A régi feljegyzések szerint 1365-ben a falu már viselte a nevét. A község a nevét a szárhegyi Lázár gróft ól vette, akinek tulajdona volt, később átkerült a Torocz uraságokhoz, majd a Béldi, Petki és Apor családokra szállt át, akik jobbágyokat telepítettek a területek megművelésére. A falu eredeti helye a jelenlegitől kb. 8 km-re volt (most Kápolnamező a neve). A kis templom és a kápolna egy tragikus tűzvészben leégett, ezért a falu lakosai az 1500-as évek elején a jelenlegi helyre költöztek. 1567-ben 14 kapuval említik. A falu központi részében emlék-kőkereszt helyén épült egy új kápolna 1580–1582 körül. Háromszáz év elteltével, 1882. július 14-én azonban ez a kápolna is leégett. A tűzvésznek a falu alszegi része összes házával áldozatul esett. 1883-ban épült a jelenlegi templom az Oltáriszentség, Úrnapja tiszteletére (100 méterrel lennebb.) Kozmás fi liája volt a lázárfalvi egyházközség, az 1726-i önállósítási kísérletet a patrónus Aporok megakadályozták. A főpásztor csak 1914-től hagyta jóvá az egyházközség önállósítását, az első helyi plébános Potovszky Dávid volt.