A hagyomány szerint az első örmények 1654-ben érkeztek Ebesfalva területére. A főleg Moldvából menekülő örmények I. Apafi Mihály fejedelem engedélyével, Dániel Tódor vezetésével telepedtek le 1685-ben. 1733-ban az örmények kiváltságot nyertek. 1758-ban megvásárolták az Apafi -birtokot, ettől kezdve Ebesfalvának Erzsébetváros a neve (Mária Terézia királynő kiváltságlevele 1758. november 28-án). 1786-ban az örmények elnyerték a szabad királyi városi rangot. Az unió elfogadása után 1708-ban szervezték meg az örmény szertartású plébániát Edelbej János plébános vezetésével. Az évek során kilenc templomot és kápolnát építettek. 1725-ben építették első templomukat a Szentháromság tiszteletére, majd 1766–1791 között hatalmas templomukat Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére. A velencei mechitarista szerzetesek már 1720 után letelepedtek a városban. 1753-ban Sztojka Zsigmond Antal erdélyi püspök engedélyével rendházat, iskolát és templomot építettek Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére, mely templomot 1796-ban bővíteni kellett. A mechitaristák 1921-ben feladták kolostorukat, és az erdélyi püspökség veszi át. Az utolsó örmény szertartású plébános Diarian Armenag Ferenc (1913–1990).