Az elmúlt év október 25-én jelent meg a Hittani Kongregáció Ad resurgendum cum Christo („Hogy feltámadjunk Krisztussal”) kezdetű instrukciója a Katolikus Egyház temetési szertartásával és eljárásával kapcsolatban. Ebben többek között kifejti, hogy egyházunk továbbra is azt képviseli, hogy a temetés legteljesebb formája az elföldelés, de megengedett a hamvasztás is, jóllehet mindkét forma csak temetőben, vagy arra kijelölt kultikus helyen végezhető csak el. Az instrukció nemet mond az elhunytak hamvainak szétszórására vagy otthon őrzésére, és előírja, hogy az elhunytak hamvait szabályszerűen kell őrizni szent helyen, vagyis temetőben vagy templomban, vagy megfelelő egyházi hatóság által kifejezetten erre a célra kijelölt helyen. Ebből következik, hogy temetési gyászmisét az urna jelenlétében végezni és az urnát beszentelni nem lehet, ha az urnát hazaviszik, vagy a hamvakat szétszórják. Háznál sem végezhető szertartás az urna elhelyezésekor. A hozzátartozó természetesen továbbra is kérhet gyászmisét az elhunytért.

(részlet a I./2017. érseki körlevélből)

Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.