2020.03.23
A jelenlegi járvány – amelyet az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban említettünk – árnyékában tekintve helyzetünkre felfedeztük, milyen törékeny a mi életünk. Még nemrég is azt hittük, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, ma pedig azt látjuk, hogy a holnapi nap sem biztos. Az emberiség történelmének fordulópontjához érkeztünk. És még csak háború sincs: ha az lenne, lázadhatnánk, megpróbálhatnánk megdönteni egy kormányt, megszavazhatnánk egy másik többséget. De nem így áll a helyzet. Legyünk őszinték: nincs semmilyen fegyverünk és semmi védelmünk, ami megóvhatna ezzel a láthatatlan ellenséggel szemben, amely bármely pillanatban ellenünk fordulhat, megzavarva a gazdaságot, tönkretéve egészségünket, azt az egészséget, amelyet valóságos mohósággal próbálunk megőrizni. Törékenyek, tehetetlenek, gyengék vagyunk. Ne veszítsük el a reményt, higgyünk Isten jóságában, ő a mi igazi menedékünk és szabadulásunk, őt kérlelhetjük a jelen helyzetünkben: Isten, légy a mi szabadítónk, a mi megmentőnk, a mi szabadulásunk.
Máltaiakként tudjuk, mi a küldetésünk, hogy a szenvedők mellett legyünk. Sajnos a helyzet nem engedi, hogy teljesen elkötelezzük magunkat mások megsegítésében, de otthon maradva, imádkozva a betegekért, segítve a tömbház harmadik emeletén lakó időseket a bevásárlásban, bátorítva az elcsüggedteket és a reményvesztetteket meg tudjuk élni a Máltai Szuverén Lovagrend hitvallását: Megtartani a hitet és segíteni a rászorulókat.
Forrás: romkat.ro