A pápai tizedjegyzékben 1335-ben Poroche néven szereplő plébániát azonosítják Parajddal. A falu neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint a sószállító fuvarosok lovaikat itt „paréztatták”, miközben szekereiket megrakták sóval. Az bizonyos, hogy a reformáció előtt létezett egyházközség és templom, ugyanis a katolikus megújulás korában a hívek visszakövetelték ősi templomukat. A katolikusok Szovátára jártak szentmisére. 1800-ban templomot építettek, és a század végére önálló plébániává lett. 1990-ben a közel kétszáz éves templom alapja annyira megromlott a sós talajtól, hogy lemondtak a javításáról. Simó Sándor plébános kezdeményezésére és vezetése mellett újat építettek, amit 2001. szeptember 16-án Jakubinyi György érsek szentelt föl.
Postacím:
537240 – Praid, str. Republicii, nr. 265., jud. Harghita
Tel.:
0266-240.233
Szolgálatot teljesít
Kántor: Nagy TiborÖrökös szentségimádási nap: március 17.
Szentmisék: vasárnap és ünnepnap 11.30 és 19 órakor, hétköznap 7.30 vagy 19, ill. 17 órakor 
Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.