A reformáció előtt a ferences apácák temploma volt. Losteiner szerint a ferencesek először a Szent Márton-templomban, majd a Szent Péter és Pál-templomban szolgáltak. A reformáció idején, 1530-ban kiűzték őket a városból. A ferencesek 1718-ban térhettek újra vissza, és megkapták a Szent János-templomot. Korábban, már 1688-tól jöttek ide ferencesek tábori papokként. 1951. augusztus 20-án éjjel 12 órakor Erdély minden ferences kolostorát megszállták az állambiztonság emberei, és a szerzeteseket elszállították Máriaradnára. Előzetesen már elvitték P. Lukács Mansvét atyát Brassóból, aki 1954-ben vagy 55-ben szabadult, Esztelneken halt meg 1958-ban. 1956-ban P. Hajdú Leándert visszaengedték Brassóba, ott is halt meg 1987. október 23-án.
Postacím:
500030 – Braşov, str. Sf. Ioan, nr. 7., jud. Braşov
Ellátó plébánia:
Örökös szentségimádási nap: június 10.
Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.