... avagy "iskola másképp" a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumban
Április 1−5. között a tanulóifjúságnak lehetősége adódott iskolaidőben "iskola mellé járni", azaz szervezetten, osztályfőnökeikkel, tanítóikkal látogatásokat tenni különböző helyekre, szórakoztató-nevelő programokat szervezni, játszani, művelődni egy kicsit. Számos Hargita és Kovászna megyei iskola élt a lehetőséggel, és a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumba is ellátogattak, megnézték az emlékkiállítást, közelebbről ismerkedtek Márton Áron püspök életével, munkásságával, tanításával.
Jöttek elemi iskolások, de nagyobb gyerekek is, faluról, városról egyaránt. Érdeklődéssel hallgatták végig a bemutatót, igyekeztek válaszolni a feltett kérdésekre, voltak tanulók, akik fogalmazásokat is írtak az élmények hatása alatt Márton Áron a barátom címmel. Érdekes írások születtek: legtöbben a gyermek Márton Áron barátjának helyébe képzelték magukat, de olyan gyermek is volt, aki a püspök atyát élete utolsó napjaiban idézte fel, képzeletben ágya szélén ült, és beszélgetett vele.
Márton Áron gyermekkorának bemutatása alkalmával rendszerint "visszarepülünk az időben", igyekszünk az akkori életkörülményekről, tanulási lehetőségekről is beszélni, ezt mindig érdeklődve hallgatják a gyerekek. Fiatalkorának felevenítésekor megkíséreljük Márton Áron személyiségét közelebb hozni a gyermekekhez, akik mosolyogva hallgatják a csínytevéseket (hiszen a püspök visszaemlékezéseiből ismerünk ilyeneket!), és örömmel nyugtázzák, hogy Márton Áronnak sem volt minden tanév végén jeles a bizonyítványa.
A kötelező sorkatonaság, méginkább a háború szerencsére a mai gyermekek előtt ismeretlen tapasztalat, de szintén nagyon megragadja a gyermeki képzeletet, és szinte kivétel nélkül mindenki meg tudja jegyezni, hányszor sebesült meg a fiatal Márton Áron az első világháborúban.
Papi pályafutásának érdekesebb történéseit nagy figyelemmel hallgatják, különösen ha a saját falujukhoz, városukhoz közeli helyszínek kerülnek szóba, a püspökké szentelés napjaiban készült fényképek is felkeltik érdeklődésüket. A múzeumban elhelyezett tárgyak is egy régvolt világot elevenítenek meg számukra: legtöbb mai gyermek itt lát először a szövegszerkesztő számítógépes programok "ősének" számító írógépet.
Bár a kisebb gyermekeknek történelmi ismeretek híján nehéz a fasizmus vagy a kommunizmus éveiről, illetve évtizedeiről beszélni, a püspök letartóztatásának körülményei, börtönévei, a tíz évnyi háziőrizet hallatán a gyermekek arcára kiül az őszinte döbbenet, csodálkozás, és hitetlenkedve hallgatják, hogy volt idő, amikor tiltották, sőt büntették a vallásgyakorlást, a szabad véleménynyilvánítást. A kisebb gyermekek esetében leginkább érzelmi szinten lehet ezekhez a jelenségekhez közelíteni, de a nagyobb (középiskolás) diákok számára egy-egy látogatás biztosan felér egy történelemórával.
Márton Áron püspök betegsége, halála miatt érzett szomorúságot ellensúlyozzák a kései bérmakörutakon készült színes fotók, melyeken szinte "tapintható" a hívek püspökük iránti szeretete, tisztelete. A meghatódott gyermekeket a látogatás végén megajándékozzuk a gyulafehérvári érsekségről kapott Márton Áron-képekkel, melyek hátoldalán a boldoggá avatásért mondott ima olvasható, és arra kérjük őket, ők is imádkozzanak, hogy Márton Áront mielőbb szentjeink között tisztelhessük.
A "tudj többet" héten idén 12 osztályt kalauzoltunk végig a múzeumban, köszönjük nekik látogatásukat, érdeklődésüket, és azt a figyelmet, amellyel végighallgatták a bemutatót.
Az elkövetkezőkben is nagy szeretettel várjuk az osztályokat, ilyen és ehhez hasonló alkalmakkor, bármikor.
Sándor Edit, tárlatvezető
Márton Áron Múzeum, Csíkszentdomokos
