzetes, szociológus András Imre húga elmondta: őt Márton püspök bérmálta, ez az első élménye vele kapcsolatban. Később, az ötvenes években, amikor Gyulafehérváron tartózkodott, többször láthatta a püspököt a székesegyház oltáránál a szentmiséi alkalmával. András Margit azzal zárta szavait, hogy amikor Márton Áron nevét meghallja, mind a mai napig valami nehezen megfogalmazható, különös öröm tölti el. Dávid Melinda, a stuttgarti magyar egyházközség titkárnője is felidézte: őt is Márton püspök bérmálta, 1969-ben, Szamosújváron. A templom zsúfolásig megtelt, a püspök a szószékről szólt a jelenlévőkhöz, és ezt az élményt soha nem tudja elfelejteni.
Horváth Gyula nyugalmazott építész, a Münchenben német pasztorációban szolgáló Horváth János plébános ikertestvére, aki annak idején Gyulafehérváron a megyei közigazgatásban az építészeti osztályon dolgozott, ugyancsak azt emelte ki, hogy Márton Áron püspök atyai gondoskodásával mindig mindenkit védelmezett.
A stuttgarti megemlékezésen is nyilvánvalóvá vált: az Erdélyből elszármazott hívek mélyen a szívükben őrzik a boldog emlékű püspök emlékét, ugyanakkor szívesen és élénk érdeklődéssel ismerkednek vele és az erdélyi múlt más nagyjaival a Kárpát-haza más területeiről Nyugatra vándorolt, hitüket gyakorló katolikusok és más vallásúak is. (Tájékoztatás és fotók: Varga Gabriella)
