2015.04.06
D. a J. Kr.
Kedves Nővérek és Testvérek!
Az Úr adjon békességet!
Nagyböjt V. vasárnapja szentmiséjének első könyörgésében azt kértük mennyei Atyánktól, hogy életünket az a fáradhatatlan szeretet vezesse, amellyel a szegény és alázatos Krisztus szeretett bennünket, és életét adta értünk. Ő, aki a megszentelt élet középpontja, akinek arcát szemlélve elszántan újra és újra rá kell lépnünk a megtérés és a megújulás útjára. Ez újraindulást jelent a Feltámadottól és a Feltámadottal, aki csatlakozik hozzánk, és Lelkével ajándékoz meg bennünket. Lélekkel telten tudunk Szentatyánk, Ferenc pápa felhívására válaszolni, amellyel hozzánk a megszentelt élet évében fordult: „Ébresszétek fel a világot, világosítsátok meg prófétai és árral szemben haladó tanúságtételetekkel!” Ebben nyújtott segítséget számunkra főegyházmegyénk főpásztora, Jakubinyi György érsek úr, amikor főegyházmegyénk zsinati dokumentumának a Szerzetesi közösségek főegyházmegyénkben című fejezet rendelkezései alapján a megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynököt nevezett ki főegyházmegyénkbe. Előrelépés és nyitás ez a főegyházmegye részéről a területén működő szerzetesrendek felé, „akiknek úttörő szerepünk lehet főegyházmegyénkben”.
Kedves nővérek és testvérek! Imáitokat kérve, az együttműködés szándékával fordulok felétek, hogy még szorosabb összefogással meg tudjunk erősödni hivatásunkban, életünkkel és tetteinkkel Krisztust tudjuk adni a világnak! Keressük közösen azokat a találkozási pontokat, amelyek a párbeszéd útján indítanak el bennünket, hogy hivatásunk valóságát jobban meg tudjuk élni, és még láthatóbbá tudjuk tenni főegyházmegyénkben minden jóakaratú ember számára!
A feltámadt Üdvözítő tegyen képessé bennünket, és adjon kellő erőt, hogy a remény emberei legyünk! Fontoljuk meg Szent II. János Pál pápa szavait, mert belőlük bátorságot és bizakodást meríthetünk, amire mindnyájunknak szüksége van ahhoz, hogy szembenézzünk a feladattal, amely felülmúlni látszik erőinket: „Új évszázad, új évezred nyílik meg Krisztus fényében. Nem mindenki látja azonban ezt a fényt. A miénk az a csodálatos (…) feladat, hogy visszatükrözzük. (…) Beleremegünk ebbe a küldetésbe, ha gyöngeségünkre tekintünk, amely gyakran szürkévé és színtelenné tesz minket. Ez a küldetés azonban lehetségessé válik, ha beleállva Krisztus fénysugarába, megnyílunk a kegyelem előtt, mely új emberré alakít bennünket.” (Novo millennio ineunte, 54.) Ez az a remény, amelyet szóval és példával hordoznunk kell, amerre járunk, amelyet nekünk, megszentelt életet élőknek hirdetnünk kell „mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára”.
Szívből kívánom, hogy húsvét szent ünnepének kegyelmeit őrizzük meg életünk minden napján!
Testvéri szeretettel és imával:
Urbán Erik OFM
Csíksomlyó, 2015. április 2.