A régi feljegyzések szerint 1365-ben a falu már viselte a nevét. A község a nevét a szárhegyi Lázár gróft ól vette, akinek tulajdona volt, később átkerült a Torocz uraságokhoz, majd a Béldi, Petki és Apor családokra szállt át, akik jobbágyokat telepítettek a területek megművelésére. A falu eredeti helye a jelenlegitől kb. 8 km-re volt (most Kápolnamező a neve). A kis templom és a kápolna egy tragikus tűzvészben leégett, ezért a falu lakosai az 1500-as évek elején a jelenlegi helyre költöztek. 1567-ben 14 kapuval említik. A falu központi részében emlék-kőkereszt helyén épült egy új kápolna 1580–1582 körül. Háromszáz év elteltével, 1882. július 14-én azonban ez a kápolna is leégett. A tűzvésznek a falu alszegi része összes házával áldozatul esett. 1883-ban épült a jelenlegi templom az Oltáriszentség, Úrnapja tiszteletére (100 méterrel lennebb.) Kozmás fi liája volt a lázárfalvi egyházközség, az 1726-i önállósítási kísérletet a patrónus Aporok megakadályozták. A főpásztor csak 1914-től hagyta jóvá az egyházközség önállósítását, az első helyi plébános Potovszky Dávid volt.
Postacím:
537066 – Lăzărești, nr. 1., com. Cozmeni, jud. Harghita
Tel.:
0266-334.325
Szolgálatot teljesít
Örökös szentségimádási nap: május 2.
Szentmisék: vasár- és ünnepnapokon 10,30, du. 5, illetve 7 órakor. Hétköznap reggel 8, du: 5, illetve 7 órakor 
Cikk
Az elvándorlók és menekültek világnapja évről évre arra hív bennünket, hogy a migráció összetett jelenségének különféle szempontjaira irányítsuk figyelmünket. A 112. világnap témája – „Akár csak egy is e gyermekek közül” – azokra a kiskorúakra irányítja figyelmünket, akik közvetlenül megtapasztalják az elvándorlást és a menekülést.
Cikk
2026. szeptember 29-én, kedden, Szent Mihály főangyal ünnepén, főegyházmegyénk és székesegyházunk védőszentjének napján ünnepeljük székesegyházunk búcsúját.
Cikk
Kedves testvéreim, az előttünk álló út világos, még ha nem is könnyű. Engedjük megújulni szívünket, hogy a békére törekedjünk és gondját viseljük a teremtett világnak! A Szentírás arra figyelmeztet bennünket, hogy őrizzük szívünket, mert belőle fakad mindaz, amit teszünk (vö. Péld 4,23).