Elhunyt Bodoni Árpád ny. plébános

Bodoni Árpád tb. kanonok, nyugalmazott plébános, életének 100., papságának a 76. évében a június 26-án este megtért a mennyei Atyához.

Bodoni Árpád Tövisen született 1920. szeptember 25-én, középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnáziumban, teológiai tanulmányait pedig az akkori zivataros időkben Szatmárnémetiben, Kolozsváron és Zircen végezte. A veszprémi börtönben szentelte pappá 1944. december 10-én Mindszenty József veszprémi püspök (akit a nyilasok letartóztattak). 1945-ben Gelencén kezdte papi szolgálatát, majd 1948-tól Gyergyószentmiklóson lett segédlelkész.  1950-ben Kézdialmásra került, innen kapott lelkipásztori kinevezést Borbándra 1951-ben. 1960 és 1964 között Tövist is ellátta. 1991-ben kapott tb. kanonoki kinevezést. 2001-ben vonult nyugdíjba.  Nyugdíjas éveiben is rendszeresen bejárt Gyulafehérvárra, a kispapok gyóntatója volt.

A temetési szertertás 2020. június 28-án, 14 órakor kezdődött a borbándi templomban. 

Nyugodjon békében!

Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.