A volt középkori egyházközség a Szentegyházas Dombon állott. Innen került az 1635-ben, már a faluban épült templomba az 1437-es feliratú harang, amely egy tűzvész alkalmával elpusztult. A reformáció idején a falu lakói unitáriusok lettek. Időközben többször változtatták vallásukat: hol a katolikus, hol az unitárius vallást követték. Ebben az időben a hívek lelkigondozását licenciátusok végezték. 1622-ben végleg megállapodtak a katolikus hitük mellett. Három évre rá, 1625-ben Bethlen Gábor leiratában az atyhaiakat mentesíti a korondi unitárius lelkész fennhatósága alól. 1743-ban önálló plébánia lett helyben lakó pappal. Utolsó helyben lakó plébánosa Péter Sándor volt 2006-ig. Azóta Korondról látják el. A plébánia levéltára a székelyudvarhelyi főesperesi gyűjtőlevéltárban van. Ezek között található Bethlen Gábor 1625-ből származó eredeti oklevele, valamint Rákóczi György 1631-ben keltezett oklevele is.
Postacím:
537061 – Atia, str. Aluniș, nr. 35., jud. Harghita
Szolgálatot teljesít
Örökös szentségimádási nap: március 30.
Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.