2014.11.14
A huszonöt éve meggyilkolt, Budapesten született, de Marosfőre kényszerített Ébner Jenő szerzetespap tiszteletére készült kötetet mutatták be csütörtökön a Hargita megyei településen.
A kötet közel félszáz korabeli fényképpel, a szerzetes életútjáról készült szakdolgozattal, viszszaemlékezésekkel, sírja fölött elmondott búcsúztatóval állít emléket a szerzetesnek.
„Emléket állítottunk egy olyan szerzetespapnak, akit a gondviselés viharvert időkben küldött Marosfőre, akit nagyon megszerettek a helyiek, s aki nagyon szerette a marosfőieket, de minden embert kivétel nélkül. Őrizzük, ápoljuk mindig Ébner atya emlékét, kövessük az ő példáját a jóság és szeretet gyakorlásában, és legyen mindig szemünk előtt az ő jelmondata: Mindenkivel mindig jót tégy!” – fogalmazott a könyvbemutatón Borka Ernő szerkesztő.
Az 1907-ben Budapesten született Ébner Jenő a második világháború után Nagyváradra került, majd 1952-től Marosfő lett kényszerlakhelye.
A szerzetes 1989 szeptemberében tartotta gyémántmiséjét, amelynek egy résztvevője visszaemlékezésében azt írja: Ébner atya már akkor tudta, és el is mondta, hogy rövidesen meg fogják ölni, s éppen azok, akiken segített.
Halálának estéjén, december 26-án öt férfi kopogott be hozzá, olyanok, akiket jól ismert, és többször támogatott. Bár tudták, hogy nincs pénze, ugyanis azt mindig szétosztotta a szegények között, mégis követelőztek. Betuszkolták házi kápolnájába, kezét hátra kötözték, stólával betömték a száját, és a házi oltára előtt halálra taposták.
Csütörtökön egyébként a marosfői római katolikus templom felszentelésének tizenötéves évfordulóját is megünnepelték. Kedves Tibor csernátoni plébános ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „Ébner atya Isten bolondja volt. Nem érdekelte, mit mondanak az emberek, mit akar a nyakukra telepedett rendszer. Ő tette a dolgát. Emberileg nézve volt csak nagyon szegény. Bizonyította viszont, hogy érdemes jó emberként élni, aki nem ismeri a félelmet, aki tudja és teszi a dolgát”.
Balázs Katalin, Krónika.ro, 2014. november 14.