A pápai tizedjegyzékben 1335-ben Poroche néven szereplő plébániát azonosítják Parajddal. A falu neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint a sószállító fuvarosok lovaikat itt „paréztatták”, miközben szekereiket megrakták sóval. Az bizonyos, hogy a reformáció előtt létezett egyházközség és templom, ugyanis a katolikus megújulás korában a hívek visszakövetelték ősi templomukat. A katolikusok Szovátára jártak szentmisére. 1800-ban templomot építettek, és a század végére önálló plébániává lett. 1990-ben a közel kétszáz éves templom alapja annyira megromlott a sós talajtól, hogy lemondtak a javításáról. Simó Sándor plébános kezdeményezésére és vezetése mellett újat építettek, amit 2001. szeptember 16-án Jakubinyi György érsek szentelt föl.